Africa: Direct – afrikai művészet a kijevi Hanenko Múzeumban

Olvasási idő: 4 perc

A kijevi Hanenko Múzeumot 2022. október 10-én egy közelben becsapódó rakéta robbanása miatt súlyos károk érték, betörtek az ablakok és a múzeumi vitrinek, valamint az épület üvegteteje is megsérült. Ezért az intézményt ki kellett üríteni, de továbbra is aktív szerepet játszott a közösség életében: előadásokat, költészeti esteket, felnőtteknek és gyerekeknek szóló programokat, valamint a szomszédos kórházzal közösen szervezett pszichológiai foglalkozásokat tartottak a helyszínen. Az összetört üvegablakok néhány darabját egy ötvös brossokba foglalta az ellenállás jelképeként. Az orosz agresszió 2022. február 24-i kezdetekor a kijevi Bohdan és Varvara Hanenko Nemzeti Művészeti Múzeum gazdag bizánci, iszlám, ázsiai és európai művészeti gyűjteményeit, amelyek a 20. század fordulója körül az európai magángyűjtemények fontos referenciapontját jelentették, biztonságba helyezték; egy részük a Louvre-ba, Vilniusba, Varsóba és Hágába került.

Három évvel a rakétatámadás után, 2025. október 9-én a Hanenko Múzeum megnyitotta az Africa: Direct című kiállítást. A tárlat megtölti a múzeum tereit, és 18 afrikai országból mutat be mintegy negyven művet, amelyeket Tetyana Desko és Andrij Klepikov két évtized alatt gyűjtöttek össze. A két műgyűjtő már régóta dolgozik az afrikai közegészségügy területén az Alliance for Public Health (Szövetség a közegészségügyért) keretein belül. A kiállítási útvonal történeti tárgyakat és kortárs alkotásokat (Adelaide Damoah, Christian Nyampeta, Seyni Awa Camara, Esther Mahlangu) kapcsol össze, és a kurátorok szavait idézve „kifejezetten az intellektuális újrakonfigurálás gyakorlata”, hogy

„megtanuljunk Afrikára örökölt (szovjet vagy nyugati) közvetítések nélkül tekinteni, megkérdőjelezzük a domináns és birodalmi narratívákat, és újragondoljuk a tudástermelés feltételeit a múzeumokon belül”.

Növekvő érdeklődés az afrikai műtárgyak iránt

A szakértők szerint az afrikai művészet iránti növekvő globális keresletet és a digitális hozzáférés bővülését két fő tényező befolyásolja: a visszaszolgáltatási (repatriációs) mozgalom és a kortárs művészeti piac fellendülése.

Ezzel párhuzamosan az afrikai művészet globális piaca jelentős bővülést él meg, amelyet az új gyűjtők megjelenése táplál, valamint az azon művészek iránti érdeklődés, akiknek alkotásait egyszerre tekintik kulturálisan jelentősnek és jövedelmező befektetésnek.

Amellett is lehet érvelni, hogy a jelenségnek történeti előzményei vannak. Ötvenöt évvel ezelőtt, 1975-ben a ghánai Nii Kwate Owoo, aki akkoriban a London Film School hallgatója volt, hozzáférést kapott a londoni British Museum híres raktáraihoz. Ennek az eredménye lett a You Hide Me („Elrejtesz engem”) című 40 perces film, amelyben Owoo és kollégája megannyi gyarmati eredetű tárgyat fedezett fel az intézmény pincéjében kutatva, zsákokban és szekrényekben felhalmozva. A maszkoktól ékszerekig terjedő műtárgyakat a kamera előtt is bemutatták.

A film egyértelmű üzenettel zárul:

„Mi, Afrika népe és az afrikai származású emberek azt követeljük, hogy a történelmünket, civilizációnkat, vallásunkat és kultúránkat megtestesítő műtárgyakat azonnal és feltétel nélkül szolgáltassák vissza nekünk.”

Öt évtizeddel később ez a követelés aktuálisabb, mint valaha. A British Museum, Owoo egykor vitatott filmjének főszereplője még mindig 69 ezer afrikai leletet őriz gyűjteményében, és ez csupán a jéghegy csúcsa.

A kísértetek hazatérése

2023 márciusában megrendezték a The ghosts are returning (A kísértetek hazatérése) című zenés előadást, amely hét, a kongói mbuti pigmeus néphez tartozó csontváz történetét dolgozza fel. Ezeket 1952-ben egy orvos vitte Svájcba, majd kutatási célokra a Genfi Egyetemen helyezték el őket. Az előadást a GROUP50:50 csoport alkotta meg, és a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Svájcból és Németországból származó művészek vesznek benne részt. A produkció során megpróbálják felkutatni a hét csontváz leszármazottait, és egy rituális szertartás keretében segítik a lelkek hazatérését. A The ghosts are returning alkotás egy nemzetközi aktivista-, művész- és politikusmozgalom része, amely számos, a gyarmati időszakban elrabolt afrikai műtárgy és műalkotás visszaszolgáltatását követeli, amelyeket az európai múzeumok és egyetemek ma is féltve őriznek.

_{Benini rázplakett (kb. 16–17. század), amely oba törzsi leopárdáldozatot ábrázol. 1897-ben zsákmányolták, ma a British Museumban található (fotó: Wikimedia Commons via Città Nuova)}

Nigéria és Németország nemrég megállapodást írt alá a Benini bronzok százainak visszaszolgáltatásáról. Franciaország 26, Béhanzin-kincsek néven ismert műtárgyat adott vissza Beninnek. Egyes intézmények együttműködőbbek, mint mások: például a Cambridge-i Egyetem tárgyalásokat folytat ugandai tisztviselőkkel, míg a British Museumot a beszámolók szerint nehezebb bevonni a folyamatba. A mozgalmat az afrikai történelem és identitás visszakövetelésének módjaként értelmezhetjük, bár sok tárgy továbbra is Európában és más nyugati országokban marad.

Közösségek újjáépítése és gyógyítása

Az Africa: Direct kiállítás lehetőséget ad arra, hogy a művészetet és a kulturális örökséget olyan egyetemes nyelvként értékeljük, amely képes áthidalni kulturális határainkat, és lehetővé teszi, hogy a közösen megélt emberi tapasztalatokon keresztül „találkozzunk”.

Az alkotók abban reménykednek, hogy a műalkotások visszaszolgáltatásának folyamata hozzájárul a népek közötti találkozás kultúrájának előmozdításához, és hogy a kulturális örökség egyesítő erőként szolgálhat a bizalmatlanság csökkentésében és a konfliktusok enyhítésében. Bíznak abban, hogy a művészet az ellenállás és a remény történeteit mesélheti el, befolyásolva a közösségek konfliktusokról alkotott felfogását és elősegítve a gyógyulást. Az alkotók azt is kívánják, hogy a kulturális örökség az identitás alapvető eleme legyen, segítve az egyéneket és közösségeket a békés jövő elképzelésében, a sürgető kihívások kezelésében és a jogok tiszteletének előmozdításában. Végül, az alkotók abban is reménykednek, hogy a művészeti és kulturális kifejezések megkérdőjelezik az előítéleteket és gondolkodásra ösztönöznek, miközben alternatív nézőpontok mérlegelésére bátorítanak.

Liliane Mugombozi, a Kongói Demokratikus Köztársaságból származó kongói szerző jelenleg a kameruni Yaoundéban él. Kommunikációtudományi képzésen végzett, hivatása szerint újságíró. Több afrikai magazinnal és civil szervezettel működik együtt.