Jézus ma is ezt mondja: „Szeressétek egymást!”

^{Prokopp Katalin szerk.} 

Életreszóló élmény volt, mikor 1990-ben, alig egy évvel a határok megnyílása után, nagy létszámmal vehettünk részt a volt kommunista blokk országaiból is a római Palaeur Sportcsarnokban tartott nemzetközi Genfesten. Különös elővenni ezt a beszédet, amit utána oly sokszor meghallgattunk, adtunk tovább másoknak, és cselekedeteinkben követtünk, üzenete vérünkké vált.

Előadásában Chiara Lubich, miután felvázolta az előtte eltelt időszak nemzetközi történéseit és kiemelte ehhez kapcsolódóan a Fokoláréhoz tágabb körben kapcsolódó „Fiatalok az egyesült világért” fontosságát, melynek alapítása alig 5 évvel korábban, az 1985-ös Genfesten történt meg, rátért a „fal leomlásának” történelmi eseményére:

Mindnyájan ismeritek a legutóbbi rendkívüli eseményeket, melyeket nem tekinthetünk kizárólag az emberi erőfeszítések gyümölcsének. Tudtok a Kelet-Európában végbement széleskörű és mélyreható változásokról… II. János Pál pápa Kelet-Európával kapcsolatban ezt mondta: „Isten győzött”. És mi is úgy gondoljuk, ahogy Ő, Isten közbelépett, felhasználva természetesen kisebb szereplőket is… Ezekben a folyamatokban van a szereplőknek egy jellegzetes csoportja, akiknek talán eddig nem adatott megfelelő hangsúly: a fiatalok. Mindig a fiatalok azok, akik élen járnak az ember által elcsúfított természet megmentéséért folyó küzdelemben…, a békéért folyó küzdelemben, és főleg abban, hogy ingyenesen bocsátják rendelkezésre idejüket, energiájukat, tevékeny segítséget nyújtva a harmadik és negyedik világ lakosságának.

_{GENFEST, Róma, Palaeur, 1990. március 31. (focolare.org)}

Akkor hát, kérdezzük meg magunktól: mi a „Fiatalok az Egyesült Világért” Mozgalom tagjainak jellegzetes hozzájárulása? Milyen helyet foglaltok el? Egyrészt részesei akartok lenni kortársaitok azon törekvéseinek és harcainak, melyekben azért küzdenek, hogy a nagy értékek: a szabadság, az emberi jogok, a demokrácia, az egyenlőség… előtérbe kerüljenek. Ezenkívül szilárdan eltökéltétek magatokat, hogy konkrét hozzájárulásotokat adjátok a problémák megoldásához. De mindenekelőtt adnotok kell azt az eredeti és különleges hozzájárulást, ami jellegzetesen a tiétek, amivel csak ti, a „Fiatalok az Egyesült Világért” Mozgalom rendelkeztek.

Azt tudjátok adni, ami a legfontosabb: lelket mindazoknak, akik ma Földünk hatalmas „műhelyében” dolgoznak.

Tudatában vagytok, milyen nagy igény él minden nemzetben – különösen azokban, amelyek végigélték a materialista ateizmus megrázó tapasztalatát – a lelki dolgokra, lelkiségre; olyannyira, hogy ha ilyen nyomtatványokhoz hozzájutnak, százezres számban kapkodják szét egyetlen nap leforgása alatt. Láthattátok tehát, mennyire nem lehet örökre elfojtani az emberi szív legnemesebb igényeit. Aztán tudjátok azt is, hogy sokakat, akik nyugat felé tekingetnek, mily könnyen megégethet egy más típusú materializmus, ami semmivel sem veszélytelenebb. Íme, ez tehát a ti feladatotok: Adjátok azt, amire a leginkább vágynak; csillapítsátok minden szívben ott lakozó lelki és szent dolgok iránti éhséget és szomjúságot. De hogyan? Tudjuk, hogy Isten rendkívüli módon „lelki”, Ő a szeretet. A szeretet tehát az, amit a legjobban keresnek: az a szeretet, amit Isten – emberré válva – a Földre hozott.

Képzeletben pergessük végig a mai világ néhány jellegzetes eseményét. Kelet-Európában, azokban az országokban, amelyek a legújabb változások főszereplői voltak, az újra visszanyert szabadság örömétől ujjongó embereket látunk; mások ideáljaik összeomlása láttán tele vannak félelemmel, csalódottsággal és csüggedtséggel. Az arcokról a visszavágás, a bosszú és a gyűlölet fenyegető vonásait olvashatjuk le.

De gondoljuk csak meg:

Mit mondana Jézus, ha most megjelenne közöttük? Biztosak lehetünk benne, hogy ma is, mint egykor, a szeretetről beszélne.

„Szeressétek egymást – mondaná -, ahogy én szerettelek titeket”. Csak együtt, csakis egyetértésben és megbocsátásban építhetünk egy szilárd jövőt.

Ugorjunk át most más vidékekre, például egy latin-amerikai országba: emitt felhőkarcolók, mintha a fogyasztói társadalom istenének emeltek volna újkori székesegyházakat, amott pedig kunyhók, szánalmas viskók, szegénynegyedek és nyomor; a test és a lélek nyomora, a betegségek minden formája. Mit mondana Jézus ezt az elkeserítő képet látva? „Mondtam, hogy szeressétek egymást. Nem tettétek, és íme, a következményei”. Vagy ha mint egy fotomontázs más kép tárul elénk: Emitt részletek a világ közismerten leggazdagabb, legfejlettebb technikájával rendelkező városairól, amott pedig sivatagos területek láthatók, ahol férfiak, gyermekek és asszonyok halnak éhen. Mit mondana Jézus ebben a helyzetben? „Szeressétek egymást!”

Vagy ha a véres faji összetűzéseket és az emberi jogok eltiprását látjuk magunk előtt… Vagy a soha véget érni nem akaró ellenségeskedéseket, a Közel-Keleten; a leomlott házakat, a sebesülteket, halottakat és bombákat, s még más halált okozó eszközök szüntelen pusztulását?… Kérdezzük csak meg magunktól: Mit mondana Jézus e tragédiák láttán? „Mondtam nektek, hogy szeressétek egymást. Úgy ahogy én szerettelek titeket”.

Igen, ezt mondaná a mai világ ilyen és még súlyosabb helyzeteinek láttán. De az ő szavai nemcsak elsiratása annak, amit nem tettünk meg.

Ő valóban elismétli ma ezeket a szavakat. Mert meghalt ugyan, de feltámadt, s ahogy megígérte – velünk van minden nap a világ végezetéig.

És amit mond, az végtelenül nagyjelentőségű, mert ez a „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” ige a fő kulcsa minden probléma megoldásának, az alapvető válasz az ember minden bajára… Persze, ez nemcsak annyit jelent, aminek első látásra tűnhet; nem tréfadolog. Rendkívül sokat kérő és kemény munka ez, de magában hordozza az erőt, mely képes megváltoztatni a világot. Jézus úgy jellemezte a szeretet parancsát, hogy az „én” parancsom és „új” parancs, mert valóban jellegzetesen az övé, miután egyedülálló és rendkívül új tartalommal töltötte meg. „Úgy szeressétek egymást – mondta –, ahogy én szerettelek titeket”. És Ő az életét adta értünk. Ebben a szeretetben tehát az életünk forog kockán. Olyan szeretetről van szó, mely kész az életét adni, de ezt kéri tőlünk is minden felebarátunk felé.

Nem elég a barátság vagy a jóindulat a többiek iránt; nem elég a puszta emberbarátság vagy a szolidaritás. Az a szeretet, melyet tőlünk kér, nem merül ki csupán az erőszakmentességben sem.

A szeretet tevékeny, rendkívül aktív dolog. Azt kéri, hogy többé nem magunknak éljünk, hanem a többiekért. Ez pedig áldozatokat, fáradságos munkát kér. Mindenkitől azt követeli, hogy a kisszerű és önző, csak a saját dolgaival és érdekeivel törődő emberekből a hétköznapok kis hőseivé alakuljunk át, akik napról napra testvéreik szolgálatára szentelik magukat, és készek még az életüket is odaadni értük.

_{A 90-es Genfest koreográfiájában is a fal szimbólumát használta.}

Kedves Fiatalok!… Mielőtt másokat bíztatnátok, magatok tegyetek tanúságot erről a szeretetről a többiek előtt. Legyetek tanúságtevők, példaképek, hogy a világ lássa, mennyire szeretetitek egymást és elmondhassa, mint egykor az első keresztényekről: „Nézd, hogy szeretik egymást és készek az életüket adni egymásért”. Így lesz szilárd az alap, s így ássátok majd mélyére annak a fának a gyökerét, amelyet szeretnétek virágozni látni. A közöttetek élő kölcsönös szeretet ugyanis olyan következményekkel fog járni, amelyek értéke – azt mondhatjuk – határtalan, mert ahol szeretet van, ott jelen van Isten; ahogy Jézus mondta: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben (vagyis az Ő szeretetében), én ott vagyok közöttük”.

Krisztus lesz tehát közöttetek. Krisztus maga, a Mindenható, akitől minden dolgot remélhettek.

Ő maga fog együttműködni veletek országaitokban, mert egy bizonyos módon vissza fog térni a világnak minden olyan pontjára, ahol vagytok, és ahol jelenvalóvá tettétek Őt kölcsönös szeretetetek és egységetek által. Ő fog megvilágosítani titeket, hogy mit kell tennetek; vezetni és támogatni fog benneteket; Ő lesz erőtök, lelkesedésetek és örömötök. A körülöttetek lévő világ Őáltala fogja megtalálni az összhangot, s általa fog megszűnni minden megosztottság. Mert Ő mondta: „Legyenek mindnyájan egy, és a világ hinni fog”.

Hatalmas feladatot vállaltatok magatokra, ezért nem lehet más vezetőtök a harcban, mint Ő. Szeressétek tehát egymást, és minden eszközt felhasználva hintsétek a szeretet magját az egyének, csoportok és nemzetek között a föld minden pontján, hogy valósággá váljon a szeretet inváziója, s hogy a ti közreműködésetek által is minél hamarabb kialakulhasson a mindannyiunk által annyira várt szeretet civilizációja. Erre kaptatok meghívást, és nagy dolgokat fogtok látni.

Gondoljatok csak bele: Ha mindenekfelett Isten volt történelmünk most megélt szakaszának győztese, mi lesz akkor, ha Isten közvetlen működéséhez a fiatalok is hozzáteszik a maguk részét? Számtalan olyan fiatal, akiket cselekedeteikben a szeretet révén köztünk jelen lévő Krisztus vezet? Menjetek tehát előre habozás nélkül. A fiatalság, amelyet birtokoltok, nem méricskél, hanem nagylelkű: használjátok ki!… Mindnyájan, kéz a kézben, legyetek biztosak benne: a győzelem a tiétek lesz!