Mit mondjunk, ha a gyerek a halálról kérdez?

Miért halunk meg? Ez az egyik legnehezebb kérdés, amit egy gyerek feltehet. A halál mindenkire vonatkozik, de alapjában különbözik az a mód, ahogyan ezt a kérdést megközelíti egy felnőtt és ahogyan elénk tárja egy gyerek.

Számunkra, felnőttek számára, akik általában már átéltük szüleink vagy barátaink elvesztésének fájdalmát, a halál léte mély szenvedést okozott azáltal, hogy el kellett veszítenünk szeretet-kapcsolatokat magunk körül.

Ráadásul, mi felnőttek általában nagyon ritkán beszélünk a halálról. Egyrészt azért, mert nem akarunk elszomorodni, másrészt azért, mert még a gondolni sem akarunk arra, hogy ilyen fájdalmas események velünk is megtörténhetnek. És úgy tűnik, hogy a minket körülvevő materialista és hedonista társadalom is ki akarja kerülni a halál gondolatát, mivel ellentmond a haladás és a jólét logikájának.

A gyerekek számára azonban a halál kezdetben csupán elvont fogalom, absztrakció, egy szó, amelynek nem ismerik a valóságos következményeit. Gyakran láthatjuk a gyerekeknél, hogy játékból filmek vagy rajzfilmek jeleneteit utánozzák, akár kiáltják is, hogy: „Megöllek, halott vagy!” Valójában azonban nem tudják, nem mérik föl azt, amit éppen cselekednek. Mindez arról tanúskodik, hogy a gyerekek 8-9 éves korig nem úgy gondolnak a halálra, mint egy visszafordíthatatlan eseményre.

Éppen ezért, egy ilyen kérdés egy gyerek részéről olyan lehet számunkra, mint derült égből a villámcsapás, hiszen arra kényszerít bennünket, hogy szembesüljünk azzal, amit el akarunk hárítani magunktól; ugyanakkor számára csak egy egyszerű kíváncsiság az egész.

Tehát, mit tegyünk? Hogyan válaszoljunk?

Elkezdhetjük egyszerűen a természetre való utalással. A természet törvénye szerint, minden élőlény megszületik, növekszik, hosszabb vagy rövidebb ideig él, majd meghal. A legtöbb esetben ez az idősebbekkel történik meg.

Mi van a halál után?

Ha hívő emberek vagyunk, a válaszunkat kiegészíthetjük azzal, hogy beszélünk a mennyországról és arról, hogy van lehetőségünk folytatni a kapcsolatot az elhunyt szeretteinkkel, hiszen imádkozhatunk értük és kérhetjük a segítségüket.

Halál a családban

Természetesen egészen más a helyzet akkor, amikor nekünk, felnőtteknek kell elmondanunk a gyereknek azt a hírt, hogy egy a számára kedves személy (rokon vagy barát) meghalt. Ebben az esetben az a fontos, hogy empatikus módon közelítsük meg a helyzetet, hogy beleéljük magunkat az ő helyzetébe, ahogyan azt a tudomány is tanítja.

A tudomány azt mondja…

Egy számára kedves hozzátartozó halálhíre nagyon különböző reakciókat válthat ki a gyerekekben és ezek a reakciók az idővel változnak is.

Rémület: Ez az első érzés a gyerekben, amikor meghallja a hírt. Fontos ilyenkor átölelni és szavakkal is kifejezni, hogy együttérzünk vele.

Tagadás: A gyerek úgy viselkedik, mintha a halál nem következett volna be. Ez egy védekezési mechanizmus, mert a gyereknek szüksége van arra, hogy lassan, a maga tempójában dolgozza fel az eseményt. Nem szabad arra kényszeríteni, hogy alkalmazkodjon a történtekhez. Ezt az időszakot pár napon belül túl fogja lépni.

Keresés: Elkezdheti keresni a meghalt személyt. A keresés abból az elgondolásából indul ki, hogy mindaz, ami megtörtént, visszafordítható esemény, eltörölhető. Mint ahogyan az tagadás időszaka is, ez is általában pár napon belül elmúlik.

Bűntudat: Előfordulhat, hogy a gyerek összezavarodott és feszült, és még arra is gondolhat, hogy a halál egy büntetés azért, mert ő rosszul viselkedett. Természetesen ilyenkor meg kell nyugtatni őt, hogy erről szó sincs és mellette maradni.

Félelem: Elkezdhet félni attól, hogy ő is meghal, vagy meg fog halni egy másik, számára fontos személy, mint például az édesanyja.

Ha szülőként tisztában vagyunk ezekkel a lehetséges reakciókkal és az életkori sajátosságokkal, akkor jobban mellette tudunk állni, jobban tudjuk támogatni a gyermeket a gyászban, melyet át kell élnie.