Véletlenül írtam egy cikket

A Véletlenül írtam egy könyvet egy tizenkét éves kislányról, Nináról szól, aki hármasban él az édesapjával és a kilencéves öccsével. Úgy tűnik, minden a helyén, van egy jó barátnője, szeret iskolába járni, sportol is, és az apróbb életszerű surlódásokkal együtt békében és szeretetben élnek otthon. Az apa figyel rájuk, számíthatnak rá. Ott kezdődik a konfliktus, ahogy megjelenik egy nő az apa életében, aki az előzőekhez képest komolyabbnak tűnik, és kezd belekúszni a hármasuk addig biztonságos és mindenki mást kizáró terébe. Hogy mit reagálnak erre hárman? Hogyan bonyolódik és hogyan oldódik meg a helyzet? És milyen építő és felemelő fejlődéseket hoz az életükbe?

Az egész film egyszerre mesés és nagyon is valóságos. Nina otthonában rengeteg „meseszerűen tökéletes” részlet van, de közben annyira hétköznapi elemek is, hogy bárki a sajátjának érezheti. A karakterek nagyon szerethetők, nagyon emberiek. A főszereplőt játszó Demeter Villő hihetetlenül jól mozog a kamera előtt, ezt bizonyítja az is, hogy az Ale Kino Festival Ale Debut! (a legjobb fiatal európai tehetségnek járó) díjat hozhatta haza Lengyelországból.

Lakos Nóra rendezésével egy olyan mű készült, ami biztosan hatással lesz rád! A film látványvilága fantasztikus és egyedülálló. Lélekemelő az a harmonikus kép, amelyet a film készítői odavarázsoltak a vászonra. A látványtervező, Szurdi Juci rengeteg érdekességgel és aprólékosan kidolgozott részlettel gyönyörködtet meg minket. Lányi Fruzsina a stílusos jelmezeket álmodta meg. A művészszememnek rengeteget adott a színek finom hangolása:  Nina ruhája általában élénk színű a jelenetekben és összhangban van azzal a pár színnel, ami az íráshoz kiválasztott füzetén látható. A magával ragadó képi világot Reich Dániel operatőrnek és Barsi Béla vágónak köszönhetjük.

A 95 perc alatt mindig felbukkant valami új és kreatív megoldás. (Például a készítők nevét az elején nem a megszokott módon tüntetik fel, hanem egy mozgó szörfdeszkán és a gördeszkán jelennek meg). A film javarészt Nina írással való küzdése köré épül, ezen a téren is rengeteg ötletes megoldást hoztak az alkotók. Az egyik kedvencem az volt, amikor Nina a kanapé előtt ül és mögötte a falon megjelenik az első két szó, amin gondolkozik, majd mivel nem sikerül tovább fogalmaznia a mondatot, ezért szétesnek a betűk és beesnek a kanapé mögé. Egy másik gyönyörű és sokat mondó jelenet, ahogy a szavakból és mondatokból megpróbálja az anyukáját megalkotni és élővé varázsolni. Erről egy összevágott videó is kikerült a Véletlenül írtam egy könyvet facebook oldalán.

A történet engem nagyon megérintett. Nina az újonnan megjelenő, egyre jobban az életük részévé váló nőt elkezdi taszítani, utálni, és ellöki magától. Ezzel párhuzamosan elindul egy folyamat benne, hogy megkeresse az édesanyját, akire már nem is emlékszik. Elkezd utána kutatni, és apró kis morzsákból szépen lassan eljut oda, hogy megtalálja magában, el tudja képzelni az anyukáját, akit szeretett, aki szerethető, aki ott volt mellette, és aki szereti őt. Az addig lefagyott semmi helyett végre érzések törnek fel benne.

Ahogy az elfojtott rész felszabadul és elkezd élni, áramlani, meghozza azt az áttörést, hogy utána nyitni tudjon, és ne féljen új embereket beengedni az életébe, a saját kis világába. Az események során én is egyre jobban bevonódtam Nina történetébe. Ahogy vége lett a filmnek, nem tudtam megállítani a könnyeimet, és pár percig csak sírtam és sírtam.

Nem is tudtam megfogalmazni akkor és ott, hogy miért történik így, csak azt éreztem, hogy nagyon jó, ahogy átmos a sírás. Egy nap kellett hozzá, hogy leessen, hogy hol talált be nálam a film ennyire. Apukám pár hónapja hunyt el, de sokkal több évvel ezelőtt már érzelmileg eltűnt az életemből, csak egy lefagyott semmi maradt, amihez nehéz volt kapcsolódni. Előttem is ott áll a feladat, hogy megkeressem magamban az édesapámmal átélt gyerekkori jó emlékeimet, és felépítsek egy gyógyító apa-képet, ami segítene a jelenben is abban, hogy jobban tudjak kapcsolódni másokhoz.

Terápiás film a Véletlenül írtam egy könyvet? Egy kicsit igen. Biztos vagyok benne, hogy ha megnézed, rád is hatással lesz, és valamelyik része megérint! Menj el megnézni!

A Véletlenül írtam egy könyvet további díjakat is kapott az elmúlt időszakban. A legészakibb A-listás filmfesztiválon, a Tallinn Black Nights-on elnyerte a legjobb film díját a fiatal közönségnek szóló filmek versenyében. A 44. Magyar Filmszemlén nagyjátékfilm különdíjjal ismerték el. Végül most márciusban megnyerte a Montréal Nemzetközi Gyerekfilmfesztivál fődíját, a Grand Prix-t.