Keringő csillagok

A szeretetben maga a szeretet az értékes. Így van ez ezen a földön. A szeretet – a természetfölötti szeretetről beszélek, amely nem zárja ki a természeteset – nagyon egyszerű és egyben nagyon összetett dolog. Megköveteli a te közreműködésedet, és várja a másikét is.

Ha megpróbálsz szeretetből élni, rá fogsz jönni, hogy e földön azt kell megtenned, ami rajtad áll. A másikról nem tudod, megteszi-e valaha. És nem is okvetlenül szükséges, hogy megtegye.

Talán időnként csalódni fogsz, de sohasem veszíted el bátorságodat, ha meggyőzöd magad arról, hogy a szeretetben maga a szeretet az értékes.

Jézust kell szeretni a testvérben, Jézust, aki mindig viszonozza ezt neked, bár talán más úton.

Így Ő megedzi lelkedet a világ viszontagságaival szemben, és meglágyítja szeretetben mindazok felé, akik körülvesznek. Föltéve, hogy szem előtt tartod: a szeretetben maga a szeretet az értékes.

* * *

Van, aki „szeretetből” cselekszik. Van, aki úgy cselekszik, hogy igyekszik „szeretetté válni”. Aki szeretetből teszi a dolgokat, az jól csinálhatja, de esetleg abban a hitben, hogy nagy szolgálatot tesz egy beteg testvérnek, untathatja őt fecsegésével, tanácsaival, segédkezésével: nem nagyon szerencsés, terhes szeretetével.

Szegényke! Magának ugyan érdemet szerez, de más hordja a terhét.

Ezért kell „szeretetté válni”.

A mi sorsunk olyan, mint a csillagoké. Ha keringenek, vannak, ha nem keringenek, nincsenek.

Mi akkor vagyunk – abban az értelemben, hogy nem a mi életünk, hanem az Isten élete él bennünk –, ha nem szűnünk meg egy pillanatra sem szeretni. A szeretet belemerít bennünket Istenbe, és Isten a Szeretet.

De a Szeretet, ami Isten: fény. És a fénynél látszik, hogy Isten Szíve szerint közeledünk-e a testvérhez és így szolgáljuk-e őt. Úgy, ahogy a testvér kívánná, ahogy ő álmodná, mintha nem mi lennénk mellette, hanem Jézus.

A fenti két írást Chiara Lubich: Elmélkedések c. könyvéből idéztük, mely megvásárolható webshopunkban.