Európa legbékésebb népe: a számik

A számik ősi szállásterületeiken évezredek óta békességben éltek, harmóniában a természettel. Nem vágytak hódításra, hatalomra, gazdagságra: minden vagyonuk rénszarvascsordáik és szellemi kincseik: énekeik, dallamaik, költészetük és a nyelvük. Ők a lappok, vagy saját nevükön számik.

Lappföld nem független ország, még csak nem is egységes terület: négy állam határain nyúlik át, Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország osztozik rajta a Skandináv- és a Kola-félszigeten. E sarkkörön túli táj jellegzetes éghajlata a tundra – ez az elnevezés is érdekes módon pont a számi nyelvek egyikéből származik!

A hegyi és tengerparti tundrán pedig nem marad más választása az itt élőknek, mint rénszarvast tartani vagy halászni.

Ezt az ősi életmódot folytatták a számik hosszú ideje, egészen a legújabb korig. Közben pedig először a vikingek, és finnek, később a terjeszkedő orosz és skandináv államok kezdték egyre északabbra szorítani Skandinávia őslakosait. Az idegen portyázók, kereskedők, hittérítők, végül pedig a telepesek fokozatosan vették ellenőrzésük alá a területeket. Az egyetlen véres összetűzés kautokeinói lázadás néven híresült el: néhányan föllázadtak a számikat sanyargató norvég kereskedő és a helyi csendőrtiszt ellen, és megölték őket. Ennél több erőszakos konfliktusról nem tudunk a számik történetéből.

_{Ahogy sosem látjuk: Számiföld északról nézve (kép: Antal M.+Google Earth)}

Mára a számik a Skandináv-félsziget déli részén szinte teljesen eltűntek. Az összlélekszámuk alig haladhatja meg a százezret; legtöbben Norvégiában, legkevesebben Oroszországban élnek. Bár a számi kultúrában a férfiaknak és nőknek megvolt a maguk feladatköre, nagyfokú egyenjogúság, partneri viszony jellemezte kapcsolatukat, amely a kölcsönös tiszteleten alapult. Mivel évszázadokon át üldöztetés, megvetés, sőt később betiltás is sújtotta, a lapp nyelvek közül mára csak 9 maradt fönn, közülük az északi számi a legnagyobb.

Maga a lapp név rendkívül sértő egy számira nézve, mivel sokáig megvetettség és kisebbrendűség-érzés társult hozzá a többségi társadalmak részéről.

Az asszimilációs politikának köszönhetően a számik egy része beolvadt a többségi társadalomba, származását igyekezett titkolni. A megbélyegzettség mostoha körülményeket, az ősi földjeik kizsákmányolását és alkoholizmust hozott nekik.

_{Számi esküvő, Norvégia, 1930-as évek (fotó: Preus Museum / Flickr)}

_{Oroszországi számik Lovozeróból, a Kola-félszigetről (Flickr)}

_{Hagyományos sátorállítás (fotó: Flickr)}

_{Silje Karine Muotka, a norvégiai számi parlament elnöke 2021 óta (fotó: Wikipedia)}

A számik külsőre is eléggé elütöttek a skandinávoktól, bárhová mentek, nemcsak különleges öltözékük, de arcvonásaik is elárulták őket. Emiatt számos emberkísérlet és embertelen tanulmányozás áldozataiul estek a 19–20. században. Az ellenük irányuló atrocitások egyik tragikus példája, hogy Svédországban egészen az 1970-es évekig orvosi úton tették meddővé a számi nőket.

Bár önálló országuk nincs, a számik a 20. században hosszú, békés küzdelmet vívtak a negatív megkülönböztetés ellen és az önrendelkezési jogokért. 1917. február 6-án gyűltek össze először a norvégiai és svédországi számik Trondheimban, hogy megvitassák közös ügyeiket, ezt a napot 1992 óta nemzeti ünnepükként ülik meg.

_{A számik nemzeti zászlaja, melyet Astrid Båhl számi művésznő tervezett 1985-ben. A zászló színei a számi gákti, vagyis nemzeti viselet leggyakoribb színeiből tevődik össze. Középen a kör a sámándobokon látható motívum, itt a piros a napot, a kék a holdat szimbolizálja.}

1956-ban megalapították a Számi Tanácsot (melyhez 1991-ben az oroszországi számik is csatlakoztak), amely a számik jogaiért és egységéért működik együtt a négy állammal közösen. Külön számi parlamentje van Finnországnak (1973-tól), Norvégiának (1987-től) és Svédországnak (1993-tól). E három országban különböző mértékben és különböző dátummal ismerték el a számikat őshonos népként, illetve a számi nyelvek eltérő szinteken hivatalossá is váltak. A nyelvvesztés és kötelező államnyelvoktatás következtében még a nyelvi revitalizációs törekvések ellenére is jelentősen megfogyatkozott a számiul beszélők száma. Napjainkra szerencsére egyre szélesebb teret kap a számi nyelv az oktatástól a médián át a művészetekig.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=vAG1mSoP1x8&ab_channel=SOFIAJANNOK[/embed]

_{Sofia Jannok svédországi számi énekesnő: Viellja jearrá (Öcsém kérdezi). Megrendítő képsorok arról, milyen is lehetett a megbélyegzettség és az embertani méricskélés a számik számára.}

Oroszországban viszont a helyzet sajnos csak rosszabbodott az elmúlt 30 évben, az ottani számik az egyre gyorsuló eltűnésre vannak ítélve. További állandó kihívást jelent egyrészt a természeti kincsek kizsigerelése, az ipari vállalatok jelenléte, másrészt az egyre súlyosbodó klímaváltozás. A számik között sok a természetvédő aktivista, akik igyekeznek fölhívni a világ figyelmét a környezetkárosításra és a fenyegető klímakatasztrófára, amely Lappföldön különösen érzékelhető – emberre és a természetre egyaránt erősen kihat.

_{Lappföld a változó időkben (fotók: Valdemaras D. / Pexels; Flickr; Wikimedia Commons; PxHere)}

A tradicionális számi hitvilág és sámánok már a múlté, bár vannak, akik még őrzik a hagyományokat. Az erőszakos hittérítés ellenére sokan lettek közülük keresztények, többségük protestáns, az oroszországiak ortodoxok. A pietista evangélikus protestantizmus sajátos, helyi mozgalmát Lars Laevi Laestadius (1800–1861) számi lelkész után nevezik laestadianizmusnak. Laestadius saját népének megtérésén és felemelésén fáradozott, véget akart vetni a svéd–norvég–orosz kereskedők által elterjesztett alkoholizmusnak, és meg akarta hívni a számikat egy mélyebb, jámborabb krisztusi életre. Ma a laestadianizmus követőinek nagyjából 200 000-re tehető a száma, többféle ága és szervezete létezik. Közülük Finnországban a legmeghatározóbb az Élet Igéje (finnül Elämän Sana) mozgalom.

A magyarok és lappok kapcsolata a tizennyolcadik században, Sajnovics János jezsuita szerzetessel indult, aki csillagászati expedíciója közben megfigyelhette a számi nyelveket, és először írt tudományos eszközökkel a lapp–magyar nyelvrokonságról.

Igen, a számik is nyelvrokonaink, habár távoliak. Több magyar kutató tanulmányozta a számik nyelvét, népdalkincsét és népköltészetét,

és a 19. században rövid ideig tervben volt, hogy a lapp nyelv írásbeliségét a magyar helyesírás alapján alkossák meg. Létezik egy anekdota, miszerint egy magyar kutató a lányával Norvégiában utazott a vonaton, és magyarul beszélgettek. Számi utastársuk egy darabig kitartóan hallgatta őket, majd így szólt: „Várjanak, mondják már meg, melyik számi nyelvjárást beszélik, mert nem értek belőle semmit!”

_{Számi öv, díszes mintájú veretekkel. A minta szó tévedésből került a 19. században a magyar nyelvbe az egyik lapp nyelvjárásból a nyelvújításnak köszönhetően, de mégis milyen fontos szavunkká vált…}

E kis nép megmutatta a világnak, hogyan lehet békés úton, fegyverek és vérontás nélkül kilépni a legmélyebb megvetettségből, változást és megbecsülést elérni. Abban is élen járnak irányadással, hogyan lehet összhangban élni a minket körülvevő környezettel, hogyan kell és érdemes tisztelnünk egymást. Kívánjuk, hogy a számik továbbra is saját földjükön, saját nyelvükön lehessenek a béke hírnökei!