Írásom első részében azt a kérdést jártam körbe, hogy valójában ki is az ember, milyen tulajdonságai emelik ki az élőlények sorából. Hogy miért fontos ez? Mert az emberképünk az alapja annak, ahogyan gondolkodunk az emberi ...
Lucia, a fény fesztiválja
December 13. nem boszorkánynap, inkább a fény ünnepe! Szent Luca napján ezúttal egy kis karibi szigetország és a hideg Svédország szívmelengetően derűs szokásaira tekintünk.

Olvasási idő: 4 perc
Trópusi reggel, kies tengerpart, kis földi paradicsom a Karib-tengeren. A sziget lakosai nemzeti ünnepnapjukra készülődnek: december első hetében lámpáskészítő versenyt tartottak, és ma este a fény fesztiválján keresztény szimbolikájú lámpás felvonulással és tűzijátékkal ünnepelnek. Nem éppen télies környezet ez Luca napjához!
A festői Szantalúcián, vagyis Saint Lucia szigetén vagyunk. A kis királyság – élén III. Károly brit uralkodóval – mintegy 180 000 fő otthona, és az egyetlen független állam a világon, amely egy nőről, egész pontosan egy női szentről kapta nevét. Szent Lúcia (vagy Luca) ugyanis e földdarab patrónusa, de hogy miért, az nem egészen világos ma sem… Mindenesetre a védőszent emléknapját tették meg az ország hivatalos nemzeti ünnepének. A sok lámpás, tűzijáték, fényözön ennek is, és Szent Lúciának is szól. Hiába a brit fennhatóság, a korábban francia gyarmat relatív többsége ma is katolikus vallású.
Festői táj: Szantalúcia, a karibi szigetország
Kicsoda mégis Szent Luca, és miért ilyen fontos személyiség?
A 3–4. század fordulóján, Szicíliában élt egy eladósorú patrícius hajadon, aki Krisztus-követő volt, és szüzességet fogadott Istennek. Fölháborodott pogány vőlegénye ítéltette el a keresztényüldöző bíróságon, amiért nem kapta meg sem a lányt, sem a hozományát. Luca a tisztasága megőrzéséhez erőt kapott a Szentlélektől, és elnehezedett testét nem tudták a bordélyházba hurcolni. Helyette megkínozták, szemét kivették, torkát karddal átvágták, így vértanúhalált halt. Sokoldalú védőszent: egyaránt oltalmazója például a vakoknak, szembetegeknek, az üvegkészítőknek, nyergeseknek, a vérzéssel vagy a hasmenéssel küzdőknek. Lucia (klasszikus latin kiejtéssel: lúkia) azért is népszerű szent, mert neve a fényre utal: a latin lux, luc– ’fény’ szóból ered, mondhatni, „fényszerző”. Attribútumai közé tartozik egy szempár aranytálon (utalva megvakíttatására), a pálmaág (a vértanúság szimbóluma), egy lámpás vagy egy tőr, néha két ökör.
Szent Luca ábrázolása a művészetben
Szent Lúcia kultusza Olaszországban, különösen Szicílián, Szirakúzában és Perugiában erősödött meg, innen indult hódító európai útjára. A magyar néphagyományban tisztelete valahogy összemosódott a boszorkányhiedelemmel. Jóságos és gonosz alakja egyaránt létezett, ez utóbbi híresebb. Luca, a boszorkány tűzbe veti a csecsemőt, ha a gyerekes háznál valaki sütni merészel december 13-án. Tréfákat, csínyeket űztek már 12-én este, és másnap a lucaalakoskodók csoportjai járták a portákat, hogy riogassanak, köszöntőt mondjanak és mésszel írják föl a Luca nevet a falakra. Idő- és szerelmi jóslásokat is végeztek ilyenkor a magyarok, csupa babonás és pogány maradvány-szokás! Mindenkinek ismerős a Luca-szék, amelyet ezen a napon kezdtek készíteni, komótosan el is készült karácsonyra. Amikor pedig valaki az éjféli misén rááll, meglátja a hívek között a boszorkányokat, utána uccu neki, szaladnia kell, a háta mögé mákot szórni, hogy meglóghasson az őt üldöző banya elől… A manapság is őrzött Luca-búza hagyománya viszont annál kedvesebb: az ezen a napon ültetett búza karácsonyra szépen kicsírázik, zöld színe az új életet szimbolizálja. Azért is búza, mert abból készül a szentelt ostya is.
A démonikus Lucánál egy sokkal szebb és az eredeti szent tiszteletéhez közelebbi hagyománnyal találkozhatunk Skandináviában.
Milyen különös, hogy éppen a protestáns Svédországban vált Luca kultusza a modern népi kalendárium meghatározó elemévé!
A Lucia (lüszía) mai napig az egyik legkedveltebb és legszebb, legragyogóbb svéd ünnep, amelyet országszerte és a svéd diaszpórákban is nagy elhivatottsággal ünnepelnek óvodában, iskolában, családi körben és persze templomokban egyaránt.
Luca-nap svéd módra
A jeles napra választanak egy Luciát, afféle menyasszonyt, aki fehér ruhát ölt, fejére zöld ágakból font koszorú kerül, melyen fehér gyertyák égnek. Lucia derekát egy vörös sál övezi, amely a szűz vértanúságára utal, így vezeti az ünnepi menetet és az énekkart. A menet – amelyet városszerte 1927 óta tartanak a svédek – tagjai szintén fehér gúnyában, kezükben gyertyával vonulnak, és különleges Luca-dalokat énekelnek. Nemcsak Lucia jelenik meg, hanem vannak még „csillagfiúk” csúcsos, csillagokkal díszített süvegben. Néhányan karácsonyi manónak vagy mézeskalácsembernek öltöznek. A fiúk dalai között Szent Istvánról, az első mártírról is megemlékeznek, akinek éppen karácsonykor van az emléknapja. A svédektől terjedt el a múlt században ez az ünnep Finnországban, Dániában és Norvégiában (ahol újrafölfedezték az elfeledett hagyományt), és ma is töretlen népszerűségnek örvend.
A fény fesztiválja ez is: a sötét, téli – északon állandó – éjszakában méltán örömmel fogadott a ljus (jűsz), amely ilyenkor bevilágítja a házakat, iskolaépületeket, templomokat, és emlékeztet arra, hogy a nappalok hamarosan újra növekedésnek indulnak.
Villanó lámpások a karibi éjben, sercegő gyertyák a svéd estén: két külön világ, mégis mindkettő ünnepli a fény győzelmét a homály felett, a Megváltó közeledő születését, miközben a bájos Lúciára emlékezik. Ne csak a boszorkányok jussanak ilyenkor az eszünkbe, sokkal inkább a vértanú leányzó, aki elég bátor volt szembeszállni a sötétséggel!
Isten éltesse a Lucákat, Lúciákat!
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Nyitókép: Christina Zetterberg / Pixabay; belső képek: Falco / Pixabay, Wikimedia Commons, David Mark / Pixabay, Wikimedia Commons