Anyai szeretet Istentől

Olvasási idő: 4 perc

A testvériség és a közösség volt Szent Ferenc Isten iránti szeretetének két fontos közege. Az isteni jelenlétet mások körében tapasztalta meg leginkább, ezt mégis ritkán említjük vele kapcsolatban. Inkább a madaraknak prédikáló Ferencet idézzük fel, vagy azt, ahogy a leprások sebeit ápolta, pedig lelki testvérei sokkal inkább közvetítették számára az isteni szeretetet, mint a természet és annak teremtményei. Ezért azt kívánom, hogy minden egyes madáritatóval ábrázolt Szent Ferenc-szoborra jusson kettő olyan, amelyen a szent egy szerzetestársa vállát átkarolva látható. Mert ugyan Szent Ferencnek hihetetlen képessége volt arra, hogy a jelenben éljen, a „Földanya” még számára is kissé elvont fogalom maradt. A „Földanya” nem gondoskodott Ferencről, nem ölelte át úgy, ahogyan az embertársai megtehették, és meg is tették.

A kezdetekben levelet írt az összes szerzetestestvérnek, és azt tanácsolta, hogy mindazok, akik kisebb közösségekben akarnak élni, felváltva öltsenek magunkra „anyai” és „gyermeki” szerepet, és gondoskodjanak egymásról anyai szeretettel, mert ahogy ő fogalmazott, „ez a legjobb módja annak, hogy megtapasztaljuk Isten szeretetét”.

Ferenc azt tanácsolta testvéreinek, hogy négyes csoportokban éljenek: „Két testvér legyen az anya, és kettő, vagy legalább egy legyen a fiú. A két anya Márta példáját kövesse, a fiúk pedig Máriáét.”

Ezzel Lukács evangéliumának történetére utal, ahol Márta főzéssel, takarítással és a ház körüli teendők elvégzésével van elfoglalva Jézus látogatásakor, míg Mária minden idejét Jézussal tölti, és csüng a szaván. Szent Ferenc ki is emeli, hogy Máriának csak azért volt erre lehetősége, mert Márta gondoskodott róla, és ez csodálatos lehetőség, amelyet egyszer mindenkinek ki kell próbálnia.

Ezt az anyai szeretetet nem értelmezhetjük Isten megtapasztalásaként anélkül, hogy ne ragadnánk meg azt, amit a misztikusok isteni nőiségnek, vagy Isteni Anyának neveztek. A zsidó írások Szófiának vagy Bölcsességnek hívják, a Misna (a zsidó szóbeli hagyomány leirata) Sekhinának nevezi, a hindu szent könyvek pedig Saktinak.

A Bölcsesség könyvében a Bölcsesség az Isteni női megszemélyesítése.

(Szerk.: és azokban a nyelvekben, ahol a nyelvtan megkülönbözteti a hím- és nőnemet, a Szentírás következetesen nőnemű személyes névmással utal rá, például a következő igehely esetében is. Ez magyarban a nemek hiánya miatt nem jelenik meg.) „Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat. Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él.” (Bölcs 7,27).

Hogy napjainkhoz közelebb álló példát is említsek, a híres fekete gospel énekesnő, Marion Williams klasszikus dala, a Surely God Is Able (Isten csak képes rá) így szól: „Ő anyja az anyátlanoknak!” Szent Ferenc életében is jól tükröződik, hogy milyen fájdalmasan élte meg az apátlanságot a földi életben, és tekintve az édesanyjára való utalások teljes hiányát az életében és írásaiban, feltételezhetjük, hogy Ferenc számára Isten Anya is volt.

De miért éppen anya? Joan Chittister nővér ezt harminc évvel ezelőtt nagyon jól megfogalmazta a Heart of Flesh (Hús-szív) című könyvében:

​„Pontosan a nők Istenről szerzett tapasztalata az, ami hiányzik ebből a világból. A világ, amely nem gondozza a leggyengébbeket, nem ismeri Istent mint szülőanyát.

A világ, amely nem óvja a bolygót, nem ismeri Istent mint teremtőt. A világ, amely nem tiszteli az együttérzés lelkületét, nem ismeri Istent mint Lelket. A törvényadó Isten, a bíró Isten, a mindenható Isten képe eluralkodott a nyugati lelkiségen, és végül elsorvasztotta a szívét.”

Az indiai filozófus, jógi és költő, Sri Aurobindo (†1950) gyakran fogalmazott meg tanítást Isten isteni anyaságáról, és arról, hogy épp az Isten női aspektusa az, amely átalakítja az embert: „Az állandó Őreá való emlékezés készíti elő a lényt a teljes megnyílásra.

A szív megnyílása által az Anya jelenléte érezhetővé válik, és amikor megnyílunk az ő Fent lévő Erejére, a magasabb tudat ereje leszáll a testbe, ahol azon munkálkodik, hogy átalakítsa az egész emberi természetet.”

Valamint: „eláraszt bennünket az isteni mámorító édességével: a hozzá való közelség mély örömet okoz, és ha szívünkben érezzük, olyan, mintha létünk extázisban és csodában teljesedne ki.”

Ez lehet a magyarázat Szent Ferenc örömére is. Ő megérezte ezt az édességet. Gyakran vádolták részegséggel, miközben egyszerűen csak ebben az anyai szeretetben fürdőzött. De bizonyára azt is tudta, hogy nem mindenki nyitott erre, vagy részesül ilyen érzésekben és közvetlen tapasztalatokban. Ezért tanította arra azokat, akik az ő útját akarták követni, hogy segítsenek egymásnak e szeretet megtapasztalásában.

Hogy legyenek felváltva édesanyák egymás számára.

Gondoljunk erre az írásrészre:

„Mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta… akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos…

Mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket… Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol… Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása… Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat. Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él, mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság. Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.” (Bölcs 7,22–8,1)

Próbáljuk ki mi is! Gondoljuk végig, milyen tulajdonságai vannak egy jó anyának. Szánjunk néhány percet arra, hogy listát készítsünk róluk. Aztán gondoljuk át: hogyan lehetnénk mi anyaként jelen valaki számára az életünkben? És hogyan válhatnának ők anyákká számunkra? Beszéljünk ezzel a személlyel vagy személyekkel arról, mikortól kezdhetnénk el felváltva gondoskodni egymásról!