Kiahk hónapja: a kopt ortodox advent

Olvasási idő: 8 perc

Egyiptomban több mint 100 millióan élünk, és a lakosság több mint 10%-a különböző egyházakhoz tartozó keresztény. November 25-én elkezdődött a kopt ortodox egyház – a legnagyobb közel-keleti keresztény egyház – 43 napos böjtje, ezzel együtt az adventi időszaka. Minden advent különleges, a szigorúnak mondható böjt nem kisebbíti az itteni keresztények örömét, sőt, vidáman jelzik az összejöveteleken, hogy csak böjtös ételt fogyasztanak, vagy egyszerűen nem is esznek, ha nem biztosak abban, hogy az étel állati eredet nélküli. A kopt ortodoxok megőrizték az őskeresztény hagyományokat, mind a liturgiát, mind a nyelvet illetően. Egyiptomban kb. a 9. századig a kopt nyelv volt használatban, utána az iszlám tömeges elterjedésével vette át helyét az arab. Korunk egyiptomi keresztényei az őskeresztények leszármazottai, és úgy tartják, a fáraók leszármazottjai, mert őseik, a mártíromságot is vállalva Egyiptomban éltek és megtartották a hitüket.

Az általuk használt alexandriai avagy kopt naptár szerint, ami az ókori egyiptomi naptáron alapult, és természetesen eltér a Julianus naptártól, az adventi időszak a negyedik hónap, az ősi nyelven kiahk, a várakozáson kívül Mária hónapja, és a „lehetetlen dolgok időszaka”. Ez utóbbi azért, mert egy fiatal szűz lány fiút szült, és a Moqattam-hegy elmozdulása is ebben az időszakban történt.

_{Balról jobbra: Mészáros Ilona, Thomas atya kopt ortodox püspök, Fadia libanoni fokolarina}

Jellemző, hogy ebben a hónapban szombaton is tartanak istentiszteletet, többször vesznek résznek részt misén, szertartásokon az itteniek. Szombatonként a szertartás általában este hattól éjfélig tart, tehát hat órán át, ami alatt ezekre a napokra jellemző imákat mondanak. Mivel ez egyben Mária-hónap is, a liturgia nagy része az Istenszülő Szűz Máriához szóló dicsőítő himnusz. Ilyenkor minden zsoltárt felolvasnak és recitálnak. A kopt ortodox egyház az arab mellett a kopt nyelvet használja, amely egy az egyiptomiból származó afroázsiai nyelv.

Megkérdeztem egy kopt ortodox ismerősömet, hogy nem fárasztó-e számukra a hat órás liturgia. Erre ő azt válaszolta, hogy „Nem, mert nagyon aktívan részt veszünk a szertartáson, ahol mindennek jelentése van az ima alatt is, pl. sokszor végigtömjénezik a híveket, ami azt szimbolizálja, hogy a szaglásunk is meg kell, hogy tisztuljon ebben a várakozásban, az eukarisztia vétele előtt, amely két szín alatt történik, sokan leveszik a cipőjüket, az imák, zsoltárok, énekek alatt többször letérdelünk, felállunk. Mindez segít megérteni, hogy egy szent esemény részei vagyunk.”

A karácsonyra való felkészülés megtisztító időszaka azért is fontos, mert nem a jászolban fekvő gyermek Jézus valóságának misztériumát húzzák alá, hanem főleg arra emlékeznek, hogy a Mérhetetlen Ige, aki mindenek előtt létezett, magára vette az emberi létet, és ezzel a Végtelen belépett a véges létbe. Krisztus születésével ezen a napon a föld és az ég összeköttetésbe léptek. Ahogy Nagy Szent Athanasziosz mondja: „Ő maga (ti. Isten) emberré lett, hogy mi átistenüljünk.” Nagyon fontos az is, hogy a híveknek ilyenkor már előre kell tekintenie Krisztus halálára és feltámadására is, a feltámadott és megdicsőült Kürioszhoz, a világegyetem Urához.

_{Anafora, kopt ortodox templom}

Hogy mennyi ideig tart a Megtestesülés misztériumára való készület ideje? Maga a kiahk hónap 4 hét, azaz 30 nap, de a böjti idő 43 napig tart. Ilyenkor semmilyen állati eredetű eledelt, tehát tojást, tejet, tejtermékeket sem vesznek magukhoz. Ebben az időszakban megengedett, hogy halat egyenek, kivéve szerdán és pénteken, amikor halat sem. A böjt alól csak a súlyos betegek mentesülnek.

Ezt természetesen szigorúan veszik a kolostorokban, és pl. itt, Dél-Egyiptomban nem csak a kopt ortodoxok, hanem a kopt katolikusok is nagyon komolyan böjtölnek, valamint az ismerőseim körében sok római katolikus is böjttel is készül Jézus születésér, és csak nagyon ritkán fordul elő a keresztelés vagy esküvő az adventi időszakban. A kopt ortodoxoknak tehát sokkal szigorúbb a böjtjük, mint a miénk, és egyébként kb. 250 böjti napot tartanak egy évben. Illetve – mint nálunk a régiek – nem étkeznek a szertartás, a szentmisék előtt sem, amelyek reggel kezdődnek imádságokkal és legalább kb. 2 órán át tartanak.

Advent eredetileg 40 napos volt, emlékeztetve arra, hogy Mózes 40 napig böjtölt, és utána kapta meg a kőtáblát Istentől, illetve hogy a választott nép a pusztában 40 évig vándorolt, és Jézus is 40 napig böjtölt a nyilvános működése előtt. Ezt toldották meg három nappal, mert a X. században volt egy esemény itt Kairóban: a „Moqattam hegy elmozdulása”, miután Szent Ábrahám kopt pátriárka (976-979) 3 napig imádkozott és böjtölt. Egy kopt keresztény hagyományról van szó, amely történelmileg és geológiailag nincs megerősítve.

_{A Moqattam-hegybe vájt egyik templom a nyolc közül (Fotó: magyarlanykairoban.wordpress.com)}

E történet szerint Al-Mu’izz li-Din Allah kalifa megtudta, hogy a keresztények szent írása azt mondja: „Ha olyan kicsi lesz a hitetek, mint a mustármag, és azt mondhatjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda«, az elmozdul.” Így utasította az alexandriai kopt pátriárkát, Ábrahámot – akit ma a kopt ortodox egyház szentként tisztel – hogy helyezze át a Moqattam-hegyet. A szent haladékot kért, három napig keményen, az egész keresztény közösséggel imádkozott és böjtölt, majd a legenda szerint látomást kapott Szűz Máriától, aki azt mondta neki, hogy a hegy áthelyezésében segíteni fog neki Simon tímár, aki azon kívül, hogy cipészként dolgozott, vizet is hordott a szegényeknek. A hegy Ábrahám alexandriai pátriárka, Simon tímár és a keresztény hívők imájára felemelkedett és leomlott, aminek a kalifa is tanúja volt, így engedélyt adott a keresztényeknek két régi templom felújítására, majd később áttért a kereszténységre. A tímár viszont a Moqattam-hegy elmozdulása után eltűnt annak egyik barlangjában. Szent Simon barlangtemplomát a történethez kapcsolódó területen építették a hegybe. A Szamaan Al-Kharraz (Simon, a tímár) kolostor a Moqattam-hegy tetején található, hat templommal a hegy sziklájába vájva. A kolostor helyszíne a hagyomány szerint egyike azoknak a helyeknek, ahol a Szent Család rejtőzött a bibliai egyiptomi útja során.

_{Ősi keresztény templom bejárata, Szohág}

Fontos esemény volt az itteni, egyiptomi keresztényeknek és a Kairóban élő muszlimoknak is, hogy 2009. december 9-10-én, Kairó gizai városrészben az El-Warraq-i Szűz Mária és Mihály arkangyal kopt ortodox templom kupolái felett megjelent egy fényes, egyre jobban kirajzolódó alak, amely – a jelenséget látó keresztények és muzulmánok hite szerint – a Szűzanya volt. Ez megerősítette a helyi híveket abban, hogy ez az az időszak, amikor várjuk Jézus második eljövetelét.

Adventben ugyanis a latin egyházhoz hasonlóan a kopt ortodoxok is a virrasztást és az éberséget hangsúlyozzák. Hisz, mikor Jézus megtestesült, akkor is éjszaka született. Ezen túl a kopt ortodox egyház, az ókeresztény hitet követve a megtestesüléshez hasonlóan éjszakára várja Jézus második eljövetelét, a parúziát, sőt, egyben erre a hónapra. Ezért is hangsúlyozzák annyira a virrasztást, az éberséget.

Egyiptomban a karácsony egyébként állami ünnep, így sok muszlim is megünnepli, mint a szeretet ünnepét, és Jézus próféta születését, az utcákat és a tereket is feldíszítik.

*  *  *

Márkosz el Makári kopt ortodox monasztikus szerzetes így mutatja be röviden egyházuk adventi lelkiségét:

»Uram, Jézus Krisztus, te, aki második eljöveteledben, félelmetes bíróságod előtt szeretettel bánsz velünk. Mert egyedül a te akaratodból, és Atyád és a Szentlélek jóváhagyásával jöttél el és megmentettél minket. Énekelve mondjuk gyengéden: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj lelkünkön” (Csütörtöki zsoltár)

A kopt ortodox hagyomány, akárcsak a latin, az adventet ezzel a figyelmeztetéssel indítja: „Virrasszatok!”.

De mi köti össze az adventet, Jézus születését, a virrasztást, az éberséget és az éjszakai liturgiát a kopt hagyományban? A megváltás történetében Urunk Jézus Krisztus első testben való eljövetele misztikus módon összekapcsolódott az éjszakával és a virrasztással. Az evangéliumok csak két konkrét tényről számolnak be ehhez kapcsolódóan. Lukács azt írja, hogy a pásztorok, akiket az angyalok hívták meg arra, hogy járuljanak imádással a gyermekben megtestesült Megváltó elé, „egész éjjel virrasztottak, és őrizték nyájukat” (Lk 2,8). Máté evangéliumából pedig arra lehet következtetni, hogy a napkeleti bölcsek által követett csillag fényét, amely megállt a fölött a hely fölött, ahol a Gyermek Máriával, anyjával szállt, a bölcsek azért láthatták, mert éjszaka utaztak. Úgy tűnik tehát, hogy éjszaka szemlélték és imádták az Urat. (…)

_{A Nagy Szent Makáriusz kolostor, ahol El Makári atya lakik}

Különleges, hogy Jézus többször is hangsúlyozza a virrasztás szükségességét, mert második, dicsőséges eljövetele szintén az éjszaka közepén fog bekövetkezni. Egy valódi éjszaka ez, ami természetesen nem zárja ki az általános és allegorikus értelembe vett lelki álomba merülést. De egy valódi éjszakáról van szó, annyira, hogy az ősi keresztény hagyomány, beleértve a kopt hagyományt is, egyetért abban, hogy az Úr szó szerint éjszaka fog eljönni. A kopt hagyomány szerint a parúzia nem csak éjszaka fog bekövetkezni, hanem pontosan a kiahk hónap egyik éjszakáján, mely a kopt naptár negyedik hónapja, amelynek végén ünneplik a születés karácsonyát. Ezért az egyiptomi templomokban és kolostorokban a hívek és a szerzetesek a kiahk hónap, a kopt „advent” hónapja alatt virrasztanak, várva az eszkatologikus idők Vőlegényét (vö. Mt 25,1-13). A virrasztás/ éberség és a Vőlegény érkezése közötti kapcsolat annyira szoros, hogy a bohairi kopt nyelvben még a szókincsre is hatással volt. A görög-kopt Újszövetségben az egyik leggyakoribb kifejezés a „virrasztás” kifejezésére az arinymphin, ami szó szerint „a vőlegényre várakozás”-t jelent. Nem tudjuk, miért keveri össze a kopt fordító a görög népho (éberen őrködni) és nymphíos (vőlegény) szavakat. Valójában a kopt nyelv szerint az Úr mennybemenetele után a virrasztás a keresztények számára mindig az ő visszatérésére való várakozást fejezi ki. Az igazságosság Napját az éjszaka sötétjében kell várni. Tehát ahogy az első eljövetel egy mélységes téli éjszaka közepén történt, úgy a második is hirtelen fog bekövetkezni, egy hideg kiahk-éjszakán.«