Firenzében újra felfedezték Giottót

Olvasási idő: 3 perc

_{Próbatétel a szultán előtt. A firenzei Szent Kereszt-bazilika Bardi-kápolnája. Fotó: sajtóanyag a www.santacroceopera.it oldalról.}

Ha belépünk a firenzei Szent Kereszt-bazilika Bardi-kápolnájába, amelyet a helyi bankárok 1317 után rendeltek meg Giottótól (Giotto di Bondone olasz festő, szobrász és építész – a szerk.), őszinte gesztusok és tekintetek, kitáruló építészeti terek jelennek meg előttünk, amelyek szinte baldachinszerű keretet adnak az egész kápolnának. A falakon Assisi Szent Ferenc történetének hat meghatározó jelenetét szemlélhetjük, míg a keresztboltozaton a ferences erényekben, kívül a bejárat fölött pedig a szent stigmatizációját ábrázoló freskóban gyönyörködhetünk.

1851-ben eltávolították az átfestéseket, és a freskók újra előkerültek a vakolat alól, majd 1959-ben ismételt restaurálásra került sor, így napjainkban a kápolna a jól látható hiányosságok ellenére erőteljes és egységes művészi együttesként tárul elénk. Monumentalitás jellemzi nemcsak az építészeti elemeket, hanem a szinte hihetetlenül kiterjedt, plasztikus alakokat is. A szemlélőnek rögtön Masaccio, illetve Michelangelo vatikáni Pál-kápolnában látható, kései művei jutnak eszébe.

Giotto itt szobrász képességeit felhasználva formálja meg Ferencet, aki ezért egészen más, mint az assisi ábrázolásokon: ott epikus, csodatevő szentként jelenik meg, szakállasan, barna csuhában; itt viszont sima arcú, fiatalos, szép, az evangélium harmóniájától üde alak, aki a ferences szerzetesek szürke vagy barna ruháját viseli. A színek csodálatosak, végtelenül lágyak, sima fény-árnyék kontrasztokkal. A biztos, dallamos vonalvezetés alakítja az arcokat, a gesztusokat és a tárgyakat, mindezt olyan gazdag kifejezőerővel, amely éppen a lényeget ragadja meg.

_{Lemondás az atyai javakról. A firenzei Szent Kereszt-bazilika Bardi-kápolnája. Fotó: sajtóanyag a www.santacroceopera.it oldalról.}

A Lemondás az atyai javakról című jelenetben az alakok között pontosan meghatározott térközök húzódnak, mintha az érzelmeknek – az apa, Bernardone haragjának, az emberek döbbenetének, a szent imádságos lelkületének – térbeli szünetekre lenne szükségük ahhoz, hogy érintetlenül jussanak el hozzánk. Ugyanis a teljes ciklust az érzelmek lényegi tisztasága határozza meg. A Szent megjelenése Arles-ban című jelenet egy nyitott, klasszicizáló térben játszódik. A tetőn átsejlenek a rózsaszín cserepek, amelyeket ragyogó fény világít meg. A szerzetesek arcképei önmagukban is csodálatos fejezetet alkotnak: Giotto időt szán arra, hogy a vonalakkal pontosan kirajzolja az arcok körvonalait, a csodálkozó vagy figyelő tekinteteket. Meglepődött, ártatlan emberek jelennek meg előttünk, egy néma kórus, akik láttán mély meghatottság tölthet el bennünket.

_{Szent Ferenc halála. A firenzei Szent Kereszt-bazilika Bardi-kápolnája. Fotó: sajtóanyag a www.santacroceopera.it oldalról.}

A Próbatétel a szultán előtt című jelenetben, a virágmintás szövetekkel borított belső térben ragyognak a sárga színek, ahogyan a hegyek is csodálatosan fénylenek a tágas, végtelennek tűnő, zord tájat ábrázoló Stigmatizáció című képen.

Rendkívül költői pillanatot teremt a Szent halála című jelenet. A szerzetesek csuháinak szürke és barna árnyalataiból születő szimfónia, a kortársakat idéző, egyenként megfestett, egymástól különböző arcok, valamint a meglepetés, a fájdalom és az elragadtatás érzései a restaurálásnak köszönhetően csodálatra méltó erővel és tisztasággal tárultak fel előttünk.

Giotto festményei a Bardi-kápolnában az érett művészt mutatják be nekünk: vallásos eposzt énekel, amely egy kórusszimfóniához hasonlít. Ez a festő művészetének jellegzetes vonása, különösen a késői alkotásaiban.

Érdemes lehetőséget teremtenünk arra, hogy egyedül, csendben szemlélhessük ezeket a történeteket egészen a Ferenc a pápa előtt című stációig. Kivételes alkotás. Ferenc itt tiszta, ragyogó, elbűvölt fiatalember, kamaszhoz hasonlóan sima arccal, aki ártatlanul áll a pápai méltóság ünnepélyessége előtt. Talán ez a szent legszebb portréja, amely mentes az aszketikus szentéletrajzok hagyományos ábrázolásaitól: itt Giotto a szent lelkét akarta megfesteni, és sikerült is neki. Szent történet ez, de egyúttal mélységesen emberi is.

Giotto megragadta azt a szépséget, amelynek fénye átjárja az embereket és a környezetét, a restaurálás pedig visszaadta nekünk ezt a szépséget a firenzei Opificio delle Pietre Dure szakembereinek fáradhatatlan és szeretetteljes munkája révén. Ezúton is köszönjük nekik, kedves olvasóinkat pedig arra bátorítjuk, hogy Firenzében járva térjenek be a kápolnába!