Kicsit elszoktunk ettől. Filmkultúránkat talán túlságosan is átitatja a lazításra gyártott, populáris, felszínes, kicsit színes, kicsit szagos, kicsit mindenféle, kicsit semmilyen stílusú vagy épp a mindenáron tanítani akaró, fekete-fehér világlátást erőltető filmek serege. Azt gondolom, hogy van egy olyan szintje a filmeknek, ami nem a szavak szintje, nem az érzelmeké, sőt, még csak nem is a képek szintje, hanem a léleké. És Mijazaki Hajao pont ebben nagymester.
A címben lévő idézetet Dobay Ádám kultúrakutató mondta nekem egyik interjúnk alkalmával, tíz évvel ezelőtt. Akkor még abban a hitben beszélgettünk, hogy a Szél támad lesz Mijazaki utolsó alkotása. Tréfásan meg is jegyeztük, visszavonult már néhányszor az animáció mestere. A munkát most sem tudta véglegesen abbahagyni. Újabb és újabb ötletek születtek íróasztalán, míg kezébe nem került Josino Genzaburó 1937-es ifjúsági regénye. A címét talán úgy lehet lefordítani, hogy Ti hogyan éltek? (Kimitachi wa dō ikiru ka?) A most mozikba kerülő A fiú és a szürke gém egyik jelenetében meg is jelenik a könyv és hangsúlyos szerepet kap, mégsem adaptációval van dolgunk. Genzaburó regénye egy fiúról szól, akit az élet nagy kérdései válaszút elé állítanak, és próbálja megtalálni helyét a világban, bölcs nagybátyja útmutatásával. Mijazaki hasonló szándékkal készítette filmjét: személyes tanulságokról szeretne beszámolni az ifjabb generációknak. Úgy, ahogy a Szél támad című filmjében már elkezdte, csak itt most visszakanyarodik a realitás talajáról a varázslat, a fantázia világa felé.
A fiú és a szürke gém szinte ott veszi fel a fonalat, ahol a Szél támad letette. A háború sújtotta Tokióban vagyunk, pusztítás, füst, halál és az ország teljes vereségének közelgő, vészjósló légköre járja be az otthonokat. Itt találkozunk a film főszereplőjével, Mahitóval, akit mélyen érint édesanyja elvesztése. Ennek hatására szinte kivonul az életből. Édesapja új feleségéhez költöznek vidékre, ám Mahito itt sem nyílik meg. Udvariasan elhárítja a nő közeledését, az iskolatársaival verekedésbe bonyolódik, és apjával sem találja a közös hangot. Új otthonában találkozik egy titokzatos szürke gémmel, aki addig provokálja a fiatal fiút, míg át nem csalogatja egy varázslatos világba, amin a holtak és a még meg nem születettek osztoznak. Ráadásul a kaland tétje sem kicsi. A szürke gém azt állítja, Mahito édesanyja nem halt meg, hanem még mindig életben van. Vajon igazat mond? Mahito emlékezetes utazásra indul, amelynek során egyetlen társa egy gém, akiben nem tudja, hogy megbízhat-e egyáltalán.
Mijazaki talán még sosem volt ennyire személyes. Új filmjében több elem is saját gyermekkorára utal: kórházban fekvő édesanya, egy repülőgépgyárban, vezető beosztásban dolgozó édesapa, egy otthon, amit láthatatlan ellenség bombázott le.
A háború világának fájdalmait és könyörtelenségét a népszokások, a folklór klasszikus, gyerekkorból ismerős motívumai ellenpontozzák.
Mahito átlépésénél Dante Isteni színjátékának híres feliratát olvashatjuk az alagút homlokzatán. Ha hihetünk a film producerének, Szuzuki Tosiónak, akkor ez az átlépés hasonlít ahhoz, ahogy maga Mijazaki Hajao belépett az animáció világába és ott megnyugvást talált sok-sok szenvedés után. Itt tanult oly sokat az életről, a halálról, a barátságról és a tiszteletről. Pont úgy, mint Mahito.
De akkor végső soron milyen film A fiú és a szürke gém? Jó? Rossz? Nézhető? Klasszikus? És kiről szól pontosan? Ezekre a kérdésekre azt hiszem, mindenki válaszol majd a moziból kijövet. Annyi bizonyos, hogy a rendező korábbi műveihez képest ez az alkotás nagyobb kihívást jelent a nézőnek. Mijazaki 83 évesen is bátran kísérletezik, bőven hagy fejtegetnivalót, miközben egyszerre összegzi pályafutását és jelöl ki új irányt. Akik egy újabb Nauszikára, Laputára, Totoróra vagy akár egy Vándorló palotára számítanak, egész biztosan csalódnak majd. A fiú és a szürke gém költőibb, kevésbé történetcentrikus mű, amit ki kell bogozni, meg kell fejteni. Arra pedig egyszerűen nincs megfelelő szó, mennyire gyönyörű minden egyes képkocka. A filmet gyártó Ghibli Stúdió művészei kézzel rajzolták meg a 120 perces animációt, a végeredmény pedig lenyűgöző. A tenger, az ég, az erdő, a tűz, a legapróbb részletek ábrázolásából is árad az a jellegzetes hangulat, ami Mijazaki és a Ghibli Stúdió filmjeinek sajátja. De hogy válaszoljak a magam által feltett kérdésre, számomra A fiú és a szürke gém a fiatal Mahito és a Ti hogyan éltek? regényből említett idős nagybácsi kapcsolatáról szól. A generációk kapcsolatáról és egymásra utaltságáról. Abban a korban, amikor sokan vélekednek úgy, hogy szinte mindent le kell rombolnunk, el kell tüntetnünk az előző évszázadok kulturális és szellemi hagyatékából, Mijazaki Hajao végtelen irgalommal és megértéssel fordul elődei felé és ezt kéri napjaink fiataljaitól is. Ez pedig nem megy lélek nélkül. Jól kezdődik ez az év. A staféta és a felelősség a miénk, hogy a látott példának megfelelően jól is folytassuk.
A fiú és a szürke gém című filmet 2024. január 4-től vetítik a hazai mozik szinkronnal és japán nyelven, magyar felirattal.
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: IMDB
A Yesterday – Vissza a gyerekkorba egy 1991-es japán animációs film, amely filozofikus és hétköznapi kérdéseket feszeget, miközben az élet egy szeletét mutatja be sokrétűen, a maga indokolt és indokolatlan valójában. Filmajánló.
Amikor 12 éves lányommal beültünk a moziba, hogy megnézzük a Barbie című filmet, nem reméltem tőle többet egy könnyed, „rózsaszín”, nyári szórakozásnál, az pedig eszembe se jutott, hogy olyan izgalmas kérdéseket feszeget, ...
