A keresztúttól az örömútig

A keresztútban, Jézus kínszenvedésének állomásaiban – a kereszt felvételétől a többszöri elesésen át a keresztre feszítésig és a halálig – mi is kísérhetjük Jézust a Golgotára. Mi vagyunk Pilátus – hisz hányszor ítélkeztünk mi is jogtalanul, hányszor tagadtuk meg Őt és a társainkat –; mi vagyunk a Fiát elveszítő édesanya; a kendőt nyújtó Veronika; Cirenei Simon, aki véletlenül járt arra, és átveszi a keresztet (valószínűleg nagyon dühös ezért); mi vagyunk az asszonyok, akik sírnak; meztelenek vagyunk Jézussal, átélve szégyent és megalázottságot; hordozunk betegséget, és átéljük, hogy ez mind semmi Jézus kínszenvedéséhez képest, aki még a kereszten is gondoskodik anyjáról, megbocsát a bal latornak.

A nagypénteket értjük, de vajon értjük-e igazán és magunkra is vonatkoztatva a feltámadást? Egy nagy világjárvány kellős közepén ezek elevenbe vágó kérdések! Louis Évely belga katolikus pap 1968-ban írta Az öröm útja című könyvét, amelyben azt fogalmazta meg: „Miért van az, hogy szívesen belekapcsolódunk a nagyböjt során Barátunk szenvedésébe, de a húsvét utáni Szent Ötven Nap örömében mintha magára hagynánk? Pedig a kereszténység igazi jele nem a kereszt, hanem a föltámadás öröme.” Évely az idézett művében a keresztút mintájára egy örömutat formált a húsvét és a pünkösd közötti történések állomásaiból.

Az első állomás a feltámadás maga. „Olyan titok ez, mint a Teremtés: Volt a semmi, a nihil, az üresség. És a végtelen Szeretet áradni kezdett. És lett a világ, a fény, a szépség, az élet. A sírhoz elsőként futó tanítvány apróságokat látott: üres sírt, gyolcsot, a fejet takaró kendőt összehajtva. Békét, harmóniát, derűt. És azt mondta, hogy látott és hitt. Valamit megsejtett: az igazi bizonyíték a lelkünk békéje magunkban és mások felé kiárasztva.”

A tanítványok azt várták Jézustól, hogy felszabadítja Izraelt, mélységesen csalódtak, és szétfutottak félelmükben. Így megy néhány tanítvány Emmauszba, melléjük szegődik Jézus, akit nem ismernek fel, kioktatják Őt a saját álomképükről. Nem veszik észre, hogy azért kellett útra keljenek, hogy elhagyják azt az életet, amit maguknak gondoltak, és el kell kezdeniük mindent újjáépíteni. Ez a húsvét, a feltámadás igazi üzenete, és az, hogy Jézust a házukba invitálták a Biblia egyik legszebb mondatával:

„Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” És amikor Jézust felismerték a kenyértörésben, elkezdett „lángolni a szívük” – a miénk még tud lángolni?

Tamás története a mi történetünk, akik gyakorlati materialistaként csak azt hisszük el, amit látunk és tapintunk. Jézus nem utasítja el őt, de a szavai hihetetlenül finomak, nekünk szólnak: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek”. Ez lehet a nyolc boldogság után a kilencedik. Majd következik egy csodálatos jelenet: a tanítványok a Tibériás tavánál nem fogtak semmit, de Jézus szavára kivetik a hálót – a másik oldalon –, és a háló roskadozik, alig bírják kihúzni. Ez a megrögzöttségeinkből való felszabadulásról is szól.

Péterrel külön beszélgetése van Jézusnak (és velünk, mindannyiunkkal), amikor a háromszori tagadására finoman háromszor kérdi tőle, hogy „Szeretsz-e engem”? A három válasz: „Tudod, hogy szeretlek”.  Ez egy feloldozás-történet, zárása a pásztori szolgálat átadása Péternek. Ezután jön a tanítványok küldése a világba: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet”, melyhez hozzáteszi: „Én veletek vagyok minden nap a világ végéig.” Így kéne küldjük a fiainkat-lányainkat a pálya- és párválasztásba, egyáltalán vállalni az életet – a keresztjeivel együtt.

Az örömút végén a pünkösd csodái: az egyik, hogy Jézus visszatért abba a világba, ahonnan érkezett, de nem hagyta el ezt a világot sem – megváltoztatta. A másik csoda a Szentlélek kiáradása, „a szétoszló tüzes nyelvekkel … és különféle nyelveken kezdtek beszélni.” Mi még egy nyelven sem tudunk, nem értjük a másikat – mert nem akarjuk –, csak a magunkét fújjuk. A süketek párbeszéde helyett az egyetértés csodájára tanít ez a jelenet.

Mindegyik állomás megtérési alkalom, ajándék, hogyan tudjuk újra nyitni a szívünket, lelkünket, közösségeinket – akár a járvány utáni nyitásra is vonatkoztatva a gondolatot. Járjuk végig, ha lehet, közösségben az örömút alább leírt tizennégy állomását! Más emberré válhatunk általa!

Az Öröm útja

1.  Jézus feltámad halottaiból
„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” (Lk 24, 6)

2. A tanítványok látják az üres sírban hagyott lepleket
„Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt.”  (Jn 20, 8)

3. A föltámadt Jézus megjelenik Magdolnának
„Jézus most nevén szólította: »Mária!«  Erre megfordult, s csak ennyit mondott: »Rabboni!«” (Jn 20, 16)

4. Jézus megjelenik az emmauszi tanítványoknak
„Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt.” (Lk 24, 21)

5. Az emmauszi tanítványok felismerik Jézust a kenyértörésben
„… ekkor megnyílt a szemük, s felismerték. … »Hát nem lángolt a szívünk…?«” (Lk 24, 31)

6. Jézus megjelenik a tizenegy apostolnak
„Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok.” (Lk 24, 38-39)

7. Jézus hatalmat ad tanítványainak a bűnök bocsánatára
„… rájuk lehelt…: »Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer…«” (Jn, 20, 23)

8. A föltámadt Jézus megjelenik Tamásnak
„Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20, 27-28)

9. A föltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak Tibériás tavánál
„A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: »Ki vagy?« – Hiszen tudták, hogy az Úr az.” (Jn 21, 12)

10. A föltámadt Jézus átadja a főhatalmat Péternek
„»Simon, János fia, szeretsz engem?« »Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.« Erre azt mondta neki: »Legeltesd juhaimat!«” (Jn 21, 16-17)

11. A föltámadt Jézus tanítványait a világba küldi
„Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! … S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 19-20)

12. A föltámadt Jézus a mennybe megy
„… a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől” (ApCsel 1, 9)

13. Az apostolok Máriával együtt imádkozva várják a Szentlélek eljövetelét
„Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (ApCsel 1, 14)

14. A Szentlélek kiáradása
„…heves szélvész közeledett… Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2, 2-4)

15.  A jelen állomása
„Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (ApCsel 2, 42)