Két lábbal a földön

Ma reggel a gyerekek nem mentek iskolába, sok előre tervezett programunk elmarad, az élet bizonytalanságban telik. Egyetlen dologba kapaszkodhatunk: Isten akaratába a jelen pillanatban. Vajon ebben a helyzetben is képesek vagyunk hinni abban, hogy minden az ő szeretete? Chiara Lubich rövid kis írása segíthet ebben.

Chiara Lubich

2020. március 16.
Megosztás:

Időnként „Valaki” arra késztet bennünket, hogy állandóan a természetfelettiben éljünk, és ezáltal az emberi helyzetek, mint például programok, utazások, egészség, jövő tekintetében teljes bizonytalanságban.

Mindezt azért, hogy a valóság bizonyosságában élhessünk, vagyis isteni módra éljük meg a jelen pillanatot, tudva és akarva mindazt, amit Isten szeretne, hogy tudjunk és akarjunk akkor és ott.

Innen ered a felszólítás a lélek számára, hogy „vigyázzon”, ahogy Jézus parancsolta (Vö. Mt 25,13), hiszen nem ismerjük eljövetelének sem a napját, sem az óráját.

Ehhez hozzátehetjük: egyik eljöveteléét sem.

Ő pedig minden pillanatban eljön, itt van az ő akaratában. Ez tűnhet szomorúnak vagy szépnek is az ember számára, valójában azonban ő maga az, az ő Szeretete.

Ez a lelkiállapot, hogy úgy mondjam, lelkünket két lábbal a földre állítja (a Mennyország ígéretének földjére, amit már itt lent meg lehet és meg is kell élnünk), és nem kell félnünk, hogy megbotlunk. Nem botlunk meg sem a bűnben, sem a hiú ábrándokban, sem a csalódásban vagy a zaklatottságban.

Forrás: Chiara Lubic: Az egység lelkisége. Budapest, Új Város, 2020

Fordította: Szőkefalvy-Nagy Eszter

Fotó: pixabay

Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!