A cádikká, igazzá válás útja

A rossz megfékezhetetlen. Rádöbbenhetünk erre, ha életünkre, és a világ geopolitikai helyzetére tekintünk. A jó mégis a mi kezünkben van. Az ősi zsidó hagyomány szerint minden Istentől ered, ezért közvetve a rosszért is Isten felel, mivel a kezdetektől fogva megengedte, és később sem lépett közbe, hogy a gonoszság cselekedetei ne történhessenek meg. A rossz beleszövődött világunk és az ember fejlődésébe, ezt mi is folyamatosan tapasztaljuk.

A zsidó hagyományban azonban helyet kap ez a meglepő állítás is: „Az áldott Szent elrendeli, és a cádik érvényteleníti.” A cádik (צדיק) jelentése igaz férfi vagy nő. A Tóra, illetve a Biblia elénk is tár néhány példát. Ábrahám szövetséget köt Istennel, hogy érvénytelenítse a Szodoma és Gomora elpusztítására vonatkozó parancsot. Mózes a Sínai-hegy lábánál érvényteleníti a parancsot, amely az egész népet elítélte, amiért az aranyborjút imádták és körülötte táncoltak. Eszter érvényteleníti a zsidók megsemmisítéséről szóló parancsot, amelyet az alattomos Ámán tervelt ki. Jom kippur ünnepén ma is minden zsidó engeszteléssel kéri a Mindenhatót, hogy érvénytelenítse az elítélő parancsot, és kegyelemmel oldja fel.

Most nem bocsátkozom teológiai és filozófiai fejtegetésekbe a rossz eredetéről. Volt már, és van is ezekre bőven elég példa, és nem mindig teszik világosabbá a témát.

Az az érdekes számunkra, hogy bárhonnan is származzon a rossz, lehet ellene tenni, mégpedig a jóval. Ehhez azonban igaz embernek kell lennünk.

De hogyan válhatunk azzá? Remélem, megbocsátják nekem, ha továbbra is a judaizmuson belül maradok. Israel ben Eliezer, ismertebb nevén Baál Sém Tov zsidó misztikus és gyógyító a mai Ukrajna területén élt a 18. században, és egy áttörő erejű karizma letéteményese volt. Világszinten a vallástörténelem egyik legkiválóbb alakjaként, és egyben a haszid judaizmus megalapítójaként tartják számon. Néhány levélen kívül semmilyen írásos feljegyzést nem hagyott ránk. Ezek közül kettőt saját kezűleg írt sógorának 1747 és 1752 között, melyekben két rendkívüli történetet mesél el, amelyek vele történtek meg, két misztikus élményt, amikor felemelkedett a mennybe. Most nem írom le a teljes beszámolót. Ami számunkra érdekes, az az, hogy mit felelt az embereknek, akik kíváncsian kérdezgették, hogy hogyan történhetett meg vele ez a csodálatos utazás. Ő ilyenkor elmagyarázta, hogy ez a tapasztalat mindenki számára lehetséges. Így fogalmazott:

mindenki, nemtől, végzettségtől, kortól és társadalmi helyzettől függetlenül elérheti a szentség legmagasabb szintjét, anélkül, hogy feladná munkáját és családi életét.

Hogyan? Azáltal, hogy a hétköznapi élet legegyszerűbb és leghétköznapibb pillanatait a menny pillanataivá változtatja. A fény szikráivá. Ez a legközvetlenebb módja az igazzá válásnak, valamint az, ha tesszük a jót, amely megsemmisíti, vagy legalább ellensúlyozza a rosszat. Erre a jóra pedig égető szükségünk van.