Rendhagyó, de igazi karácsony

Azon túl, hogy idén mások a készületi és találkozási lehetőségek, látnunk kell azt is, nehezen engedjük el a megszokott dolgokat. Ragaszkodunk néha olyan dolgokhoz is, amik igazából eddig is mindig csak kimerítettek minket, vagy inkább csak megfelelésből, elvárásból csináltuk. Kinek-kinek magának kell végiggondolnia, hogy van-e ilyen rituálé, program, „hagyomány” az adventi, karácsonyi forgatagban.

Sok dologhoz mégis ragaszkodunk. Valahol érthető is a lázadás, hisz már annyi mindenről le kellett mondanunk, akkor most még a szokásos adventi programokról, karácsonyi találkozásokról is? – Szállást keres a Szentcsalád, rokonlátogatások, sütés-főzés-takarítás, és néha egy kis kipurcanás. Van, akinek nehéz, de van, akinek megkönnyebbülés, hogy idén nem lehet munkahelyi karácsonyozásokat, partikat tartani. Vannak olyanok, akik a kapcsolódások, találkozások helyett ajándékokkal szeretnék kárpótolni magukat és szeretteiket. Vannak, akik alternatív kapcsolódási lehetőségre készülnek az online térben, mások hosszabb önkéntes karantént tartanak, hogy az ünnepen az idős nagyszülőkkel együtt lehessenek.

Igaz, hogy a Gary Chapman által összefoglalt szeretetnyelvek között ott van az ajándékozás, de ott van még az elismerő szavak, a szívességek, a minőségi idő, és a testi érintés is. Ezek közül a vírus miatt a testi érintés most nagyon háttérbe szorult. Pedig a testi érintés a kapcsolattartás egyik legerősebb jele. Az érintésben minden benne van: szeretetet, figyelem, odafordulás, törődés, bizalom, melegség, meghittség. A szűk családon belül remélhetőleg ez most is rendben van, de az idősödő nagyszülők felé ez most nem biztos, hogy felelősségteljes, vagy legalábbis tudatos előkészítést igényel. De a szeretetünket kifejezni feléjük nagyon fontos! Mit lehet tenni?

A figyelmet, odafordulást, törődést kisebb szívességekkel, segítségekkel, ügyintézésekkel is lehet jelezni. A rendszeresebb és tudatosabb telefonhívások, és esetleg online beszélgetések is nyújthatnak támaszt, ha meghallgatjuk és megértjük őket a nehézségeikkel! Amit azonban most nagyon fontosnak érzek, hogy mondjuk is ki, hogy SZERETLEK!

Ha nincs lehetőség ölelésre, akkor legalább szavakkal egyértelműen erősítsük meg bennük, hogy szeretjük őket, fontosak a számunkra!

Ám lássuk azt is, hogy vannak, akik most gyászolnak, és azzal a szomorúsággal készülnek az ünnepre, hogy szeretett rokonuk már nem ünnepel velük. Lehet, hogy távozásuk hirtelen és váratlan volt. De sokan, ha nem is családtagot, de talán állást, munkát és ezzel anyagi stabilitásukat vesztették el. Ezen fájdalmas érzésekkel és az össze- és bezártsággal együtt sok feszültség, stressz is ér mindannyiunkat.

Ezért azt is jó lenne látni, hogy a karácsony nem attól lesz ünnep, mert minden rendben van az életünkben. A karácsony a minket teremtő és szerető Isten Fiának a világba születése. Ezt ünnepeljük. És mi volt rendben az Ő érkezésekor, az „első karácsonykor”? Semmi. Se szállás, se biztos otthon, se segítő, befogadó közösség, és később még a gyermek életére is törtek. Ám az egyszerű pásztorok, és a messzi földről érkező bölcsek is, félretéve minden félelmet, vállalva a kényelmetlenséget, útra keltek, hogy megérkezzenek a legfontosabbhoz, Jézushoz! A karácsony Krisztus születése miatt ünnep, és nem a külsőségek miatt. Hiszen egész advent – jelentése Úrjövet – erről a várakozásról, készülődésről szól. A példabeszédbeli „balga szüzek” balgasága sem feltétlenül abban áll, hogy nincs elég olajuk, hanem hogy nincsenek ott, amikor a Vőlegény megérkezik.

A mai fogyasztói társadalom veszélye is az, hogy elvonja a figyelmünket attól, hogy időben és lélekben felkészülten érkezzünk meg karácsonyra.

Rendszeresen hallom és látom, hogy mennyien verik adóságba magukat, hogy még több, még nagyobb ajándékot adjanak, akár erőiken felül is. Miért is? Jézus a legnagyobb egyszerűséggel jött a világba, mi is törekedhetünk idén az egyszerűségre! Talán az ünnep formája, külsőségei hiányozni fognak, de az ünnep igaz tartalma változatlanul érvényes: Isten Logosza, szeretete, irgalma közénk született, hogy mindenféle élethelyzetünkben gondoskodó Útitársunk legyen!

Gondoljuk át, hogy a karácsonyi készülődés, az ünnepi hangulat megteremtése, a családi együttlét és hagyományok mitől különlegesek a számunkra? Mi az, ami tényleg fontos, és miben lehet változtatni, esetleg valami újat kipróbálni? Lehet, hogy bizonyos dolgok csak régi elvárások, amit el is hagyhatnánk? Álljunk meg a nagy kapkodásban, aggodalomban! Vessünk egy pillantást arra, hogy mire is van most igazán szükségünk?

Kegyelmekben és meghittségben megélt Karácsonyt!