Arietty titkos világa – filmajánló

Félünk az idegenektől, félünk a magánytól, félünk az ismeretlentől, félünk a változástól, félünk az elmúlástól… Megmaradni egy változó világban, megmaradni vagy eltűnni örökre…

Milyen lehet kihalófélben lévő élőlénynek – csenőmanónak lenni? Milyen lehet rejtőzködve élni, az emberi szem elől bujkálni, folytonosan a jövőért aggódni, „kölcsöncsenésből” túlélni?

Milyen lehet egykeként, szinte láthatatlan, elfoglalt szülők mellett fölnőni? Milyen lehet gyerekként súlyos terhet cipelni, szembenézni a bizonytalan jövővel?

Az Arietty – Elvitte a manó című lenyűgöző, nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló alkotást a Studio Ghibli méltán híres japán animációs filmstúdió készítette az angol Mary Norton Csenő manók / Elvitte a manó című regénysorozatára alapozva (eredeti címén: The Borrowers). Önmagában az angol történet Japánba helyezve is már ad egy szokatlan csavart – mindehhez pedig Cécile Corbel breton–francia énekesnő kelta zenei világa tökéletes társítás. A különleges, szinte nosztalgikus hangulatot árasztó film lassú, de gyönyörű képsorokkal, melódiákkal csendes utazásra hív minket, amely során egyre inkább azon kapjuk magunkat, hogy az életünk nagy kérdésein merengünk, nevetünk és sírunk. Nem véletlen, hiszen a forgatókönyvet Niva Keiko és Mijazaki Hajao, a Studio Ghibli mestere, társalapítója írta.

Arietty, a tizennégyéves csenőmanó-lány egyedüli gyermeke szüleinek. Egy pompás vidéki kúria rejtett zugaiban, vagy a kies kert fűszálai között hangtalanul közlekedve a padló alatt fölépített pazar kis otthonukban élnek, és apró termetük miatt életük állandó küzdelem. Édesapja, Pod szűkszavú ezermester, aki higgadtságát vészhelyzetben sem veszíti el. Vele szemben Arietty édesanyja, Homily folyton aggodalmaskodó teremtés. Hiába tiltja a lányát a kalandtól: Arietty merész és kíváncsi természete bonyodalmak egész sorát indítja el, miközben szeretne kapcsolatba lépni a külvilággal, megismerni az embereket…

Ugyanebben a házban, a „padló fölött” lakik az idős Sadako néni és kotnyeles házvezetőnője, Haru – a csenőmanókhoz képest óriás termetű emberi lények. Hozzájuk érkezik vendégségbe egy Shō nevű kisfiú, aki Sadako néni dédunokaöccse. Só is egyedüllétre van utalva, mivel súlyos betegségben szenved, így nincs kapcsolata más gyerekekkel. Az első éjszakáján megpillantja Ariettyt, és innentől kezdve szinte egy hét alatt szép lassan mindkettejük, sőt a körülöttük élők élete is fenekestül fölfordul.

Arietty is, Shō is gyerekek még, de meg kell tanulniuk idő előtt felnőni a változó, felnőttek és társadalmi elvárások uralta világban. A fogyasztói társadalom, a telhetetlen fejlődési vágy kényszeríti a letűnőben lévő csenőmanók világát, de az embergyermekek világát is folyamatos alkalmazkodásra, küzdelemre.

A nagyon is komoly film a gyermeki titokzatosság, a magány, az előítéletek, félelmek és világok találkozására épül, miközben hihetetlen érzékenységgel és mélységgel mutatja be az emberek közötti kapcsolódás kibontakozását és szépségét. Mit is jelent a barátság, mit jelent valakit úgy a szívünkbe zárni, hogy talán soha többé nem látjuk egymást? Akár a megváltozott körülmények, akár a fölöttünk lebegő halál az oka az elválásnak, a szeretet mégis a szívünkbe ég, és akár egy életen át képes elkísérni minket.

_{Arietty – Elvitte a manó (eredeti cím: 借りぐらしのアリエッティ, Kagurasino Arietti), 2010, japán animációs fantasy film. Rendező: Jonebajasi Hiromasza. Játékidő: 95 perc.}