A felebarátom jászla

Minden fronton, ahol manapság egymás ellen harcolnak, ugyanaz történik: a katonák gyertyát gyújtanak óvóhelyükön a priccsük előtt, a béke napjaira emlékeznek, elmondanak egy imát, és otthon lévő szeretteikre gondolnak. Aztán folytatódik a kíméletlen harc, talán megsebesítik, sőt meg is ölik egymást.

Az úgynevezett harmadik világ számos világvárosában ez a helyzet: egy-egy jászol van a szegény ember vályogkunyhójában és a gazdag ember fényűző házában, egymáshoz nagyon közel. Az emberek meghatódnak attól, amire a karácsony emlékezteti őket, és mégsem menekülhetnek az ellentétek, az idegenség, a rejtett vagy nyílt erőszak elől.

De kell-e ilyen messzire mennünk? Nincsenek-e frontok és szakadékok közöttünk is? És mindkét oldalon ugyanannak a jászla van, Aki karácsonykor számomra és a többi ember számára is megszületett.

Az igazság az, hogy ha nem jutok el a felebarátom jászlához, akkor nem jutok el a JÁSZOLHOZ. Akkor ez csak játék marad, kulturális tárgy, irreális gyermekálom.

1992 októberében, amikor a bogotai Seminario Intermisional-ban egy fiatal indiánt diakónussá szentelhettem, az elé a Mária-kép elé vezettek, amely kifejezte szemináriumi közösségük tapasztalatát és hitét. A közösségben az ország dzsungeléből és missziós területeiről származó, különböző bőrszínű emberek éltek együtt. Mária egy indián lány arcvonásait viselte, a karjában lévő kis Jézus pedig egy fehér-fekete félvér gyermekét. Mindannyian a megtestesülés egyetlen misztériumában fonódunk össze. Akik különböznek tőlem, azok számomra anyák és testvérek, számomra ők az élő Krisztus. A „másik” Jézusnak az én jászlamban van a helye, én pedig a felebarátom jászlában találom meg Jézust.

Csak így érthetjük meg Isten megtestesülésének különös és felkavaró üzenetét. Az ember Jézusnak a létezése mögött egy olyan döntés van, amely abból a mélységből származik, ahonnan a világ és minden élet ered. Annak a döntése, akit Atyának és Jézussal együtt Istennek nevezhetünk. Ő nem csak a felettünk lévő Isten akar lenni, a világ kezdetén, majd egyszer a világ végén.

Ő olyan Isten akar lenni, aki velünk van, értünk van, és mindig ott van, ahol mi vagyunk.

Jézus tehát az én életemet és minden ember életét az ő egyéni emberi életében élte meg.Pontosan úgy élt és halt meg, mint én és te, és ezt értem és érted tette. Engem is, téged is, mindannyiunkat megváltott. Benne megbonthatatlanul összetartozunk, benne egyek vagyunk.

Jézus nem felsőbbrendű ember, nem általánosságban ember, hanem egy ember az emberek milliárdjai közül, aki az emberiség történelmében azért jelent meg, hogy az egész emberiséggel kommunikálhasson belülről, az ember szintjén. Ő a felebarátom lett, maga az Isten lett a felebarátom, és ha nem indulok el a felebarátom felé, akkor nem találom meg Őt, nem találkozhatok Vele, nem beszélhetek Vele. A felebarátom jászla az Ő jászla. És ennél a jászolnál megújulok, új szemmel tekintek magamra, Istenre, és a felebarátomra is.

Új szemmel tekintek magamra: ha annyira fontos vagyok Istennek, hogy értem akar élni és meghalni, akkor fontos vagyok, akkor Isten végtelen szeretetében élek. Így elfogadhatom magam, hiszen Isten elfogadott. Emberségemnek nincs szüksége az önvédelem burkára, hanem bátran és nyitott szívvel közeledhetek mindenhez, ami rám vár, mert már nem vagyok egyedül, hiszen Ő velem van.

Új szemmel tekintek Istenre: nem az a fontos, amit nagyságáról dadogva kimondok, vagy amit róla tartok. A legfontosabb az az IGEN, amely Jézus születésében eljut hozzám, az az igen, amelyet önmagával mond ki nekem, nekem és mindenkinek, akivel találkozom. A találkozás helye pedig a felebarátom jászla.

Új szemmel tekintek a felebarátomra: többé nem kerülhetem meg őt, ha Istenemhez akarok jutni, és ha magamhoz is el akarok jutni.

Amikor Istenemhez és önmagamhoz eljutok, magával visz és elvezet a felebarátomhoz: a felebarátom jászlában megszületik az Isten, és én magam is megszületek.

Ehhez a karácsonyi forradalomhoz az én döntésem is kell, amely megfelel Isten rám és ránk vonatkozó döntésének. Ettől a döntéstől függ az én életem, sok felebarátom élete, az élő Isten fényének megjelenése egy olyan világban, amely látszólag lemondott róla.

Ez a karácsonyi forradalom személyes esemény, de nem magánügy. Kelet és Nyugat, Dél és Észak, a különböző népek, gazdagok és szegények összetartoznak Jézus születésében, ahogyan te és én is összetartozunk benne. Csak a másik ember jászlában találom meg az ő békéjét, az én békémet, a világ békéjét.

Csak a felebarátom jászlánál lesz igazi karácsonyom.

Klaus Hemmerle más karácsonyi írásai A jászolhoz a hátsó ajtón át címen az Új Város Kiadóban megvásárolható vagy online megrendelhető.