A szinódus főtitkára: mindenkit hívunk a részvételre!

Mario Grech (ejtsd: grek): máltai származású bíboros, 2020 óta a Püspöki Szinódus főtitkára, a szinódus folyamatainak vezetője. Angol nyelvű testvérlapunk, a Living City készített vele interjút.

Grech bíboros úr, Ön világszinten szemlélheti a szinódust, ami egyedülálló. Mik azok az álmok és lehetőségek, amelyeket Ön lát?

Nos, ez az esemény újdonság is meg nem is, mivel a szinodalitás nem egy mostanában kitalált koncepció. Ha visszatérünk az egyházatyák tanításához, különösen az első évezredben, akkor világos bizonyítékait találjuk annak, hogy a szinodális út az egyház működésének általános módja volt. Később viszont történelmi okokból nagyobb teret kapott az egyházi hierarchia.

Amikor azonban VI. Pál létrehozta a püspökök szinódusát, a már több mint ezer éve ismert szinodalitást szerette volna újjáéleszteni – azóta is aktívan működik a Püspöki Szinódus.

Nemrégiben Ferenc pápa Isten népének bevonásával szerette volna kiterjeszteni a szinodalitás fogalmát: az egyházfő minden megkereszteltet részvételre buzdított.

Az Egyház mindenkit egyenként szeretne meghallgatni, mert hisszük, hogy minden megkeresztelt megkapta a Szentlelket.

A szinodális tapasztalat főként spirituális élmény. Meg vagyunk hívva, hogy megnyissuk a szívünket a Szentlélek előtt, egyszersmind nyitottá váljunk arra, hogy meglepjen minket. És azért imádkozunk, hogy mindeközben a Szentlélek világosítsa meg a két fő kérdést: mi is az egyház, és hogyan tudunk ma az emberhez mint személyhez kapcsolódni?

Érkezett-e már visszajelzés a világ különböző pontjairól? Hogyan lesznek képesek Ön és a munkatársai arra, hogy az összes hozzászólást elolvassák?

Rendszeresen tartunk virtuális találkozókat a püspöki konferenciákkal szerte a világon. Örömmel mondhatom, hogy nagyon-nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk. Elég nagy a lelkesedés is, a kreativitás is.

Én nem akarok a munka terhére gondolni! A titkárságon belül létrehoztunk négy bizottságot a lelkiség, a teológia, a módszertan és a kommunikáció számára. A bizottsági tagok a világ minden tájáról érkeznek, és segítenek az anyagok összerendezésében. Azon is dolgozunk, hogyan tudnánk még több embert bevonni, pont azért, hogy minden befutó választ elemezhessünk.

Lát-e esetleg kockázatokat? Németországból olyan híreket hallani, amelyek megijesztették a híveket: úgy tűnt hogy az ottani szinódus a katolikus egyház tanítását igyekszik megváltoztatni…

Sajnálatos módon arra szoktunk támaszkodni, amit a média közvetít. Ugyanakkor belső forrásból tudom, hogy a német egyház felelősségteljes egyház, amely szívében elkötelezett a világegyházra. Emiatt nem gondolom, hogy helyes lenne azt mondani, hogy az egyház Németországban bármi olyat is meg akarna változtatni, amelyben egyébként nem kompetens.

A szinódus közben fölmerülnek kérdések. Elsőre talán ezek úgy tűnnek, erős kontrasztban állnak a katolikus tanítással, ez azonban ne késztessen minket védekező hozzáállásra. Meg kell ezeket hallgatnunk, és

ezek a kérdések arra fognak indítani minket, hogy mélyebben megvizsgáljunk bizonyos állásfoglalásokat, amelyekhez évszázadokig tartottuk magunkat.

Emberek tömegét kell elérnünk, nem csak azokat, akik templomba járnak. Azt szoktam mondani a kollégáimnak, hogy figyelnünk kell „arra az egyházra, amely nem jön el a templomba.”

Ön melyik témákat tartja a legsürgetőbbnek az egyházban vagy itt a Földön? Ez talán földrészenként eltérő is lehet.

Vannak közös problémák. És vannak olyanok, amelyek a nemzeti egyházakban egyediek. Szerintem a legfőbb kérdés mindannyiunk számára, hogy hogyan hirdessük az evangéliumot. Nem tudjuk beteljesíteni a küldetésünket, ha nem vagyunk egységben.

A legfontosabb célkitűzésünk ebben a mostani szinódusban, hogy találjunk – ahogy a Szentatya is mondja – új utakat az emberek eléréséhez, és találjunk új nyelve(zet)et. Hogyan lehetünk az Úr segítségére abban, hogy összekapcsolódhasson az emberiséggel, és hogyan tud az emberiség az Úrhoz kapcsolódni?

Ez a mostani folyamat elbukik, ha az egyház csak saját magát nézegeti a tükörben. Ha az evangéliumot akarjuk átadni, nem elég, ha ismerjük azt, hanem tudnunk is kell, hogy kikhez kapcsolódunk. Különben tényleg csak „elprédikálunk” a pulpitusról az emberek feje fölött.

Itt Amerikában az egyház politikai gondokkal küszködik. De mik a releváns témák például Ázsiában vagy Afrikában?

Az egyes földrészek eltérő kihívásokkal és más-más gazdagsággal rendelkeznek. Időnként csupán a negatív kérdésekre gondolunk. De az egyház minden kontinensen nagyon pozitív tapasztalatokat is megél; mindig vannak világosabb és sötétebb aspektusok.

Emiatt is nagyon szükséges a tanácskozás, a szinodális út megalapozó szakasza. És remélhetőleg az egyház olyan válaszokat talál, amelyek ma segítik az emberiséget. Végső soron ez egy folyamat; nem várhatunk konkrét megoldásokat minden nehézségre.

Lehetőséget biztosítunk minden földrész számára, hogy hallassa a hangját: kifejezze a nép örömeit, reményeit, bánatát és fájdalmait, és elmondják, hogy a helyi egyházak miképpen tudják az evangélium örömhíreit közvetíteni.

_{A Tanács 2021. októberében. Fotó: General Secretariat of the Synod of Bishops}

Ön szerint ez a folyamat meg tudja-e változtatni az egyházat?

Hiszem, hogy a Szentlélek élő, és az egyház befogadja a Szentlelket. Vagyis megvan ez a dinamizmus az egyházban. Biztos vagyok benne, hogy az egyház bizonyos területeken jobban megújítja magát, mint máshol, de mégis zajlik a megújulás.

A szinodalitás tapasztalata egy kegyelmi pillanat, és minden bizonnyal segít az egyháznak, hogy most meghallgassa Isten minden gyermekét, hogy utat nyisson a világgal való párbeszédre. A célunk nem egy dokumentum legyártása, hanem hogy támogassuk az egyházat a szinódusi út elsajátításában. Ez olyan gyümölcsöket hoz majd, amelyek túlmutatnak az elképzeléseinken!

Hozzájárulhatnak-e valamilyen különleges módon az egyházi mozgalmak a szinódushoz?

A lelkiségi mozgalmak az egyház végtelen életerejét bizonyítják; annak jelei, hogy a Szentlélek az egyházat belülről gazdagítja. De a mozgalmak egyszerre a helyi egyház tagjai is. Ezért javaslom minden lelkiségnek, hogy jobban vegyenek részt az egyházmegyei valóságban.

Minden mozgalom élhet a lehetőséggel, és reflektálhat arra, hogy a szinodalitás hogyan gyakorolható a saját közösségi életének összes szintjén.

Ez nem csak az egyház számára jelent bőséges áldást, hanem maguknak a mozgalmaknak is.

Ha mindenkit meghallgatunk, nincs-e annak veszélye, hogy nem tudunk döntésre jutni?

Nem nyújthatunk megoldást mindenki minden elvárására. Időre van szükségünk: először is meg kell győződnünk róla, hogy az adott lépés a Szentlélektől származik-e.

Másodszor, időbe telik az ötletek, a projektek és a víziók kiérlelése is, hogy így aztán ezek nagyobb körben is elfogadhatók legyenek. Talán nem vagyunk elég türelmesek ahhoz, hogy várjunk egy kicsit… ha nem kapunk azonnali választ, lehet, hogy azt mondjuk: „Cserbenhagytak minket”. Nem így van – ami látszólag késedelem, az inkább a katolikus egyház egységét igyekszik megőrizni.

Minden egyes hozzájárulásunk a szinódushoz – ha a Szentlélek sugallta – olyan, mint a ma elvetett magok, amelyek idővel hozzák majd meg a gyümölcsüket. Ezért szeretnék bátorítani mindenkit, hogy vegyen részt a szinódusban!

Az egyház, vagy még inkább mi magunk – nem vagyunk tökéletesek. Napról napra próbáljuk Isten akaratát jobban megérteni. Szerencsére Istenünk élő Isten, és szeretné magát megismertetni az egész emberiséggel, nem csak az egyházzal. Ha valóban megengedjük Istennek, hogy belépjen az életünkbe, akkor forradalmat hajtunk végre!

A cikk eredetileg a Living City magazin 2022/januári számában jelent meg “Can humanity connect with God?” címmel.