Mint üres kehely

Megszentelsz

Ó Szentlélek, milyen hálásnak kellene lennünk neked, és mennyire nem vagyunk azok! Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy te egy vagy Jézussal és az Atyával, és hozzájuk jóval gyakrabban fordulunk, ám ez nem ment fel minket. Veled akarunk lenni… „Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.”

Te vagy a fény, az öröm, a szépség.

Magaddal ragadod a lelkeket, lángra gyújtod a szíveket, mély gondolatokat, szent elhatározásokat ébresztesz váratlan személyes vállalásokkal.

Azt teszed, amire számtalan szentbeszéd sem tudott volna megtanítani bennünket. Megszentelsz.

Szentlélek, te, aki olyan tapintatos, ám egyszerre tüzes és sodró vagy, úgy fújsz, mint lenge szellő, amit csak kevesen képesek megérezni és meghallgatni. Tekints gyarló, durva, faragatlan mivoltunkra, és tégy minket híveiddé. Ne múljon el nap anélkül, hogy hívnánk, imádnánk, szeretnénk téged, anélkül, hogy köszönetet mondanánk neked, hogy úgy élnénk, mint legállhatatosabb tanítványaid. Ezt a kegyelmet kérjük tőled. Vonj be minket szereteted hatalmas fényébe a legmélyebb sötétség idején. Akkor, amikor véget ér ez a földi élet, hogy feloldódjék az örök életben.

Mint üres kehely

Ó Szentlélek, semmi mást nem kérünk tőled, csak Istent Istenért. Ha már holnap, egy évtized múltán vagy még később a színed elé kell állnunk, és imádnunk téged ott, ahol győzedelmeskedik a te országod és minden téged szolgál, add meg nekünk, hogy úgy élhessük meg életünk hátralévő részét, és ezért esdeklünk hozzád, hogy

csak és kizárólag, mindig, minden pillanatban csak téged lássunk, mert csak téged akarunk szeretni és szolgálni. Istenünk!

Istenünk, te tiszta szellem, aki által ember voltunk üres kehellyé válhat, arra várva, hogy betöltsd magaddal…

Istennek át kell sugároznia a lelkünkön, a szívünkön, az arcunkon, a szavainkon, a tetteinken, a csendünkön, az életünkön, a halálunkon, a megjelenésünkön, miután eltűntünk erről a földről, ahol csak egy fénylő barázdát hagyhatunk a jelenlétéről. Róla, aki bennünk él a viruló vagy épp összeomló világ gazdagsága és romjai közt, minden dolog dicséretében és hiábavalóságában. Mindentől meg kell szabadulnunk, hogy helyet adjunk a Mindennek, az Egyetlennek, a Szeretetnek.