Felebaráti szeretet

Olvasási idő: 4 perc

Szent Klára napja – melyet a Fokoláre Mozgalomban megülnek szerte a világon – alkalom arra, hogy emlékezzünk ilyenkor Assisi Szent Klárára, illetve a Fokoláre Mozgalom alapítójára, aki ennek a ferences szentnek a nevét vette fel még fiatalon. De még inkább vezet a cél, hogy az egyházban a huszadik században hangsúlyossá vált „közösségi lelkiség” újdonságát felelevenítsük, melynek egyik alappillére (pontja) a felebarát iránti szeretet. A közösségi lelkiség, ahogy Szent II. János Pál pápa is rámutatott Novo millennio ineunte kezdetű apostoli levelében, nem az egység lelkiségét élők kiváltsága, hanem korunk egész egyházáé. Erről tanúskodik az is, hogy a lelkiség foglalatául szolgáló könyv 2. kiadásához, melyből mai lelkiségi írásunkat idézzük, Tőzsér Endre piarista írt előszót.

A harmadik pont¹ a felebaráti szeretet. Isten akarata maga Isten, Isten pedig a Szeretet. Ő azt akarja, hogy mi is szeressünk: szeressük Őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből, és szeressük felebarátainkat is úgy, mint önmagunkat (vö. Mt 22,37–39). Az életben nekünk is szeretetnek kell lennünk: kis napoknak a Nap mellett.

Az ’amore’ szó akkoriban² a köznyelvben a férfi-nő kapcsolatra jellemző természetes érzést, a szerelmet vagy az erotikát jelentette és ritkán fordult elő a vallásos nyelvezetben. Ott inkább a ’carità’ volt használatos, de ezt általában leszűkített értelemben, a karitász, az alamizsnaosztás szinonimájaként használták. Ezért számunkra az, hogy Isten Szeretetként mutatkozott meg, és hogy közvetlen kapcsolatba léptünk Isten igéjével, különösen rávilágított a szeretet szó eredeti keresztény jelentésére.

Sőt, azonnal megsejtettük, hogy a szeretet a keresztény tanítás lényege, és ezért feltétlenül gyakorlattá kell váltani.

Eleinte a szegényeket kezdtük el szeretni, de – mivel a szeretet megvilágosít – hamarosan megértettük, hogy szeretetünkkel mindenki felé kell fordulnunk. De hogyan? Úgy, hogy szolgálunk – mondtuk. A ’szolgálattal’, amelynek jelentését a Szentlélek hamarosan e két szóval magyarázta meg: ’eggyé válni’.

Az egyik írásban ezt olvashatjuk: „Eggyé válni mindenkivel, akivel találkozunk: megosztani vele érzéseit, hordozni terheit, érezni magunkban problémáit, és megoldást keresni, mintha a saját problémánkról lenne szó, mert a szeretet által a miénk lett. Eggyé válni a többiekkel mindenben, a bűnt kivéve. Szent Pál is erről beszél: „mindenkinek mindene lettem” (vö. 1Kor 9,22). Ez az ’eggyé válás’ folytonos meghalást kér tőlünk. De éppen ezért, ha így szeretjük a felebarátainkat, akkor előbb vagy utóbb meg fogja hódítani őt Krisztus, aki az énünk halálán bennünk él.”³ Ha így teszünk, a felebarát szeretettel válaszol szeretetünkre. Íme a kölcsönösségbe torkolló szeretet a felebarát iránt.

_{Assisi Szent Klára és Chiara Lubich}

Egy másik írásban ez szerepel: „Ahány felebaráttal csak találkozol a nap folyamán reggeltől estig, mindannyiukban Jézust kell látnod. Ha tekinteted egyszerű, Isten néz rajta keresztül. Isten pedig a Szeretet, és a szeretet egyesíteni akar azáltal, hogy hódít. (…) Nézz körül! Ne önmagadba, ne a dolgokra, ne a teremtményekre, hanem Istent nézd magadon kívül, hogy Vele egyesülhess. Ő ott van minden élő lélek mélyén. Amelyik lélek pedig halott, az Isten üres tabernákuluma, amely Őt várja, hogy Általa elteljen örömmel és léte értelmet nyerjen. Nézz tehát minden testvéredre úgy, hogy szereted őt.

A szeretet ajándékozás. De a megajándékozott ajándékozóvá válik, és viszontszeret téged.

A szeretet tehát ezt jelenti: szeretni és szeretetet kapni. Úgy, mint a Szentháromságban. A benned levő Isten magával fogja ragadni a szíveket, lángra gyújtja bennük a szentháromságot, mely a kegyelem által jelen van bennük, de eltemetve a lelkük mélyén. (…) Nézz tehát minden testvéredre úgy, hogy odaajándékozod magad neki, hogy ezáltal Jézusnak add magad, és így Jézus is odaadja majd magát neked. Ez a szeretet törvénye: »Adjatok, és adnak majd nektek is« (Lk 6,38). Jézus iránti szeretetből hagyd, hogy testvéred birtokba vegyen téged; hagyd, hogy ’elfogyasszon’, mintha egy másik eukarisztia lennél. Légy teljesen a szolgálatára, mert Istent szolgálod általa. Testvéred pedig hozzád siet majd, és szeretni fog téged. A szeretet olyan tűz, mely tökéletesen eggyé forrasztja a szíveket. És akkor magadban nem önmagadat fogod megtalálni, nem a testvéredet, hanem a szeretetet, a benned élő Istent. Aztán a szeretet kilép, hogy újabb testvéreket szeressen, hisz, mivel tekintete egyszerű, Önmagát találja meg bennük, és mindnyájan egy lesznek.”⁴

Mindnyájan egy lesznek. Tehát nem akármilyen szeretetről van szó, hanem arról a szeretetről, amely az egységre vezet. Kölcsönösség és egység. Ez a mi közösségi lelkiségünkre jellemző ’többlet’, ebben az újabb pontban is.

Az Új úton az egység lelkiségében c. könyv a közösségi lelkiség egyedülálló foglalata, mely megvásárolható kiadói áron webshopunkban.

_{1 Az egység lelkiségének tizenkét alappillére, „pontja” közül a harmadik.
2 A Fokoláre mozgalom kezdetén, az 1940-es években.
3 Vö. Ch. Lubich: L’ansia del nostro tempo [Korunk óhaja]. In: Citta Nuova, 1982/18. 38. o.
4 Ch. Lubich: Feljegyzés, 1949. november.}