Tajgai testvérek szent nyelve – Permi Szent István hagyatéka

Olvasási idő: 4 perc

Április 26-án emlékeznek meg a keleti pravoszláv egyházak és a katolikus egyház is Permi Szent Istvánról, akit a komik apostolának is neveznek. Május harmadik vasárnapján pedig Oroszországban, Komiföldön a komi irodalom és írásbeliség napját ünneplik, amelyhez a szent püspök ténykedése szorosan kapcsolódik.

Sztyepan az Észak-Oroszországban található Usztyug (ma Velikij-Usztyug) városában született 1340 körül. A város környékén akkoriban még éltek komik. A komi nyelvek vagy nyelvváltozatok (zürjén, permják és jazvai) az uráli nyelvcsalád nyugati ágába tartoznak, és az udmurt nyelvvel együtt alkotják a permi nyelvek csoportját. A középkorban viszont még e három komi nyelvváltozat nem különült el élesen egymástól, ekkor még ókomi nyelvről beszélhetünk.

_{Permi Szent István saját alkotása, a Zürjén Szentháromság néven elhíresült ikonja}

István életéről kevés a megbízható adat: apja oroszajkú klerikus volt, viszont anyja feltehetően komi lehetett, és az ókomi nyelvet már gyermekkora óta ismerhette. Kitűnően tudott írni-olvasni óorosz (keleti egyházi szláv) nyelven, de megtanult görögül is. Miután Rosztovban szerzetesnek állt, egy ideig másolóként kereste kenyerét, de életében az ikonírás művészetét is magas szintre fejlesztette.

A komi nép iránti vonzalma vezette odáig, hogy 1370 körül elkezdett kidolgozni az ókomi nyelv számára egy saját, se nem cirill, se nem görög írásrendszert, amelyet igyekezett minél inkább az ókomi sajátosságaihoz igazítani. Ez lett az ún. abur írás, amely az uráli nyelvcsaládon belül (a magyar rovásírás után) a második legrégebbi írásrendszer. És hogy miért talált ki egy teljesen új lejegyzést? Feltett szándéka volt, hogy a komikkal is megismerteti Isten igéjét, és ezt nem oroszul vagy más, a korban használatos liturgikus nyelven kívánta elérni, hanem a komi nép anyanyelvén keresztül. Ezért az 1370-es évek végén nekivágott a komik lakta vidéknek a Vim és a Vicsegda folyók mentén, hogy közöttük hittérítő munkát végezzen, és Uszty-Vimben telepedett le, ahol 1380-ban felépítette az első keresztény templomot. 1382/1383-ban viszont már Perm püspökének tette meg Pimen moszkvai pátriárka. Végül 1396-ban, Moszkvában ért véget István élete, de halála után máris kultusz alakult ki körülötte, és a 16. században szentté avatták.

_{Szent Istvén kivág egy pogány nyírfát}

A komik pogány népként a világot animista felfogással képzelték el: lelket tulajdonítottak az élőlényeknek és bizonyos szent természeti jelenségeknek, képződményeknek is. Sámánszerű vallási vezetőik voltak, akik a túlvilág és az emberek között töltöttek be közvetítő szerepet. Több istenségben is hittek, közülük az erő, a teremtés istene, Jen vált aztán Sztyepan ténykedése nyomán a Biblia Egyistenévé. Sztyepan azzal igyekezett bizonyítani, hogy a pogány istenségeknek nincs hatalmuk, hogy elpusztította a komik bálványait. Leghíresebb története, amikor Pam-Szotnyikkal, egy pogány komi „táltossal” keveredett heves hitvitába, amelyben a sámán maradt alul (nem vállalta a vízpróbát), és megszégyenülten távozott a helyszínről.^[1] A komik északi csoportjai így István kitartó missziójának köszönhetően fölvették a keresztséget, és az új vallás mellé új liturgikus nyelvet, és ezzel egy formálódó saját irodalmi nyelvet is szereztek a permi püspök jóvoltából.

_{A Vim (komiul Jemva) folyó Komiföldön}

Az ókomi ugyanis liturgikus nyelvvé vált az újonnan létrejött komi egyház számára: az 1300-as évek legvégétől egészen a 16–17. századig kizárólagosan használhatták az egyre fokozódó orosz fennhatóság ellenére is. Akkoriban a keresztény világban elég kevés szent nyelvet fogadtak el, hiszen az anyanyelvi igehirdetés és pasztoráció akkoriban még korántsem volt szempont. Ilyen szent nyelvek voltak a nyugati egyházban klasszikusan a latin, majd az óír és az óangol is, de a szlávok megtérésétől számítva a nyugati és déli egyházi szláv nyelv is. Keleten a kép már sokkal színesebb: többek között a görög mellett a Szentföldön és attól még keletebbre a szír egyházi nyelvek (az arámi folytatói), illetve Afrikában a kopt és az etióp is szent nyelvként működhettek. A bolgárok, szerbek, macedónok ősei és a keleti szlávok pedig az egyházi szláv déli és keleti változatait részesítették előnyben.

_{Az abur írás}

Ezeknek a szent nyelveknek a sorába került be tehát az ókomi: bár teljes bibliafordítás nem maradt fönt, evangéliumi részletek, egyéb egyházi szövegek megőrződtek az utókor számára, egy egykor jelentős és virágzásnak indult irodalmi kultúra tanúiként. Éppen ezért, amikor május harmadik szombatján a komi irodalmat ünneplik Oroszországban, az írásbeliség kezdeteiről is előszeretettel emlékeznek meg.

Bár az abur írás ma már nincs használatban, a zürjén, permják és jazvai komik egyaránt büszkék rá, és Permi Szent István alakja, munkássága nagy tiszteletnek örvend a körükben.

A komi írásbeliség és irodalom pedig a 19. században kapott új lendületet, az 1920-as, 1930-as évekre kialakult a ma használatos zürjén és permják irodalmi nyelv. A szovjet elnyomás és az orosz kisebbségpolitika ellenére is használják még a komit, és 2024 óta a Google Fordítóban is elérhető a nyugati világ számára.

Magyarul több komi versfordítás jelent meg különböző finnugor irodalmi antológiákban, illetve 2010-ben látott napvilágot kortárs komi költők műveiből a Búzavirágok közt alszom el című kötet Tillinger Gábor fordításában.

Aljona Jelcova: Tudod, hogy ez az éj el fog múlni…

Tudod,

Hogy ez az éj el fog múlni.

Eljön a holnap. Fénnyel árasztja el lelkemet.

Az, amit ki akartál mondani,

Már sosem lesz kimondva.

Utol nem érheted,

Meg nem állíthatod,

Vissza nem tarthatod.

Elmúlik az éj. Mindent elragad,

Még a szíved egy darabkáját is.

Nyina Obrezkova: Szemed színű ruhát varrok magamnak…

Szemed színű

Ruhát varrok magamnak…

Felveszem,

És keress meg az égen…

Vagy a vízen, a hullámok közt,

Tégy be lassan a csónakodba…

Talán búzavirágok közt alszom el,

Csak el ne űzd az álmom.

Szeretett szemek színű

Ruhát varrok –

Találj rám, s mellettem ne menj el.

^{[1] Forrás: https://renhirek.blogspot.com/2010/08/szent-istvan-es-szent-istvan.html}