A igazság igazság marad

Maradj sziklaszilárd, mikor akadályok tornyosulnak előtted! Isten kegyelme nem fog elhagyni. Nem számít, ha egy ideig kevesebb tevékenységet tudsz elvégezni. A munka, amit elvégzel, inkább Istené, mint a tied. Az időd és energiád Istenhez tartozik, miért pazarolnád arra, hogy az akadályokat figyeld, melyekbe belebotlasz az út során? Az óceán csupa hullám, a hajó mégis folytatja útját, siklik a vízen, és… semmibe veszi a hullámokat. Légy nyugodt, és önmagad ura! Miért hagyod magad így felizgatni és miért dühöngsz? Az ilyen viselkedés bántja Istent, zavarja azokat, akik melletted élnek, és téged is boldogtalanná tesz. Mire jó ez? Csak annyit érsz el vele, hogy mikor majd mindez lecsendesül, bűntudatod lesz. (11.o)

* * *

Az emberek félnek a csöndtől, mert mikor egyedül vannak, magányosnak érzik magukat. Aki viszont belső életet él, értékesnek tartja a csöndet, mert a Szentháromsággal töltött bensőséges életben egy szépséggel teli világot fedez fel, egy olyan életet, amit a világ nem tud megadni. (12.o)

* * *

Ne gondold, hogy az embereknek akkor leszel rokonszenves, ha sokat beszélsz. Minél többet beszélsz, és minél nagyobb vehemenciával adod elő a mondandódat, annál nagyobb a hibázás, a félreértések, a tények eldeformálódásának lehetősége. És ilyenkor folyton magyarázkodnod kell, visszavonni, cáfolni az állításokat. Jézus, miután végbevitte csodáit, megtiltotta, hogy beszéljenek róla. A Tábor-hegyen átélt Színeváltozás után is megtiltotta az apostoloknak, hogy beszéljenek az eseményről (vö. Mt 17,9). Elmélkedj szívedben apostoli ideálodon, és váltsd gyakorlattá! A Szentlélek segít. Ha viszont tolakodó vagy, a világ ugrásra készen áll, hogy lejárasson téged és szembeszegüljön veled. (17. o)

* * *

Néhányan becsukják a szemüket, hogy ne lássanak, elfordítják a fejüket, hogy ne vegyenek észre bizonyos dolgokat, bedugják a fülüket, és süketnek tettetik magukat, hogy ne halljanak. De az igazság igazság marad. Nézd meg jól, hallgasd meg figyelmesen, tanulj a valóságból, és tanulj másoktól! A valóság a tananyag, a felebarát a tanítómestered. (43.o)

* * *

A világi keresztények meg vannak róla győződve, hogy az életszentség buzgó imádságokból, szentbeszédek tartásából és a világtól való elvonulásból áll. Régi korokban élt papok és a szerzetesek példájából merítenek ihletet. A papok és szerzetesek társadalmi vagy politikai aktivitásként tekintenek az életszentségre, és versenyre szeretnének kelni a világiakkal. Íme, a káosz birodalmába zuhantunk! A világ nem újul meg, ha az emberek az életszentséget olyan valaminek tekintik, ami eltér a saját életállapotukból fakadó kötelezettségek megtételétől. A munkás a munkahelyén fog megszentelődni, a katona a hadseregben válik szentté, a beteg a kórházban lesz szent, a diák a tanulmányai által, a mezőgazdaságban dolgozó a telephelyen és a földeken, a pap a szolgálatán keresztül, a hivatalnok az irodájában. Minden egyes lépés az életszentség útján egyben lépés a kötelességünk megtételével járó áldozathozatalban. (25.o)

* * *

Az életem során, és most, bíborosként is féltem és félek az evangélium támasztotta igényektől: félek az életszentségtől, attól, hogy szent legyek. Szeretem a középszerűséget. De Krisztus minden percben meghív arra, hogy szeressem Istent teljes szívemből, teljes lelkemből, minden erőmmel, teljes önmagammal… Beszéltem örömről, reményről, elkötelezettségről, de nem mertem életszentségről beszélni. Mintha az valami olyan lenne, amit az emberek nem érthetnek meg vagy nem fogadhatnak el lehetséges opcióként. Alábecsültem az emberek jóakaratát és az Úr kegyelmét. (26. o)