Mária a Fokoláre Mozgalom tapasztalata szerint – Az első megérzések

Mária jelen volt életünkben már a mozgalom első pillanatától kezdve, sőt akkor is, amikor hivatalosan még nem is létezett. (…) Az első megsejtése mindannak, aminek később meg kellett születnie, Mária házában történt (…) Loretóban. Az Úr ott értette meg velem, hogy előkészített egy új utat egy új lelki család számára az Egyházban: a fokolárt. (…) Igen, Mária Loretótól kezdve velünk volt az ő csendes jelenlétével.

Mielőtt a karizma hatására elkezdtünk volna valami újat megérteni a Máriával kapcsolatos hitigazságból, Jézus anyja általában csupán tisztelet tárgyát képezte, egy szép érzelmi kapcsolatot, menedéket jelentett. Ő volt számunkra a Szűz, akit elsősorban május hónapban tiszteltünk. Hozzá fohászkodtunk, csodáltuk őt a művészetben. (…)

Később ez az új lelkiség kitágította korábbi szűk elképzelésünket Máriáról (amelyet egy kicsit élő szobrocskához lehetne hasonlítani, mely bearanyozta és megédesítette keresztény életünket). Ez a lelkiség adott nekünk egy olyan Máriát, aki sokkal inkább Isten szíve szerint való.

A Mű születésekor egy bombázás során, ami akár végzetes kimenetelű is lehetett volna, valami újat értettem meg Máriáról. Az egész óvóhelyet betöltötte a por, s míg csodával határos módon felkeltem a földről, miközben a többiek kiáltoztak körülöttem, azt mondtam a társnőimnek:

Éles fájdalom járta át a lelkemet most, amíg veszélyben voltunk: az, hogy ha meghaltam volna, nem mondhattam volna itt a földön az „Üdvözlégy Máriát”.

Akkor még nem tudtam fölfogni ezeknek a szavaknak az értelmét, annak a szenvedésnek a jelentőségét. Öntudatlan kifejeződése volt ez talán annak a gondolatnak, hogy életben maradva – Isten kegyelmének segítségével – megdicsőíthetjük Máriát azzal a Művel, mely születőben volt.

Ma, évtizedek távlatából nézve, azt hiszem, ez az Üdvözlégy így hangozhatott volna:

„Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes”: Örülj, Mária, mert új és bőséges kegyelem árad ki a földre a huszadik században.

„Az Úr van teveled”: Az Úr működik, hogy új módon dicsőítsen meg.

„Áldott vagy te az asszonyok között”: Új áldás érkezik rád gyermekeidtől és sok más kereszténytől, akik eddig nem akartak vagy nem volt lehetőségük megismerni téged.

„Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus”: A világon mindenütt, ahol megjelensz Művedben, fiad újra kivirágzik közted és közöttünk.[1]

„Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért!”: Akiket azonban ebben az órában arra választottál, hogy üres kehelyként szolgáljunk a te új földi jelenlétednek.

„Most”: Igen, a jelen pillanatban, ebben az oly értékes pillanatban, amikor anyaként és mesterként tanítasz élni kicsiket és nagyokat.

„És halálunk óráján”: A haláléban, amelyet úgy bevéstél szívünkbe a háború borzalmai között, hogy ez vált hajtóerővé számunkra az új, az igazi élet felé.

„Amen”: Így legyen ez mindörökké, ahogy eddig is, sőt jobban, sokkal jobban.

_{[1] Az Egyház a Fokoláre Mozgalmat Mária Műve név alatt ismerte el.}