Ősi recept modern korban – szemléletformálás kamaszfiúk nevelésében

Sokszor és sokan fújtak és fújnak riadót mostanában a kamaszok nevelését illetően. Noha már Arisztotelész is jócskán panaszkodott kora ifjúságára, a modern világban mégis van valami más is, ami aggaszthat bennünket. Miközben ugyanis a régi korokban a fiatalok előbb vagy utóbb alkalmazkodtak a társadalmi norma szerinti életfeladataikhoz, dolgozni kezdtek és családot alapítottak, a modern, jóléti társadalmak gyermekei tömegével utasítják el a természetes életszakaszokat.

Kamaszfiúkat nevelő szülőként aggodalommal szemlélhetjük, ahogyan irreálisan messzire tolódik a gyermekvállalás, a pályaválasztás, az önálló életvitel kialakítása. Néha eszköztelennek is érezhetjük magunkat, hiszen a társadalom egyik fele ítélkezve harsogja a fülünkbe a véleményét elrontott nevelésünkről, míg a másik szabadságot és lazaságot követel fiataljaink számára. Hadobás Zoltán maga is gyakorló édesapa: három gyermeket kísért már el a serdülőkor lejtőin és emelkedőin. Tanárként ugyanakkor a mindennapjaiban is mentorként áll a fiatalok mellett, szabadidejében pedig az egyházközség keretein belül foglalkozik a fiatalokkal. Előadásában két férfi archetípus mentén mutatta be, milyen feladataink és lehetőségeink vannak kamasz fiaink támogatásában.

_{Hadobás Zoltán Gödöllőn}

A férfi archetípusok vizsgálata Richard Rohr ferences szerzetes nevéhez fűződik. A férfi útja című kétkötetes művében jungi gyökerekből táplálkozva mutatja be, hogy a feminizmus térhódítása idején a férfiak milyen archaikus szerepekhez kapcsolódva tudják kiteljesíteni férfi identitásukat. A harcos, a szerelmes, a király és a mágus négyese egymásra hatva, egymásból táplálkozva és egymásba újra meg újra visszatérve támogatja a valódi férfiasság megélését.

Milyen távlatokat tudunk nyújtani kamasz fiainknak?

Nem csupán mi, szülők szenvedünk a norma nélküli és a túlszabályozó közösségek kettősségétől: fiaink egyszerre keresik a számukra támogató, identitásalakító szerepköreiket és egyszerre utasítják el a túlreprezentált rossz gyakorlatokat. Szülőként és családként ezért elsődleges szerepünk a támogató közösség biztosítása – enélkül az értékeink átadása erőszakba fullad vagy sosem ér célba. De mit is jelent a támogató közeg?

Elegendő idő a férfivá váláshoz

A jóléti társadalmakban – hála a technikai vívmányoknak – végtelenül sok időnk szabadult fel az elmúlt évszázadokban. Miközben azonban több lett az időnk, folyton időzavarral küszködünk, hiszen a fogyasztói világ a választási lehetőségek sokaságával és a folyamatos vágykeltéssel próbál saját maga számára lefoglalni. Rendkívül mély önismeretre és acélos jellemre van szükségünk ahhoz, hogy ennek a kísértésnek ellenálljunk – vagy az időnk drasztikus csökkentésére.

A mi feladatunk szülőként – különösen anyaként – ezért az, hogy lazábbra engedve a gúzsba kötő szeretet kötelékét, fiunkat kilökjük a komfortzónájából, gondoskodjunk arról, hogy az idejét lefoglalva építkezni kezdhessen a jövője érdekében. „Komfortzónán belül nincs férfivá válás” – hangzik a tételmondat Zoltántól.

Mintaadó mentorok, mintakövető kortársak

Fiaink egyre kevesebb férfi mintát látnak maguk körül. A nevelői pálya elnőiesedett, a nagycsaládok felbomlanak, az emberi kapcsolatok szakadoznak és egyre távolságtartóbbá válnak. Nincsenek beavatások, nincsen tudásátadás, nincsenek közösségek, amelyekben a jó gyakorlatokat sajátíthatná el a fiatal férfi. Létfontosságú ezért, hogy – különösen apaként – olyan mintát adjunk a fiunknak, amely számára követhető és követendő út lehet. Amennyiben pedig az apa valamiért nem hozzáférhető, keressünk fiunk számára egészséges férfiakat, akik támogatva mentorálják a növekedését!

Hadobás Zoltán négyféle férfi viselkedést különböztet meg. A gyermek férfi nem vállal felelősséget, a magának élő férfi csak magáért vállal, az egyoldalú férfi csak egyet fejleszt ki magában a négy archetípusból, a másokért élő férfi azonban vállalja a felelősséget harcosként, szerelmesként, királyként és mágusként is. A négy archetípusból ezúttal kettőt vettünk górcső alá: a harcost és a szerelmest.

Nevelj harcost, és mentsd meg a világnak!

A harcos tudja, ki ő és mit akar. Az igazságért harcol, mert képes megkülönböztetni a jót a rossztól: a törvényeket és a határokat világosan érzékeli. Ő az a férfiban, aki a frusztrációra reagál: önfegyelemmel, kitartással és bátorsággal. Ő az, aki a jó célokat kitűzi és szükség esetén képes jó dolgokat is feláldozni érte. Másokért küzd, másokat szolgál.

Mi történik, ha a kamasz fiúban sérül a harcos? Ha nem kap otthonról célokat, határokat és felelősséget? Ha nincsen elég elvárás és kényelmetlen helyzet?

Akkor olyan megrekedt férfi kerül ki a családból, aki nem mer megújulni, felelősséget vállalni, cselekedni. Nem lesz fókusza, feladata és célja, ezért önmaga felé fordul vagy rossz célokat kezd szolgálni. Mivel nincs készség benne a szenvedésre, a szenvedély lesz az élete irányítója. Az érzelmeket gyengeségnek, a frusztrációt elviselhetetlennek, a hibákat megbocsáthatatlannak tartja majd.

Lobbantsd szerelemre fiadat az élet szépségei iránt!

Minden, ami az élethez köt, amiért szeretünk élni, a szerelmes férfiénben összpontosul.

Az egészséges férfi sosem unatkozik. Nyílt szívű és vakmerő, de kötődik az életéhez: bár átlép határokat, ezeket a nagy dolgok érdekében teszi. Folyton meg akar újulni és változni. Teljesen átadja magát az életörömnek és a fájdalomnak, a szeretetnek és a jelennek: elkötelezetten rajong a szépség, a harmónia, a szexualitás, a művészet és a természet áldásaiért.

Amikor azonban sérül a szerelmes én, mindez éltető üzemanyag helyett önmaga ellen fordított fegyverré válik. A hedonizmus tönkreteszi a fizikai élet élvezetét. Fókuszába a minden áron való örömszerzés és gyönyörkeresés kerül, amely az érzékek rabjává teszi a fiút. Határait extrém módon kitolja vagy beszűkíti: felfokozott, függőséget okozó lelkiállapotokra vágyik, amely végül lerombolja, tönkreteszi.

A fiúk nevelésének záloga a közösség

A fiúknak ahhoz, hogy férfivá váljanak, kiemelkedően inspiráló közeg egy csupa férfiközeg. Ezek a közösségek kihívást nyújtanak és felelősséget ruháznak a fiatal fiúkra. A természetes hierarchia kialakításához ki kell zökkenniük a komfortzónájukból. Jó célokat mutatnak és jó gyakorlatokat tanítanak, lelkesítenek és motiválnak, hogy merjen a fiunk több lenni, mint amit magáról el tud képzelni.

Az otthoni környezetben is fontos elegendő felelősséget adni: elég nagy, bonyolult és önbizalomnövelő kihívást és megterhelést adni mind a családért végzett, mind az iskolai munkában. Míg kisiskolás korban rendkívül nagy szerepe van az iskolai terheket ellensúlyozó szabad játéknak, a kamaszkorban sokkal fontosabb jó célok felmutatásával motiválni a fiainkat: megkövetelni a tiszteletet és a családi közösségi alkalmakon (közös étkezés, imádság, szentmise) való részvételt, támogatni az idősekkel való kapcsolatát, érdeklődési területén magasabb kiválóságra serkenteni. És ami talán a legfontosabb mind közül: megfelelő kortárs közösséget találni számára, ahol megélheti a kötődés, a megbocsátás, a bajtársiasság, a közös célok iránti lelkesedés mentén kialakuló sok-sok érzelmet.

Mindezt könnyebb leírni és elmondani, mint megvalósítani. Keresztény szülőként viszont sosem szabad elfelejtenünk, hogy nem vagyunk egyedül: Ő, aki megáldotta a házasságunkat, képes betölteni a hibáinkból, tökéletlenségünkből fakadó űröket is. Bátran hagyatkozzunk hát imáinkban a legtökéletesebb Mentorra!

Hadobás Zoltán által ajánlott irodalom:

Richard Rohr: A férfi útja 1-2.

Bedő Imre: Férfienergia

Bedő Imre: A megbízható férfi

Bedő Imre: Teremtő tűz