A Schönstatt családmozgalomról beszélgettünk Török-Endrédy Orsolyával

Vannak, akiknek a vasárnapi szentmisén túl egyéb lelki táplálékra is szükségük van. Akik szerzetesi hivatást kapnak, választhatnak, melyik rend karaktere áll hozzájuk legközelebb. A világi keresztényeknek, családosoknak, házaspároknak a különböző lelkiségek nyújtanak lehetőséget a hitük elmélyítésére. A Schönstatt mozgalomban találta meg lelki útját Török Péter és Orsolya, hétgyermekes házaspár, akik 2017 óta a Magyar Schönstatt Család vezetői. Orsit, egykori gimnáziumi osztálytársamat kérdeztem a lelkiségről, az Istennel élt mindennapokról.

a-schonstatt-csaladmozgalomrol-beszelgettunk-torok-endredy-orsolyaval

Péterrel, a férjeddel házaspárként köteleződtetek el. Mikor ismertétek meg a Schönstatt lelkiséget, és hogy döntöttetek emellett?


A Regnumban ismerkedtünk meg, én gyerekkoromtól oda tartoztam, Péter pedig a gimnáziumi éveiben csatlakozott. Vezető és vezetett státuszban találkoztunk, mivel ő öt évvel idősebb nálam. Középiskolás koromban kezdtünk együtt járni – a Patrona Hungariae Leánygimnázium diákja voltam, a nővérek olykor gyanakodva nézték, hogy engem rendszeresen egy borostás fiatalember vár az iskola előtt… (nevet)

A Schönstatthoz a szüleim tartoztak, én így gyerekként kezdtem a „pályafutásomat”, aztán előléptem gyerekvigyázóvá (a családnapoknak nevezett egyhetes lelkigyakorlatokra a házaspárok gyerekekkel együtt mehetnek, és a délelőtti előadások idejére a fiatalok biztosítanak gyerekfelügyeletet).

A Schönstatt lelkiségben minden családnak van egy házi szentélye, amelyek a schönstatti kápolnának úgymond mellékoltárai, így alkotnak egy hálózatot. Péter úgy ismerkedett meg a lelkiséggel, hogy először a mi házi szentélyünket ismerte meg, utána jött el Óbudavárra, a lelkiség magyarországi központjába, a Balaton-felvidéken található kis faluba.

Fiatal házasként a mi önálló döntésünk volt, hogy ezt a lelkiséget válasszuk. Úgy éreztük, ez ad nekünk lelki töltődést.

 

 

 

 

Mi fogott meg titeket a Schönstatt lelkiségben?

 

A schönstatti úton egy célra szövetkezett családok vannak együtt, ez volt az, amire mi is vágytunk. Közös úton haladunk, és egymás példájából sokat merítünk. Együtt töltekezünk, aztán mindenki a maga helyén dolgozik, apostolkodik. Mi mindketten végeztünk teológiát, Pétert – már csak orvos mivoltából fakadóan is – nagyon érdekelte a szenvedés kérdése, amivel a munkájában nap mint nap találkozik. Azt tapasztaltuk, hogy a Schönstatt lelkiségben a teológiai igazságok le vannak vetítve a hétköznapi élet eseményeire. Például, a szenvedésnél maradva: minden család házi szentélyében van egy korsó, amibe bele lehet tenni a mindennapi nehézségeinket, áldozatainkat, és így azokat odaajándékozzuk Istennek. Persze úgy is érvényes, ha nem tudod fizikailag bedobni a korsóba – ez lelkileg a fontos. Ez az úgynevezett kegyelmi tőke, az aranyfedezet: így nevezi az alapító, Joseph Kentenich atya.

A máriás arculat a másik, ami fontos volt benne: ezt a regnumi évekből is hoztam, de gyerekkoromtól kezdve közel álltam a Szűzanyához. Én úgy érzem, hogy sokkal hatékonyabbak az erőfeszítéseim, ha az ő segítségét kérem. Őt kérem, hogy tanítson meg imádkozni, igent mondani az Isten akaratára vagy éppen segítsen azt felismerni. De akár a gyereknevelésben is fordulhatok hozzá. Ha sokat beszélgetek vele, aki „kegyelemmel teljes”, akkor bizakodom, hogy átragad rám a mentalitása, a gondolkodásmódja. Úgy érzem, nagyon sokat nyerek a vele való kapcsolatból. Segít akkor is, amikor elszürkülnék: újra meghív, apró finom jelzéseket ad, hogy jelen van, hűségesen velünk van. Ez nagy biztonságot ad!

 

Schönstatti Mária-kegykép; Koronázási ünnep, 2017. október, Óbudavár (Papp Ármin)

 

A Schönstatt lelkiségben a Szűzanyával való kapcsolat egy szeretetszövetség. Mit jelent ez?

 

A Szűzanyával, mint emberrel, egy emberi kapcsolatunk van. Nyilván nem egyenlő felekként, de ember és ember közt: az alapító atya azt mondja, hogy mi is lehetünk kezdeményezők ebben a kapcsolatban. A Mária-kegyhelyeken a Szűzanya kezdeményez, a Schönstatt lelkiségben pedig mi meghívhatjuk őt az otthonunkba, hogy jöjjön hozzánk lakni. Ő jön is, ha hívjuk, de nem azért, mert méltók vagyunk rá, hanem éppen azért, mert gyengék vagyunk, és segítségre szorulunk.

Mi meghívjuk őt, megkérjük, tulajdonképpen felhatalmazzuk, hogy neveljen bennünket, ebbe beleértve a gyerekeinket is. Ezt nevezzük szeretetszövetségnek Máriával.

A már említett korsóba tesszük a mindennapi munkánkat, áldozatainkat: ezeket átadjuk Istennek, és kérjük, hogy Mária alakítson minket. Ebbe a gyerekek is bekapcsolódhatnak. Amikor mi szeretetszövetséget kötöttünk, a legidősebb lányunk négy-öt éves volt, és nagyon jól megértette ennek az üzenetét. Azt kérdezte tőlem: „Most akkor ezentúl a Szűzanya lesz a gyerekvigyázónk?” Lényegében igen! A házi szentélybe szoktuk betenni a bizonyítványokat is, hálaadásként. Ide kerülnek a fontos levelek, vagy ha valami megoldandó problémánk van, azt is idetesszük. Vagy annak a képe kerül be, akiért imádkozunk. Ez a fizikai jele annak, hogy a Szűzanya velünk él. De a lényeg, hogy neki minél nagyobb helye legyen az életünkben.

 

 

Milyen ez az élet, ahová behívtátok a Szűzanyát? Mutasd be egy kicsit a családot: hol éltek és mivel foglalkoztok? Emlékszem rá a gimnáziumi éveinkből, hogy Péterrel mennyire tudatosan terveztétek, hogy vidéken szeretnétek élni – ő akkor orvosi egyetemre járt, te pedig tanárnak készültél.

 

Közös életünk kezdetén (épp idén vagyunk 25 éves házasok) elköltöztünk Mányba, egy kis faluba a fővárostól 35 kilométerre – a házat hirdetés útján találtuk. Annyit tudtunk, hogy vidéken szeretnénk élni, Budapest közelében. Hittant tanítottam, de a gyerekek születése után iskolába már nem mentem vissza tanítani. Amikor pedig Márika, a sorsfordító gyermekünk sérülten született, utána már a hitoktatásra se futotta az időből, de más feladatok azért beleférnek. Péter nem itt a faluban, hanem a mellettünk lévő kisvárosban, Bicskén lett orvos. Ez azért szerencsés dolog, mert egy kis faluban nagyon nehéz elkülöníteni a rendelési időt meg a magánéletet. Hét gyermekünk van, a legnagyobb huszonnégy, a legkisebb nyolcéves.

 

A gyerekeitek mennyire aktívak, mennyire vesznek részt a lelkiség megélésében?

 

Azt mondhatom, hogy a gyerekeink szimpatizálnak a lelkiségünkkel, bekapcsolódnak egy-egy korosztályuknak szóló programba, de leginkább az itthoni lelki életben aktívak. A nagyok szabadon dönthetnek, hogy el akarnak-e jönni egy programra, a kicsik általában jönnek velünk. A tizenkét éves, értelmi sérült Márit sajnos már nem tudjuk magunkkal vinni, mert ő megindul, akár éjszaka is, bárhova, bármikor, így neki itthon egy nagy csináltatott rácsos ágya van. A nagyok nekünk azzal segítenek, hogy itthon vigyáznak rá. Ez egy rendkívül komoly vállalás, mert ő állandó felügyeletet igényel. Az idei családnapok alatt például egy táblázatot készítettek, óránkénti beosztással, és gyakorlatilag kézről kézre adták egymásnak a stafétát. De az egyik lányunk más családnapokra rendszeresen megy vigyázónak.

 

Mennyire tudtatok bekapcsolódni a helyi közösség, a mányi plébánia életébe?

 

Az első években, nagyjából nyolc-tíz évig mi szerveztük a faluban a negyedévenként megrendezett családos találkozókat. Erre meghívtuk azokat a családokat, akik szorosabban vagy lazábban az egyházközséghez tartoztak, és szerveztünk valami közös programot. Aztán születtek sorban a gyerekeink, és egyszer eljött az életünkben az a pont, amikor nem tudtunk ebben már annyira részt venni, viszont a távmunka jellegű szolgálat jobban belefért az életembe. Ekkor éreztük, hogy Isten más útra, más típusú szolgálatra hív bennünket. Itt a faluban mások vették át ezt a feladatot, jól működik most is, így a családoknak van lehetőségük egy élő közösséghez tartozni, és ehhez a plébánosunk is támogatóan áll hozzá.

 

Csoportbeszélgetés egy közösségi találkozón, Óbudavár. (Papp Ármin)

 

És hogy zajlik a közösség élete a Schönstatt családmozgalomban? Hányan vagytok?

 

Különböző elköteleződési szintek vannak: a családszövetség a legszorosabb elkötelezettség, oda hetven család tartozik. Vannak, akik nyári családnapokra járnak vagy családcsoportba tartoznak, ez már kb. 500 család. Programjainkon, hírlevél listánkon ezernél több családdal tartjuk a kapcsolatot.

A Schönstatt-ról jó még tudni, hogy nemzetközi szinten van női szerzetesi ága, ők a Mária-nővérek, meg vannak schönstatti atyák is, a fiatalok számára pedig van fiú-, és lánymozgalmi ág is.

Magyarországon a legszorosabb elköteleződésű családszövetségben Óbudaváron egy Bécsben élő, német származású nővér tartja a nyári családnapokat – ő a kedvünkért tanult meg magyarul.

A többi családnapokon olyan házaspárok az előadók, akik erre egy kétéves képzésben felkészítést kaptak.

Az előadások inkább válasz jellegűek: arról szólnak, hogy milyen válaszokat ad a lelkiség a családokat épp foglalkoztató dolgokra, problémákra.

Az előadó házaspárok egymástól is sokat tanulnak, és a Szűzanya hathatós segítsége is teret kap. A családnapoknak van egy kegyelmi légköre. Az előadói státusz másik feltétele pedig az, hogy már legalább öt családnapokon részt kellett vegyen a házaspár.

A Családakadémia nevű kétéves kurzust is a közösségünk szervezi, amely plébániai családközösség vezetéséhez, házaspárként együtt készített előadásokhoz ad lelki és gyakorlati segítséget, inspirációt. Ilyen képzésre sokféle helyről, közösségből jelentkeznek, nem feltétlenül csak a Schönstatt-ból. Jelenleg Győr környéki családok fejezik be a képzést, ők már a 18. évfolyam.

A családnapokon minden nap van szentmise, ezeket a helyi plébános és a tihanyi bencés atyák tartják. Van egy pici kápolnánk, ott szokott lenni szentségimádás reggel-este. A kápolna, a kegyhely sajátos kegyelme (ahogy Lourdes-ban például a betegek gyógyulása), hogy itt mindenki megerősödik a maga eredetiségében. A férfi férjjé, apává válik, a nő kiteljesedik, ahogy megtalálja az Isten róla elképzelt, személyre szóló eszményét. Így az élet kivirágzik. Az atyák is szeretnek idejárni, ők is megerősödnek a hivatásukban ezen a helyen, már csak azért is, mert az élő egyházzal találkoznak.

Az óbudavári kápolna a schönstatti kis temetőkápolna pontos mása. Világszerte 150 ilyen kis kápolna van: az összetartozást fejezi ki, hogy ezek mind ugyanolyanok, és a kegykép is ugyanaz bennük. A többi berendezési tárgy pedig lehet eredeti, sajátos jellegű. A magyar kápolnában például az oltárkeresztet Ozsvári Csaba ötvösművész készítette el. Ezt egységkeresztnek hívják, rajta van a Szűzanya is.

 

Ozsvári Csaba készítette az Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjét is. Ő 2009 nyarán halt meg, egészen különleges körülmények között. Mesélnél erről?

 

Abban az évben a családnapokon volt egy ünnepi, elköteleződési mise, ahol a Szűzanyának ajánlottuk az életünket házaspárként és közösségként is. Csaba Magyarország lelki megújulásáért akart élni, dolgozni, ezért ajánlotta fel az életét. A mise utáni agapé közben Csaba egyszer csak rosszul lett, és hirtelen szívhalál következtében meghalt. Mivel a közösségnek az egyik fontos alapelve, karizmája, hogy Isten személyes gondoskodásában hiszünk, ez egy hatalmas jel volt az Ő részéről. A hétköznapok során sokkal apróbb jeleket is komolyan veszünk. Próbáltuk megérteni, mi az üzenete annak, hogy őt a Jóisten épp a szentmise után hívta magához. Azt is a Gondviselés jelének vesszük, hogy halála után 10 évvel a magyar Egyház vezetése a Csaba által készített keresztet jelölte ki arra, hogy körbejárja a Kárpát-medencét a megújulást szorgalmazva, elősegítve.

 

A missziós kereszt hiteles másolatának avató ünnepsége. Óbudavár, 2021. július (Papp Ármin)

 

Már két atya is megkeresett, hogy nem gondoltunk-e rá, hogy elindítsuk a boldoggá avatását… Lehet, hogy az ő élete és halála is üzenetet hordoz a nagyobb közösség számára: segíthet a példája a 21. századi keresztényeknek, a családos embereknek vagy akár a művészeknek. 2016-ban készítettünk egy kis kiadványt az életéről, egy következő pedig karácsonyra fog megjelenni. A többi a Jóisten kezében van – mi megraktuk a máglyát, amit majd Isten meggyújt, ha úgy akarja.

Csaba felesége, Imri pedig azóta is aktív közösségi tag: mivel grafikus a szakmája, ő rajzolta a házaspárok útjához az állomásokat, amiknek a képei bekerültek az új kiadványunkba is.

 

A Schönstatt családmozgalom családoknak szóló lelkiségi könyveket is megjelentet. Mi a témája a legújabb kiadványotoknak?

 

A címe A házasság szentsége az Eukarisztia fényében. Lényege, hogy a két szentségben megélt tapasztalatok hogyan erősítik egymást. Fontos felismerés, hogy ugyanaz az isteni önajándékozás, ugyanaz az isteni szeretet a forrása mindkettőnek. Ahogy a házasságban a házastársad is egészen személyesen téged szeret, úgy az Eukarisztiában is Jézus kimondottan neked ajándék. A Schönstatt alapító atyáinak egyik tanítása, hogy a házasságban jelen van Isten: tehát

ahogy a templomokban az Oltáriszentség biztosítja Isten jelenlétét, úgy az otthonokban, a házi szentélyben a házasság szentsége által van jelen Isten.

Ebben az erőtérben növekednek egészséges keresztény emberré a gyermekek, ebben az erőtérben gyógyulnak a magunkkal hozott sebek, Isten elfogadó szeretete által. A kiadvány tizenöt állomásban mutatja be ezt. Nekem legjobban az “Itt vagyok számodra – Adoratio” fejezete tetszett, az, amikor a házastársak elmerülnek egymás jelenlétében, egymás szemlélésében – ahogy az Oltáriszentség előtt ülünk, úgy ülhetünk egymás mellett is, és elmerülhetünk az Isten jelenlétében, aki velünk van a házasság szentségében.

 

Ez a tizenöt állomás, ahogy a Házaspárok útja is, végigjárható élőben Óbudaváron?

 

Igen, és jó tudni, hogy ezek az állomások tanösvényként veszik körül a kápolnát. Ha valaki arra nyaral, kirándul, vagy zarándokol, bátran térjen be, nagy szeretettel várjuk! A házaspárok útja kint van a kápolna körül, így bármikor meglátogatható.

 

Az új, Eucharisztikus Házaspárok útja állomásainak megáldása. 2021. július, Óbudavár. (Papp Ármin)

 

A könyvben benne vannak a táblák, a hozzájuk tartozó szövegek, a házaspárok számára beszélgetésindító kérdésekkel, és mindegyik mellett olvasható egy életpélda, amikor egy házaspár mesél az adott témával kapcsolatos élményeiről. Ajánljuk a könyvet akár házastársak közti beszélgetésre, de alkalmas közösségi feldolgozásra is. A megjelenést a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hetére időzítettük, így jövő héten már árusítjuk is a könyvet a NEK keretében megrendezésre kerülő XXIII. Szent István Könyvhéten. Megtalálnak minket a Szent István bazilika előtti téren, egész héten, az Új Várossal közös pavilonban.

 

Hogy látjátok az utánpótlást? Van-e a húszas-harmincas korosztályban elegendő aktív, elkötelezett házaspár?

 

Sok fiatal család van, az csak később dől el, mennyien fognak tevékenyen részt venni, szolgálatot vállalni a közösségben. Érezhető a leterheltség: sok a kisgyerek, és sok a családoknak szóló program is. De bízunk benne, hogy lesz utánpótlás!

 

Úgy legyen! Köszönöm, Orsi, a beszélgetést!

Fotó: Papp Ármin /csaladok.schoenstatt.hu/; Családi fotó: a Török család albumából

Legújabb könyveink: