Nagyböjti meghívás: Törekedjünk a harmóniára!

A szekrényeidben, az asztalodon kész káosz uralkodik? Ha kipakolnád az összes ruhádat, rengeteg olyan holmit találnál, amiről már el is feledkeztél? Némelyiken még a címke is rajta van? Az életed is pont olyan zavaros, mint a környezeted? Akkor ideje rendet tenni! Nagy a fejetlenség az életedben, szétszórt vagy, soha nem találsz semmit? Képtelen vagy sokáig egy dologra koncentrálni? Lekésed a határidőket, megfeledkezel fontos dátumokról? Merd kimondani: a káosz eluralta az életedet. Nincs más mód, rendbe kell tenned, s először a külsőségekkel kell kezdened.

Előbb magad körül kell megtisztítanod (szó szerint) a környezetedet, s meglátod, a lelki folyamatok már maguktól elindulnak.

A rendrakást kezd azzal, hogy szétválogatod a felgyülemlett holmijaidat. Tedd félre azokat a dolgokat, amelyekre mindenképpen szükséged van, s gyűjtsd külön azokat, amiket ki akarsz dobni, de még jobb, ha elajándékozod őket a rászorulóknak vagy a barátaidnak, akiknek eddig fájt a foguk egy-két tárgyra, ami a tiéd volt. A maradék javaidat kell rendszerezned. Ha a környezeted rendetlen, akkor a zűrzavart fogod magadhoz vonzani, hiszen a személyedhez kötődő tárgyak hatással vannak rád és az érzelmeidre. Ha nincsenek rendben, te sem leszel rendben – ez ennyire egyszerű. Ha a rengeteg mütyűrből van eleged, ami csak a port fogja, nem kell a polcaidon tárolnod. Beteheted őket szép dobozokba, így megúszod a rendszeres törölgetést, arról nem is beszélve, hogy sokkal időtállóbbak maradnak. Akkor veszed elő őket, amikor csak akarod!

A harmónia tükröződik mind lakásunkban, mind ruházatunkban. Amilyen ízléssel és szeretettel rendezte be Mária názáreti házát, amely Jézus lakóhelye volt, nekünk is Jézus számára kell a lakást berendeznünk, így lesz lakályos, vonzó: szeretet az oda jövők számára. Isten sugárzó melegének, harmóniájának, egyszerűségének, szeretetének kell megjelennie lakásainkban, annak külső formáiban is. Azokat, akik ide belépnek, meg kell hogy érintse a szentség illata. Szeressük lakásunkat – ahol családunkkal, a köztünk lévő Jézussal, Máriával élünk.

Carlo Carretto, Jézus kistestvére bár a pusztában élt, egyik írásában elárulja az otthon iránti vonzódását. Így ír: „Isten az Atyám. Vele élve megkaptam az élet, de mindenekelőtt, Vele élve megkaptam az otthon ajándékát. Van egy ház, ahol élhetek… Arra vagyunk teremtve, hogy legyen otthonunk, apával, anyával és testvérekkel. Olyan otthonra vagyunk teremtve, mely a stabilitás, a folytonosság, a pihenés érzését nyújtja.”

Az öltözetnek is tanúskodnia kell arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, s hogy Isten szebben öltözteti övéit, mint Salamon királyt. (Lk 12,27) És tanúskodnia kell arról, hogy Isten családjának tagjai vagyunk: amely családban a tagok is törődnek egymással. Úgy kell öltöznünk, ahogy Jézus vagy Mária öltöznének – hiszen mi Krisztus testének tagjai vagyunk. Nekünk Isten szépségét kell tanúsítanunk a világban, Isten harmóniáját, egyszerűségét!

Nem könnyű elképzelni, hogy milyen is lehet Mária ízlése. Akkor tudjuk ezt megérteni és megvalósítani, ha életünk a szeretet kifejeződése, mely arra hivatott, hogy Mária jelenlétét tegye jelenvalóvá és folytassa a világban. Egy Istentől távoli világban élünk, mely gyakran az egyházzal is szembefordul, azért is, mert a mi silány keresztény életünket látva az egyház eltorzított arcát ismerte meg. Ezért a Szentlélek azt sugallja, hogy ne csak azt mutassuk meg, hogy Isten jó és igazságos, hanem azt is mutassuk meg, hogy szép.

A környezetünknek tükröznie kell a bennünk élő tiszteletet és szeretetet. Azt pedig tudjuk, hogy bennünk az Isten és a felebarát iránti szeretetnek kell élnie. Tehát ebben is – mint életünk minden területén – a szeretetnek kell vezérelnie bennünket, mely arra indít, hogy eggyé váljunk testvéreinkkel. Ha lakhelyünk a szeretet kifejeződése testvéreink iránt, lakhatunk bárhol, palotában vagy kunyhóban, felhőkarcolóban vagy parasztházban, Mária ízlése szerint tartsuk rendben!

Hogyan éljük meg az istenképűségünket, ha a munkánk egy multiban zajlik? Hogy jön össze az ember elhívása a természetfeletti életre az e-mailezéssel és az online marketinggel? Mi a jelentősége egy csendes pillanatnak egy teával és egy jó könyvvel?

Ha a mindennapi életünk részét képezik az apró frusztrációk, azzal mit kezdünk?

Hiszen legtöbbünk tud zsoltárokat idézni a halál árnyékának völgyével kapcsolatban, a mindennapokban mégis elveszett kulcsok, kifröccsent zsír, alkalmatlan telefonhívások és lefagyott számítógépek miatt fáj a fejünk.

És végül: milyen kapcsolatban állnak ezek a mindennapos, a sodrunkból kihozó, apró események a megbocsátással, az Istennel való mély közösséggel? Az élet apró pillanatai tehát korántsem mellékesek. A keresztény élet nem olyan, mint egy hollywoodi film, amelyről Alfred Hitchcock azt mondta: olyan, mint az élet – az unalmas részeket kivágva. Nem. A mi életünk hétköznapi, unalmas jelenetei a történetünk gerincét adják. A jelenetek, amelyekben Isten formál, amelyekben Isten érdekelt, amelyek természetfeletti jelentőséggel bírnak.

Ezért ahogy most húsvétra  készülünk, tegyük föl magunknak a kérdést: milyen szokások teszik ki az életünk túlnyomó részét! Majd tűnődjünk el azon, mit árulhatnak el Istenről, a teremtésről, az életről ezek az apró szokások. Végül vizsgáljuk meg, hogyan éljük meg ezeket annak a fényében, hogy a világ Teremtője szeret bennünket, és a saját képére teremtett minket! A szürke hétköznapok így válhatnak a szentség megélésének alkalmaivá, Isten-imádatunk pedig így járhatja át egész életünket.