Szemben az árral, avagy hogyan neveljük gyermekeinket a képernyő és okoseszközök világában?

Olvasási idő: 8 perc

Manapság merésznek tűnő álláspontot képviselnek azok a családok, akik a képernyő- és okoseszköz-használatot jelentősen csökkentik vagy éppen teljesen kizárják a gyermekeik életéből. Ezt az utat választottuk mi is a férjemmel, akik négy gyermeket nevelünk (2, 5, 7, 9). Mivel ez a téma kimeríthetetlen, most elsősorban azokhoz szólunk, akik hozzánk hasonlóan óvodás- és kisiskolás korú gyermekeket nevelnek.

A gyermekeink a XXI. század gyermekei, így elsősorban ők azok, akik nem értenek egyet az álláspontunkkal. „Sajnállak. Ha hozzánk eljössz, nyugodtan nézhetsz tévét” – idézte a legnagyobb gyermekem egyik osztálytársát, felháborodva. Otthon nem teheti meg, viszont feladni a szülői elhatározást nem szabad. A kitartás és a türelem mindennél fontosabb. De ha nincs tévé, okostelefon, videójáték, mivel töltse a szabadidejét egy óvodás, kisiskolás gyerek?

Két szülőtársamat kértem meg, meséljenek arról, miért nem élnek a multimédia nyújtotta számtalan lehetőséggel, illetve arról, mi helyettesíti, szorítja ki azokat a mindennapjaikból.

Nagy-Bánhegyi István Győrben él feleségével és három gyermekével (7, 10, 12). István csaknem 30 éve nem néz tévét. Amikor egy költözés után az új szálláshelyén nem volt készülék, rájött, nem is hiányzik az életéből. A gyermekei neveléséből is nélkülözi.

„Egy gyermek saját fantáziavilággal rendelkezik, amit a tévé csak zavar, elhomályosít. A képernyő előtt nincs szükség a képzelőerőre.

Ha mesét olvasunk nekik vagy elmesélünk egy történetet, látjuk, az meg is jelenik előttük.

A fantáziavilág szabadon hagyása a célunk, hogy kibontakozhasson”

– fejti ki a véleményét az édesapa arról, mi az egyik oka annak, hogy a család életében nem kap szerepet a televízió. A családban inkább sokat mesélnek, időnként csak fejből. Egy fárasztó nap után sokszor nehéz kreatívnak lenni, de nem is kell feltétlenül annak lenni. A gyermekeket egyszerűen mesehősök szerepébe bújtatják, majd a saját napjukat mesélik el nekik. Lehetőség nyílik a mese kapcsán, hogy újra átéljék a történéseket. „Vendégségben, más családoknál előkerül a tévé vagy van, ahol állandóan bekapcsolt állapotban van. Láttuk, hogy a gyerekeket nehéz elmozdítani a képernyő elől, annyira megragadta a figyelmüket. Ijesztő látvány volt külső szemlélőként. Ez is tudatosította bennünk, hogy családunkban szeretnénk ezt elkerülni.” – mesél tovább az édesapa.

Korábban, amikor egy-egy mesefilmet megnézett a család, rendszeresen felmerült az igény a folytatásra. Ezt látva mérlegeltek: vagy belemerülnek, mert nehéz mértéket tartani vagy nullára csökkentik ezt az időt. Mivel a gyermek fejlődése szempontjából egészségesebbnek találták annak teljes kizárását, így ezt az utat választották, követik ma is.

„Inkább nyugalom kell a gyereknek. A multimédia világa pedig nem a nyugalomról, hanem a pörgésről szól” – fűzi hozzá István.

A család sok időt tölt a szabadban. Túráznak, bicikliznek, ha az időjárás engedi. A benti program jelentős részét a mindenki által kedvelt társasjátékozás tölti ki. Kortól és nemtől függetlenül pedig rendszeresen kézimunkáznak, ami a Waldorf iskola egyik sajátossága, ahol a gyerekek tanulnak. Ezeket a tevékenységeket élvezettel folytatják az iskola falain kívül is. Elmélyülnek a folyamatokban.

A családfő véleménye szerint az sem baj, ha unatkoznak a gyerekek. Ez lesz az a motiváció, ösztönzőerő, ami elindítja őket egy-egy tevékenységben.

A Waldorf – intézményben nem érzik, hogy kilógnának a sorból, hisz a családok jelentős része hasonló gondolkodású a digitális világot illetően.

Dávid -Török Anetta Budapesten él családjával. Három lány édesanyja (7, 9, 11). „Egy gyereknevelésről szóló könyv elolvasása olyan nagy benyomást tett ránk, hogy elhatároztuk, a könyvben felvázolt elvek mentén szeretnék mi is nevelni a gyermekeinket.

Célul tűztük ki a gyermekkor tiszteletben tartását. Törekszünk a tőlünk telhető legnagyobb nyugalmat, kiszámíthatóságot megadni nekik.” – kezdi beszámolóját az édesanya Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyvére utalva. Ennek hatására a képernyőhasználat visszaszorult a gyerekek életében. Hétvégenként heti egy-két alkalommal ülnek csak képernyő elé, kizárólag a szülők társaságában. A gyerekek megválaszthatják ugyan, mit néznek szívesen, de egyszerre legfeljebb 30 percet tölthetnek el így, mióta mindannyian iskolások. Egy hosszabb film megnézése így több hetet is igénybe vehet. Óvodáskorban ez a tevékenység 5 percet tarthatott. „Hálás vagyok, hogy az Egyszerűbb gyermekkor című könyv már az első gyermekünk születése előtt a kezembe került. Könnyebb volt nem függővé válni, mint arról leszokni” – folytatta Anetta. Nyáron azonban a heti rendszeresség is elmarad a filmnézés terén, hisz a lányok szívesebben töltik az arra szánt időt is a szabadban. Előfordul, hogy a hétvégék programjaiból is kimarad, mert kiszorítja más.

Ha választaniuk kell, hogy közös biciklizés vagy „mozizás”, egyértelműen a biciklizést választják.

„Óvodában előfordult, hogy nem ismerték azt a mesét, amely éppen népszerű volt a mozikban, tévében. A mese megnézése helyett elegendő volt az arról szóló könyvet kikölcsönözni a könyvtárból.” – emlékszik vissza Anetta. A lányok szabadidejükben inkább együtt játszanak. Kedvenc tevékenységük a szerepjáték, amelyben mindenki megtalálja a helyét. Kézműveskednek, a kertben sportolnak, játszanak. Együtt bicikliznek, görkorcsolyáznak.

A rendszeres közös séták pedig alkalmat biztosítanak minőségi idő eltöltésére, ahol mélyebb beszélgetésekre is lehetőség nyílik.

Az édesanya szerint a gyerekek sohasem unatkoznak.

A szakemberek is egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy a túlzott képernyő- és okoseszköz-használatnak milyen hatása van a gyermekek fejlődésére, lelki egészségére nézve. Kovacsics-Pethő Gabriella logopédusként találkozik nap mint nap a problémával, hisz a beszédfejlődés is érintett az említett eszközök túlzott használata miatt. „A gyermekek beszédtempója felgyorsult, mert a szinkronizált mesékben is gyorsan beszélnek a színészek. Mindez kihat a gyermekek hallási diszkriminációjára is, mivel nehezen tudják megkülönböztetni a hosszú magánhangzós szavakat: bor-bór, kor-kór, valamint a hosszú mássalhangzós szavakat: tol-toll, szál-száll.

A képernyő és az okoseszközök használata váltotta fel az élő beszédet.

A kisgyermekeknek nincs megfelelő mintájuk, hogyan is kell képezni az egyes beszédhangokat…Sajnos a szülők nem mondókáznak otthon, nem veszik ölbe a gyermekeket, nincs közel a mintát adó személyhez, nem látja a mozdulatokat. Nincs meg a gyermekeknek az anyanyelvi ritmusok a mondókák, énekek hiánya miatt” – állapítja meg a szakember. Gabriella szerint fontos, hogy a gyermekek idejük nagy részét ne egy képernyő előtt töltsék, ne az szórakoztassa őket. Hangsúlyozza a minél több közösen eltöltött idő fontosságát: kirándulás, szerep- és társasjáték közben is.

A mozgás az alapvető építőköve a beszéd kialakulásának, hisz a nyelvi- és beszédfejlődéssel szoros kapcsolatban áll. A beszéd az egyik legkomplexebb idegrendszeri működést igénylő tevékenységünk, amelynek megjelenéséhez és fejlődéséhez számos nem szóbeli folyamat együttes fejlődésére van szükség (mozgás, emlékezet). Amennyiben a beszédet előkészítő folyamatoknak a fejlődési üteme, menete eltér a tipikustól, az a gyermek beszédében is tetten érhető lesz (késés, elmaradás).

Tanácsolja, hogy a gyermeket a szülők vonják be a házimunkába. A sütés-főzés, teregetés (csippentő mozgás) kifejezetten fontos a finommotorika fejlesztéséhez, amely szükséges később az írás elsajátításához.

A Bethesda Gyermekkórház szakmai kezdeményezésére több mint 40 országos szakmai szervezet bevonásával készült el az a program, amely a képernyőidő csökkentését hivatott szolgálni. Olyan alapelveket fogalmaz meg a program, amely a gyermekek fizikai és mentális egészségéhez nélkülözhetetlenek. Palotás Andrea pszichológusként nagyon fontos lépésnek tartja ezt. Szakmai téren mindenki a vészharangot kongatja, hisz a multimédiás eszközök jelentős kockázatot jelentenek a gyermekekre nézve.

„A szociális kötődés zavara, az indulatkezelés problémája egyre nagyobb nehézségként jelennek meg az alsós korú gyermekeknél. A digitális autizmus jelei a túlzott képernyőhasználat következményeként már ebben az életkorban megmutatkoznak. Sokszor előfordul a szemkontaktus kialakításának hiánya. A gyermekek nehezen tudnak bekapcsolódni közösségi- és szerepjátékokba. Alvászavarokkal küzdenek, amely fáradtsághoz, kimerültséghez vezet, így nehezen tudnak összpontosítani, teljesíteni az iskolában.” – összegzi a problémákat iskolapszichológusként a szakember, melyek a multimédiához szorosan kötődnek.

Érdemes már alsós korban a családoknak kidolgozniuk egy digitális rendet, amely segíti a multimédiás eszközök használatának csökkentését a mindennapokban.

Fontos, hogy ez ne konfliktus forrása, hanem egy vezérfonal legyen, melyre újra és újra vissza lehet utalni. Mind a gyermeknek, mind a szülőnek segítséget jelent majd a későbbiekben. Kialakításához gyakorlatilag nélkülözhetetlen a szakmai ajánlásokat figyelembe venni, amelyet megtalálhatunk több internetes portálon is. Ezek a szabályok keretet biztosítanak. „A teljesség igénye nélkül szeretném kiemelni, hogy a Bethesda Gyermekkórház szakmai ajánlása szerint óvodáskorban 30 percet, alsó tagozaton 60 percet, felső tagozatos korban és később a 90 percet ne haladja meg a napi kikapcsolódást szolgáló képernyőidő a gyerekeknél.

Három évesnél fiatalabb gyermekek lehetőleg egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve távollévő családtaggal történő kapcsolattartás céljából.

A gyerekek szabadidejüket inkább olyan tevékenységekkel töltsék, a családjukkal együtt, melyek lehetőséget adnak a mozgásra.

Az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz ez nélkülözhetetlen. Kulturális élményekkel is érdemes színesíteni a gyerekek életét. Számos szabadtéri koncert, gyermekeknek szóló előadás, interaktív program érhető el hétvégenként az ország több pontján Az érdeklődési körüket is bővíthetjük általuk. Érdemes olyan programokat választani, amelyek nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is élményt nyújtanak. Ilyenek lehetnek például a közös kirándulások, amelyek nemcsak a gyermek fejlődését segítik elő, hanem a családi kapcsolatokat is erősítik, de lehet ez egy közös séta vagy kutyasétáltatás, amely nem igényel nagy előkészületet.

Amennyiben pedig nincs lehetőség szabadtéri programra, képernyő helyett választhatjuk a diavetítést, amely manapság nagy reneszánszát éli a kisgyermekes szülők körében.

Családi környezetben képernyőmentes területeket és időpontokat jelölhetünk ki. Egyik legjobb alkalom erre a közös vacsorák ideje, amikor az asztalnál kizárásra kerül a képernyők használata a család minden tagjának életéből.” – tanácsolja Palotás Andrea.

Végezetül egy olyan lehetőséget ajánlok, amely a rendszeres szabadidős tevékenység, játék, olvasás mellett családunkban nagy népszerűségnek örvend: a MoMó rádió. Kiváló alternatívája a képernyőnek, okoseszközöknek. Egy szórakoztató, játékos, ismeretterjesztő online meserádió óvodásoknak és kisiskolásoknak a nap 24 órájában. Mesét és zenét, állat- és hangszerhangokat, de kreatív, letölthető tartalmakat egyaránt kínál. Színes, ingyenes, amelyben minden gyermek megtalálhatja a számára megfelelőt, valamint azok a felnőttek is, akik szívesen repülnek vissza gyermekkorukba.

A magyar mese- és zenevilág elérhetővé válik a rádió segítségével fejlesztve a fantáziavilágot.

Vak- és gyengénlátó gyermekek számára szintén élményt nyújt reklámok megszakítása nélkül. Akár utazás alatt, de otthon is kiváló társ. Ha van olyan gyermek, akik szívesen szaval, mesél, énekel, a rögzített hangfelvétel megjelenésére is lehetőséget biztosít a rádió. Aki kíváncsi, bátran keresse fel, fedezze fel az általa kínált lehetőségeket. Fennmaradása azonban anyagi nehézségekbe ütközik, ahogyan arról beszámolt Erős Réka, a rádió tulajdonosa.