Közösségben a házasságunkért – az END családmozgalomról beszélgettünk

Az END katolikus házastársi mozgalom (Équipes Notre-Dame, magyarul a betűszó feloldása: Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére, kiejtése: éendé) egy olyan katolikus lelkiség, amely a római katolikus egyház tanítását vallva céljának tekinti a házasságok, családok lelki támogatását. A lelkiség 1938-ban indult útjára Párizsban, a Notre-Dame templomhoz tartozó fiatal házasok kis csoportjából, akik – az alapító, Henri Caffarel apát vezetésével – havonta találkoztak, hogy megosszák nehézségeiket, kérdéseiket, örömeiket, elmélkedjenek a házasságról, és közösségben segítsék egymást az életszentség útján. Példájuk nyomán hasonló csoportok alakultak, melyeket a Szűzanya oltalmába ajánlottak. 1947-ben fektették le az alapelveit, majd a Laikusok Pápai Tanácsa 1992-ben ismerte el, mint a hívők pápai jogú nemzetközi, jogi személyiséggel ellátott magánegyesületét, és e státuszt 2002-ben véglegesen jóváhagyta.

Hogyan találkoztatok a mozgalommal és hogyan ébredt bennetek vágy a csatlakozásra?

Győző: 1995-ben ismerkedtünk meg a dunaharaszti ifjúsági közösségben, pár év után összeházasodtunk, elkezdtük élni az életünket, jöttek a gyerekek, s a közösség már nem a mi élethelyzetünknek megfelelő témákkal foglalkozott. Házasként többünkben igény támadt arra, hogy legyen egy családos közösség. Az egyik barátomék találkoztak az END-vel, és ők javasolták, hogy mi lenne, ha ezt megpróbálnánk. Ők kerestek összeillő, hasonló élethelyzetű párokat, s akkor megkeresték az atyát, hogy ezt szeretnénk. Annyira jól sikerült, hogy máig nagy barátságban éljük a közösséget.

A kisközösség az END-ben ezek szerint egy zárt, állandó csoport, vagy ez csak nálatok alakult így?

Rita: Igen, a megalakult csoport akkor a legjobb, ha állandó, nem változik, mert így tudunk egymásra odafigyelni megfelelően. Nem is bővülünk ki sok párra, mert akkor már nem tudjuk egymást a saját otthonunkba meghívni. Az a rendszer, hogy sok kis közösséget kell megalkotni, és ezek kapcsolódnak egymáshoz. Néha megtörténik, hogy egy-egy közösség összevonódik, mert egyes párok már nem járnak. Meg olyan is van, amikor valahogy nem illenek össze, más az igényük például az imában, s ilyenkor átszerveződnek a közösségek.

Győző: Évente egyszer az Elköteleződés napján a pár mind a két tagja vállalja, hogy járni fog a közösségbe. Évente kell tehát megújítani az elköteleződést. Előfordult most olyan, hogy egy pár azt mondta, ők nincsenek jól, a közösségbe járás nekik épp nagyon terhes, ezt szeretnék rendezni egymással, most nem köteleződnek el erre az évre. De néhány hónap után jöttek, hogy sikerült átbeszélni a dolgot, sok időt töltöttek együtt, rendbe jöttek, visszakapcsolódnának. Ilyenre is van lehetőség. Általában 3-7 házaspár és egy pap alkot egy csoportot, és közülük egy felelős pár köti össze a csoportot a többivel. Így áramolnak oda-vissza az információk, ami jól felépített és jól működik. Ez nagyon fontos, hogy nem vagyunk egyedül a csoporttal.

A házaspárok és az atya nem egy szigetként él, hanem rendszeresek a közösségi alkalmaink, helyiek és országosak is.

Mit jelent a pap jelenléte a kiscsoportban, miért fontos ez?

Rita: Más közösségekben a pap általában vezető szerepet tölt be, mint ahogy az egyházközségnek is ő a lelki és mindenféle szempontú vezetője. Itt az END-ben ő pontosan ugyanolyan tag, mint a többi házaspár, és ez nagyon jó, mert ettől kialakul a tagok és az atya között egyfajta barátság. Nem mondja meg nekünk a frankót, hanem ő is megosztja az aktuális nehézségeit, örömeit. Ott van, és ha látja, hogy valami nem tiszta hitbéli kérdésekben, akkor elmondja, de nincs olyan, hogy a pap rengeteget beszél és a többiekre nincs idő. A mi csoportunknak Mohos Gábor püspök atya a tagja, és nagyon jó barátságban vagyunk vele.

Akkor a pap jelenléte nem gátolja, hogy megnyíljanak a párok?

Győző: Egyáltalán nem, sőt… A pap gyakorlatilag azért van ott, hogy meghallgasson minket, aztán ha kérdezünk tőle, akkor mondja, ami ott eszébe jut, nem kell előre készülnie. Közben ő is jól érzi magát, közösen étkezünk, bizalmi a légkör. Ez odáig is elmehet, hogy például nálunk szinte mindenki őt választotta lelki vezetőnek, tehát eljárunk hozzá rendszeresen, beszélgetünk a saját dolgainkról, szentgyónást végzünk.

Rita: Ez nagyon ideális így, mert ismer minket, a problémáinkat, és így tényleg tud minket vezetni. Mivel kialakult egy szoros kapcsolat, ő is megosztja a saját életét a közösségben. Itt önmagát tudja adni, teljesen szabadon. Persze az egy nagyon fontos szabály a közösségben, hogy ami belül elhangzik, az mind titokban marad, az nem mehet kifelé – csak így tud mindenki megnyílni.

Mit mondanátok, miért jó egy ilyen bizalmas kisközösség?

Győző: Már az első pár közösségi alkalmon kiderült, hogy ugyanolyanok a problémák másoknál is, a gyerekekkel, egymással. Jó tudni, hogy nem vagy ebben egyedül. Látjuk a házaspárok küzdelmét, ami aztán mégis gyümölcsöket terem. Így tudunk egymásnak segíteni, például van, akiknek már idősebb a gyereke, akkor már van egy minta előttünk, hogy ők ezt hogyan kezelték, mire mi odakerülünk. Azt látom, hogy sok válás félreértésekből fakad, sokan azt gondolják, hogy egyedül küzdenek ilyen problémákkal.

Rita: Nyilván nem ugyanaz, de hasonló dolgok történnek a te családodban is, és akkor fel tudod használni, adaptálni a másik tapasztalatát a te helyzetedre.

Az pedig óriási reményt ad, hogy más bizonyos gondokat túl tudott élni, át tudta küzdeni magát a nehézségeken a Jóisten segítségével – akkor nekünk is sikerülhet!

Tényleg látszik a családokon, hogy a közösség erőt ad a mindennapi életükhöz, akár a gyerekekkel, de legfőképpen egymás közt. Persze nem mindig működik minden ideálisan, itt nálunk is volt egy csoport, ahol több házaspár is elvált.

És ilyenkor mit tud tenni a közösség? Látszott egyáltalán, hogy probléma van?

Rita: A közösséget is megsebzi, amikor egy pár komoly problémákkal küzd. Elkezdik mondani a gondjaikat, és általában az egyik fél elmaradozik. Mivel együtt köteleződtek el, ha csak az egyik fél jön, akkor óhatatlanul panaszkodik, és hiába segíti, hallgatja meg a csoport, egy idő után már semmi másról nem lehet beszélni. Ez megbontja a kereteket. Ilyenkor javasoljuk, hogy keressenek egy lelki vezetőt, vagy akár az egyik fél, és ne a közösségbe járjanak, mert nem a válsághelyzet kezeléséről szól a csoport.

Győző: Ezt ne úgy értsük, hogy az emberek ki vannak közösítve, hanem arról szól, hogy maga a közösség a házaspároknak szól, és ha a köztük lévő problémák miatt nem tudnak odajönni ketten, akkor más keretek között kísérjük őket. Ott vagyunk velük máshogy. Amikor az első ilyen válás volt, akkor elhívtuk a srácot sörözni, beszélgetni, és ugyanígy a lányok is elmentek a feleséggel. Próbáljuk őket megtartani a magunk módján.

Rita: A magunk módján, mivel nem vagyunk sem lelki vezetők sem tanácsadók, csak barátként lehetünk mellettük. Nem biztos, hogy jó tanácsot adsz, mert mondjuk érzelemből beszélsz és nem racionálisan, mert van véleményed a kapcsolatról, de nyilván nem láthatsz át egy házasságot. Igazából csak a legutóbbi válságba került pár fogadta meg a javaslatot, ők kerestek lelki vezetőt, és hála Istennek, túl tudtak jutni a krízisen.

A pap jelenlétét már mondtátok, de mi jellemzi még az END-és csoportokat?

Győző: A legtöbb közösségben az a probléma, hogy keret nélkül egy idő után átalakul főzős, beszélgetős, sörözős dologgá. Az END-nek a kerete persze rugalmasan változtatható, de van néhány alap, ami jól működik. Mindig más családnál jövünk össze, ritkábban az atyánál, közös étkezés közben beszélgetünk arról, hogy mi történt velünk a hónapban. Nagyon fontos pont a közös imádság és az ún. sarkalatos pontoknak a megosztása, hogy kinek mennyire ment ebben a hónapban. Mindig valaki más készül egy adott témával, ez sokszor az éves téma a többi END csoporttal, így bekapcsolódhatunk egy közös aktualitásba. A házastársi kapcsolat kérdései a legfontosabbak, de vannak modern témák, mint hogyan éljük meg a Covid helyzetet, milyen problémákat okoz.

Rita: A „hogy vagy” kört hajlamosak vagyunk elhúzni, erre mindig figyelni kell, hogy a fő részre, az imára jusson elég idő, hiszen Istenért jövünk össze. És alapvetően a közösség a házaspárok segítségére jön létre. Az benne van a szabályzatában is, hogy nem is az a havi egy találkozó a fontos, hanem ami a találkozások között, a házaspár belső kapcsolatában történik, amit ők maguk építenek.

A házasság erősítését, megélését segítik ezek a sarkaltos pontok, amit már említettél?

Győző: Igen. Mi sarkalatos pontoknak hívjuk azt a hat pontot, ami tulajdonképpen egy útmutatás, hogy hogyan lenne jó élni. Ezek részben a keresztény élet alapjai, ami nem csak a mi mozgalmunkban van meg.

Mi is ez a hat sarkalatos pont, és ti hogyan élitek meg őket?

Győző: Az első a napi személyes ima. Szerintem sokaknak nehéz mindennap megnyugodni, elmélyülni, az Istennel beszélgetni. A közösségnek ebben is van egy húzóereje. Havonta találkozunk, megosztjuk az életünket, és akkor tiszta ciki, ha én nem imádkoztam egész hónapban. Egyrészt. Másrészt, ha rendszeresen imádkozik az ember, akkor sokkal könnyebben megy az élet. Ha hisszük, ha nem. Persze, amikor a fejed tele van gondokkal, akkor nehéz ezt így felfogni.

Rita: Egyébként egyáltalán nem ciki, ha éppen nem sikerült sokat imádkozni. Meg nemcsak az számít, hogy leülök és csöndben imádkozom, hanem valamilyen tevékenység – akár vezetés – közben, vagy ha éppen mosogatok és eszembe jut valaki, aki gondokkal küzd, akkor is el tudok mondani egy imát.

Győző: A legtöbb ember, akkor imádkozik, amikor gondja van, amikor viszont jól megy minden, akkor azt gondolja, szuper, nem kell imádkozni. Pedig mindig fontos a hálaadás, a dicsőítés. Mi az imát sokszor dicsőítésben, zenében éljük meg.

Rita: A személyes imáink többnyire megvannak, a közös ima az, ami nehezebb, akár kettesben, akár a családdal. Pedig ez is egy sarkalatos pont, hogy legyen napi közös imája a házaspárnak és a családnak.

Sok családban nehéz megvalósítani a közös családi imát. Nektek vannak-e bevált módszereitek?

Rita: Mindenki szanaszét van a családban, és nem egyszerű összeterelni őket, a kamaszokat különösen. Megesik, hogy csak én tudok leülni este a lányokkal meg az unokával imádkozni, ők nyitottabbak, a fiunkat a maga majdnem 18 évével már nehéz odavonni, Győző meg ilyenkor még néha dolgozik. A kettőnk közös imáját is nehéz összerakni, nem mondom, hogy mindig sikerül. Néha a közös imádság az, hogy eljutunk ketten a reggeli misére.

Győző: Nem mindig imádkozunk közösen, de mindig ugyanazért a célért: hétfőn az egyik családért, kedden a Fülöp családért, be van osztva a csoportunk, sorrendben, ahol öt nap a párokért, egy nap az atyánkért, vasárnap pedig a közösségünkért, egyházunkért és az országunkért.

Rita: Segít, hogy a mi csoportunkból egy házaspár minden napra küld ímélt egy idézettel a napi evangéliumból, egy imádsággal, illetve az aznapi titokkal a rózsafüzér-tizedhez a soros családért. A végén az idézet nagyon sokszor betalál, ez mindig személyes, hiszen ismerik a problémánkat. Ez ad útravalót az adott napra vagy hétre. Föliratkoztunk a napi evangéliumra, és azt szoktuk olvasni. Mert ugye a szentírás olvasása is egy sarkalatos pont.

Az eddigi pontok tényleg ismerősek lehetnek egy gyakorló kereszténynek, de mit jelent a következő pont, a konkrét cél, „életszabály” kitűzése?

Győző: Ez a legnehezebb pontja a regulának, mindenki másképp éli ezt, nincsen rá recept, csupán gondolatok. Van, aki úgy fogja fel, hogy valamit nagyon nem szeret, de megteszi a családért. Egyfajta egyéni áldozatvállalás. Például egy ismerősünk, fiai vannak, és amikor hazajön, nagyon utálja, hogy tiszta kosz az összes cipő. Mindig piszkálta őket, hogy pucoljátok már ki. Akkor egyszer azt gondolta, mi lenne, ha megfordítanánk? Ezentúl kipucolta, ezzel nyugalmat hagy a családnak és tesz értük valamit.

Rita: De ez lehet az is, hogy ebben a hónapban nem szólogatok be folyamatosan a gyerekeknek, nem piszkálom őket vagy másképp próbálok nekik segíteni, mint eddig.

Ez egy kicsit önvizsgálat is, hogy miben tudok változni, mit tehetek a családért, a páromért.

Győző: Az én felfogásom picit más ebben, mert sokan kis apró dolgokra gondolnak, de szerintem az életcélunk az, hogy a mennybe kerüljünk, ennek az elérésére törekszünk. Én mindig a célt nézem, az informatikus ilyen, van egy végpont, ahová el kéne jutni.

Hogyan jussunk el a mennyországba? Ezen az úton segítenek ezek az életszabályok. Ezek alapján haladunk kis lépésekkel, mindig kicsit faragva magunkat.

Az ötödik pont az éberség órája. Ez nagyon különlegesen hangzik…

Rita: Ez azt jelenti, hogy a házaspár töltsön egymással koncentráltan néhány olyan órát csak kettesben, amikor gyerekek sem barátok nincsenek körülöttük. Beszélgessen el a kapcsolatról, ne a bevásárlásról, ne hétköznapi problémákról, hanem arról, hogyan működik a házasságunk. Ez nem mindig könnyű, különösen, ha épp tényleg vannak nagyobb problémák köztünk. Például mondjunk a másikról öt jó dolgot, meg három olyat, ami zavar vagy kellemetlen – ezt ilyenkor nehéz megosztani a másikkal. Jó, ha ez a beszélgetés minden hónapban megvan.

Győző: Egy jó házasságban azért az meg szokott lenni, hogy beszélgetnek egymással. Inkább az más, hogy erre külön törekszünk, mert

az a tapasztalat, hogy havonta ezt még könnyű megcsinálni, mert akkor a problémák még nem gyűlnek annyira össze, de minél jobban húzza az ember, és kimarad egy vagy több hónap, akkor már feszültebb ez a beszélgetés.

Fél év után megbeszélni a problémákat már kihívás, az már nem olyan nyugalomban történik. A férfiaknak különösen nehéz erről beszélgetni, sok férfi nehezen nyílik meg. Én egy picit lelkibb ember vagyok, de még nekem sem egyszerű. Pedig ez a pont tartja össze a házasságunkat talán a legjobban. A Jóisten mellett persze, de ezt mi magunk meg tudjuk tenni érte.

Akkor ez az a pont, ami mindig megvan?

Győző: Á, dehogy!

Rita: Ez a hat pont egy nagyon ideális állapotot feltételez, ami nem mindig megy így, de mindig fejben tartjuk, és törekszünk rá.

Győző: Nem lehet az összes szabályt mindig megélni. Elhatározhatjuk, hogy egy hónapig most legyen a közös ima többször. Általában közösségileg is egy-egy dolgot emelünk ki havonta, mert jobban lehet koncentrálni, mint mindenre egyszerre. A hatodik pont még az, hogy vegyünk részt az éves lelkigyakorlaton, kapcsolódjunk a közösséghez.

A mozgalom a Szűzanyának szentelt bazilikából, a Notre-Dame-ból indult, magyarul úgy nevezitek, hogy „Együtt Nagyasszonyunk dicsőségére”. Mit jelent Szűz Mária a közösségeteknek és nektek?

Rita: A mozgalomnak a közös imádsága a Magnificat, a szabály szerint is ezt szoktuk sokat együtt imádkozni a találkozóinkon. Személy szerint nekem édesanyaként sokat jelent, gyakran szoktam a Szűzanyát segítségül hívni mindenféle helyzetben, ez egy különös erő nekem.

Győző: Meg amit mondtunk, hogy egymásért a mi kis közösségünk mindennap imádkozik rózsafüzért. A mozgalomban pedig a családjainkat a Szűzanya oltalmába ajánljuk.

Rita: Valahogy úgy érzem, hogy az egész közösséget Ő tartja. Fenntart minket, hogy tudjunk előre menni.