Egész életünk jóformán egy maratoni futás – filmajánló

A megözvegyült családanya és három lánya hogyan képesek legyőzni az önös érdekből fakadó akadályokat, és meghozni az összetartozás győzelmét a családapa emlékére, miközben versenyt futnak az idővel? Ehhez ad betekintést minden idők legnagyobb nézettséget hozó magyar rendezésű családi vígjátéka.

A Herendi Gábor magyar filmrendező által mozivászonra került alkotást rekordmagas nézettségű, gyakran teltházas közönség tekintette meg az elmúlt három hónapban. Forgatása állami támogatás nélkül, 20 nap alatt jött létre Budapest nevezetes színtereit (Margit-sziget, Városmajor, Citadella) is megjelenítve. Mozinézőként sokan támogattuk nem csak a díjas közismert színészeket, hanem a színészi karrierjük elején járó szereplőket, a rendezőt és mindenkit, aki a film megvalósulásáért jószívűen tett. A kuriózumnak számító mozifilm határokon átívelően arat jelenleg is, és

lassan már hétköznapi szlogenné válik a kétszavas címe,

amelyet a cseh rendezésű Nők, ha futnak című film ihletett.

A magyar humorral gazdagon fűszerezett, több szálon futó cselekménysorozat mondanivalóját természetesen mindenki másként fogalmazná meg, miközben egybeesések is előfordulhatnak – sokan is írtak már róla. A mai társadalom számára fontos értékek mentén a sokszor nevetésre késztető história számomra nem zárult le a film befejeztével, hanem továbbgondolásra, és a mindennapjaink interakcióira, összefüggéseire való tudatosabb odafigyelésre ösztönöz.

Vera (Udvaros Dorottya), a gyászba félig beleőrült anya butaságnak vélt hóbortjának kivitelezését lányai, – Dorina, Kata és Emma – közül egyikük sem tekinti szívügyének. Elképzelhetetlennek tartják lefutni elhunyt apjuk emlékére a kitűzött maratoni távot, ami tulajdonképpen a megboldogult családfő bakancslistájának legutolsó, még teljesítésre váró tétele. Az anya folyamatos, rendületlen és szeretettel átitatott motivációjával lányait végül arra sarkallja, hogy Máté (Ember Márk), az edző utasításait követve szakszerűen felkészüljenek a versenyre, amely esemény a szálak kuszasága mentén összehozza a bővülő családot, miközben új kapcsolatok is alakulnak.

A szerelem különböző aspektusai jelennek meg, mint például a szerelmi háromszög, amely a munka világában önmagát kereső Emma (Trill Beatrix) és a folyamatosan válni készülő főnöke között szövődik, valamint Kata (Lovas Rozi) és Ákos (Bányai Kelemen Barna) élettársi kapcsolata napjainkban a párkapcsolatok divatos és megélt gyakori színterei, amelynek alanyai a házasságot hol szorgalmazzák, hol pedig halogatják. Látszólag a lazaság, a kényelem a fő szempont, de a páncél mögé rejtett érzelmek felülírják a korábbi érveléseket.

A személyek egyediségének sokszínű talentumai a családi egység megteremtését alapozzák és formálják.

A generációk közti különbségek is olykor felvillannak, amikor az iskola előtt cikinek számít már a kamasztól puszi kíséretében elköszönni, vagy amikor a szülőt a pubertáskorral járó kihívások és felvilágosítások sakk-matt helyzetbe állítják. Még akkor is, ha Kata, a kétgyermekes anya meg van győződve arról, hogy jól ismeri a fiait, miközben a nevelési attitűdjei és stílusa már leköszönőben vannak. Nem utolsó sorban a korral és idővel is versenyt kell futnia…

A gyermeki őszinteség szinte megzabolázza a mindig kimért és keménynek mutatkozó egyedülálló karrierista ügyvédnőt, Dorinát (Tenki Réka), aki szíve mélyén vágyik a családra, de ezt még magának sem akarja bevallani. A női mivolthoz az anyai szerep ösztönösen hozzátartozik, és bár mindenkinek nem adatik meg e hivatás megélése, ebben az esetben válaszút elé kerül: megtartsa-e az előkelő szakmáját, vagy válassza inkább a családi életet? Utóbbit a félelem nagymértékben átszövi, hiszen Dorina a húgait, Katát és Emmát szülei távollétében gyakran gondozta, s ily módon az anyai szerepből már gyermekként is részt vállalt.

A Dorina szomszédját alakító rendőr, Tamás (Csányi Sándor), egyedülálló szülő. Az anya nélkül felnövő kislánya, Panni tudatosan nyugtázza az okot, miszerint anyja azért hagyta el őket, mert valójában saját magát sem szerette, s minek következtében az önmagát kereső útirány az óceánon túlra sodorta. Tamás státusztól és szereptől függetlenül a románcokon túl is vágyik arra, hogy csonka családjának hege beforrjon, amelyhez kislánya ösztönszerű lépései kezdik hozzásegíteni…

A szereplők saját élettörténetükön keresztül bemutatott célba érése nagyszerűen tanúsítja, hogy mindenáron megéri versenyt futni egymásért, a családért, a közösségért, de leginkább magunkért, és nem utolsó sorban tisztelettel és kegyelettel elhunyt szerettünkért. Néhány női szereplőben önmagamat véltem felfedezni, ahogyan megtestesítették az egységben az erő közegét, és a saját lelki világukat mécsesként éltetve igyekeznek a szűkebb és tágabb értelemben vett külvilágnak szilárd, megtartó tagjai lenni. Ugyanakkor a férfi karakterekben egyfajta harmóniát véltem felfedezni a gondosan összeillő párosítások mentén. (Érdekességként említendő, hogy a rendőrt alakító Csányi Sándor és az elkötelezett ügyvédnőt megformáló Tenki Réka a valóságban férj és feleség.)

Hogyan válik a nem igenné, a javaslat egyfajta paranccsá és mily módon alakítja lelkivilágukat? A csapattagok egytől-egyig késztetést éreztek egyénileg és közösségileg a belső átalakulásra, ami velejárója annak, hogy egymásnak kiegészítő társai legyenek, mert nem biztos, hogy elegendő az egész élet egy bakancslista teljes kipipálásához. Testestül-lelkestül formálja őket a kitűzött cél, de vajon eljutnak-e valamilyen harmóniára, boldogságra?

Sportkedvelőként, családszeretőként egyfajta inspirációt kaptam a még mindig fülemben csengő cím hallatán, s bár rohanással telik életünk nagyobb része, érdemes időt szánni a filmre. A nagyközönséget kétségkívül megörvendeztették a hétköznapi életünkben is megjelenő fordulatokkal, legyen az komoly, szórakoztató vagy éppen döntés elé állító kihívás, amitől napról-napra többek leszünk. Testi-lelki fejlődésünk az emberi élet velejárója: gyakran érezhetjük, hogy egész életünk jóformán egy maratoni futás, amelyhez nap mint nap elengedhetetlen a bemelegítés, a megfelelő külső-belső egyensúly, kondíció és kitartás.

Ahhoz, hogy elszántan, optimistán és jókeddvel álljak rajthoz a kitűzött cél érdekében, fontos tudatosítanom, hogy az önérdeket a családi közösségért mérlegelni szükséges, ha van kedvem hozzá, ha nincs. Ily módon önmagamért és a többiekért jószívvel halasztom el minden fontosnak hitt teendőmet, míg visszajövök, mert most futni mentem.