Mi az az egy, ami szükséges?

Olvasási idő: 5 perc

Lukács evangéliumának 10,38-42 soraiban, hasonlóan más perikópákhoz, amelyben Jézus nőkkel folytat párbeszédet, azt látjuk, hogy a szereplők életében valamilyen formában és módon jelen van a hit. Ebben a szentírási részben „különféle érdekes mozzanatok” kapcsolódnak egymásba, a középpontban pedig az Üdvözítő személye áll.¹ Jézus cselekedetének társadalmi vetülete megmutatkozik már magában abban a tényben, hogy betér Mária és Márta házába, és ezzel szakít a nőket kisebbrendűnek tekintő igazságtalan hagyománnyal. Vallási vonatkozásban is érdekes helyzetet teremt, hiszen a törvény szerint tilos volt Isten titkait asszonyokkal közölni.

Mártának (arám eredetű neve úrnőt jelent), mint háziasszonynak, a házukba betért vendégekről való gondoskodás idején problémája adódik. Lelkületének motorja a látványos kiszolgálás, ami zúgolódásba és szemrehányásba torkollik, konfliktust eredményez. Úgy tűnik egy pillanatra, mintha Márta hangsúlyosabb szerepet kapna, és Mária háttérbe kerülne. A szorgos Márta gondterhelt, így elsiklik a döntő tényező mellett.

Jézus nem azt mondja neki, hogy kevesebb ételt kellett volna készítenie, hanem az Ige hallgatására buzdítja.

Nem ítéli el, de nem is ad neki igazat, kinyilvánítva, hogy nem az igaz hagyományt követi.

Márta a közjó szolgálatára törekszik, miközben Jézus rávezeti arra, hogy Isten országában a szellemi dolgok és a Vele való kapcsolat állnak az első helyen. Ennek következtében megnyílik számára a lehetőség, hogy az Úr szemével szemlélje a dolgokat. Nyilvánvaló, hogy elveszítette a lélekjelenlétét, és dühössé vált, nem tud ura lenni a helyzetnek. Vallásos nő, aki egyéni módon éli meg hitét a közösségen belül, melynek kapcsán érdekes kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk: Mit használ Mártának a vendégszeretet és gondoskodás, ha az agresszió és a belső meghasonlás palástolását szolgálja? Mi haszna annak, ha a mások iránti elkötelezettség nyugtalanságba és a fontoskodás kifejezésébe torkollik?

Jézus nemcsak háziasszonyi szerepkörben, a vendéglátás szolgálatában látja a nők helyét, hanem a korabeli szokásokkal ellentétben a tanítványok körében is.² Mária felismeri, hogy adott helyzetben az Úr szavának hallgatása mindennél előbbre való, ezért abbahagyja a házi teendőket. A szeretet lelkületével veszi ki részét a munkából, s ezzel együtt a tanítványok útját járva belép Jézus iskolájába. Mária Jézus társaságában csendben és kitartóan az Ige boldog hallgatójává válik. Az egyházi hagyomány a jobbik rész választásában a szemlélődő élet előnybe részesítését látja, mely elgondolás feltehetően az evangélista szándékán kívül állt.

„Szólj neki, hogy segítsen nekem!” (Lk 10,40) A Jézus felé intézett kérés Márta részéről tulajdonképpen saját személyére irányítja a Mester figyelmét. De Jézus védelmébe veszi Máriát, s azzal párhuzamosan elismeri testvérének izgalommal teli fáradozását is. Ténylegesen rá akarja vezetni Mártát, hogy minden helyzetben ismerje fel a sajátos követelményeket, és aszerint cselekedjen.

Mi az az egy, ami az adott helyzetben szükséges?

A bensejében lejátszódó folyamat készteti Mártát, hogy felkeltse magára a figyelmet. Megtörténhet, hogy arra gondol: egy kis testvéri segítséggel hamarabb végezne a teendőkkel, s ő is ott ülhetne Máriával együtt Jézus lábainál, hallgathatná szavait, melyek hallatán Mária szinte „önkívületi állapotba” került. Meghasonlik önmagával, egyszerre akar Jézus lábainál ülni, ugyanakkor a fazekak közt is lenni, de egyazon időben mindez kivitelezhetetlen. Márta hisz és hinni akar, amihez szorosan mellé szegődik a kérdés: hogyan?. Márta nem képes megérteni, hogy testvére hogyan tudja tétlenül hallgatni az Urat, amikor a vendégekről gondoskodni kell. Az asztali szolgálat fontosabb neki az ige szolgálatánál. Pedig az ige minden emberhez szól, és az ember örök sorsa a hozzá való viszonyulástól függ.³

A testvérpár a hívő életről eltérő nézeteket képvisel, amit Jézus megkísérel kibékíteni: megértően mutat rá Márta feladatára és Mária választására. Egyetlen dolgot tesz számunkra fontossá, mégpedig az igével való közösséget.⁴ „Márta, Márta, sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít…” (Lk 10,41) – Jézus nyomatékosított megszólítással figyelmezteti, amiért megszólta húgát, Máriát. Márta úgy gondolja, hogy a cselekvés alternatívája az odafigyelésnek, Jézus pedig azon van, hogy a kettőt összekapcsolja. A Mester értékeli a vendégszeretetet, de most elsősorban Márta a fontos, vele akar törődni. Nem aszkézisre buzdítja az étellel kapcsolatosan, hanem egyik dolog viszonylagosságát emeli ki a másikkal szemben. Márta buzgó és értelmes asszony a Mester szerint, mégis annak irányába tereli őt, hogy „csak egy a szükséges” (Lk 10,42).

Ebben a felhívásban mélyen ott rejlik a szabad akarattal való élés lehetősége, ami Márta számára is éppúgy érvényes és jogos, mint más embereknek. Dönthet és választhat.

Sok szeretet van benne, de adott helyzetben nem tudja megfelelően kinyilvánítani. Ugyanakkor sok szeretetre is vágyik. Jézus arra hívja, hogy önmaga legyen.

Előfordul sokaknál a hízelgés, a kedveskedés, de ez csak álca, és nagyszerű eszköz kitűzött önös cél elérése érdekében, de az igazságba ütközéskor szilánkokra törik. Ez a fajta kedveskedés egy hamis én-t testesít meg. A hit, a remény és a szeretet segítségével viszont megformálható a női szív úgy, hogy a kedveskedést csak pozitív módon ismerje, és engedje, hogy áthassa lényének teljes egészét.

Mártában felborul az egyensúly: a megszokott megszűnt, az új még nem érkezett meg. Kritikus pont ez: mindent fel kell borítania ahhoz, hogy megtalálja Istent. Keres, kutat, sürög-forog, végzi a teendőket. Mindez arra utal, hogy valami lényeges dolgot keres.

Jézus a két női típus megjelenítésével nem azt akarja elérni, hogy hasonlóak legyenek, hanem azt, hogy Márta az ő sajátos módján, személyiségének megfelelően élje meg hitét. Márta számára a feszültség közepette is tanulságos ez a találkozás. Mintha esdekelne: vegyetek észre, sajnáljatok, szeressetek és segítsetek nekem!

Milyen a viszonyulása Istenhez a Mártához hasonló nőnek? A programozottság, függőség, ragaszkodás a szív kiüresedését eredményezi, megkeményedik. A távoli jövőre összpontosít, mintsem a jelenben élne.

A nő, akinek tetteit a szív-lélek fűszere hatja át, már egyszerű létével is teremt, ami önmagában meghaladja a puszta cselekedet mibenlétét.

„Az erényes asszony nem mesterkélt, hanem a szelídség és szeretet ereje tölti be. Királynő, mert uralkodik szenvedélyein.”⁵

Van-e kiút abból az életformából, amit a mindennapi aggodalmaskodással, nyugtalansággal teremtünk meg? A tettre kész Márta húga, az elmélkedő Mária emlékeztet arra, hogy az aktív cselekedet elterelheti az embert Istentől. Az igére való figyelés és a mindennapi munka nem zárhatja ki, nem pótolhatja egymást. Mindennek megvan a maga rendjében és idejében az egy, amelyre épp szükség van. Az embert Isten szava ébreszti tudatára. Mária azért választotta a jobbik részt, mert döntött.

„Minden nő maga a kisugárzás, ezért képes nagy tetteket kiváltani – puszta létével. Ez a hatás szellemi szinten megy végbe, ezért erősebb minden cselekvésnél. A nő sokat tesz, de még inkább van, mert jelenléte mélység.”⁶

_{[1]     Ortensio da Spinetoli: Lukács, 381. old.
[2]     vö. 1Pét 3,4
[3]     vö. Mt 11,29; Jn 12,26
[4]    „Az elfogadó döntés alapján az ember belép a hit, a bizakodó remény és szeretet isteni életébe, az elutasítás révén viszont a gonosz sötétségbe.” Biblikus Teológiai Szótár, 1229. old.
[5]     Jo Croissant: A szív papsága, 131. old.
[6]     Henri Boulad SJ: A nők szenvedése és küldetése, 143. old.}