Politika és kereszténység összeegyeztetése – hogyan lehetséges?

Olvasási idő: 5 perc

_{Kezdőkép: Résztvevők a PME 30. évfordulójának nemzetközi rendezvényén (facebook.com/mppu.intl)}

Kiadónk 2020-as kiadású, Az egység lelkisége c. könyve egyfajta kompendiuma Chiara Lubich lelkiségének. Megtalálhatóak benne a lelkiség alappillérei könnyed formában: költői ihletettségű rövid elmélkedésekkel, valamint a társadalomban és kulturális életben való elköteleződésről szóló beszédek átiratai, cikkek gyűjteménye, de ugyanígy egy részletes életrajz, olasz és magyar bibliográfia és egy szócikkek szerinti kereső.

A Politikai mozgalom az egységért 30. évfordulója kapcsán idézünk Az egység karizmája és a politika c. fejezetből.

„Tudatosan kell megélnünk a körülöttünk zajló eseményeket a mindennapokban. Nemcsak a magánéletünkben, amikor közvetlenül érintkezünk testvéreinkkel, hanem azokat a nagyobb horderejű eseményeket is teljes tudatossággal kell átélnünk, melyek szemünk előtt zajlanak korunkban. Meg kell találni saját helyünket, hogy ezeken keresztül az egy házat szolgálhassuk, a keresztény lelkületet vihessük a küzdelmekbe és győzelmekbe, a vereségekbe és a kellemetlenségekbe. A mennyország illatával kell korunkat és a társadalmat átitatni, és alkalomadtán el kell foglalnunk a legjobb helyeket, ahonnan megvédhetjük az egyházat örök ellenségeitől, akik vérbe borítják és így dicsőséget hoznak neki.

A keresztény szeretet egyensúlya abban áll, hogy szeretjük a hozzánk közel állókat és ugyanakkor az egyház egész közösségéért és az egész emberiségért dolgozunk saját életünk keretein belül.

Nyisd ki szíved az egész emberiségre és tanítsd meg a teremtményeidnek, hogy ugyanígy cselekedjenek: ne legyen hiábavaló, hogy Jézus eljött a földre és az egyetemes családról prédikált! Aki közel áll az emberekhez és legkisebb szükségleteikben is szolgálja őket – ahogy Jézus parancsolta –, az könnyen átérzi a nagy horderejű problémákat is, amelyekkel küzd az emberiség. Aki viszont szeretet nélkül azzal tölti a napját, hogy a világ nagy problémáiról gondolkodik egy irodában, az végül azt sem érti majd meg, hogy milyen kisebb problémák sújtják a mellette élő testvéreit”. (Scritti spirituali/1. L’attrattiva del tempo moderno. Città Nuova, Roma, 1978., 256. o.)

1996. május 2-án Chiara Lubich különböző pártokhoz tartozó olasz politikusokkal Nápolyban létrehozta a Politikai Mozgalom az Egységért (PME) kezdeményezést, amely szorosan kapcsolódik a Fokoláre Mozgalom szellemiségéhez. 2000. június 9-én Chiara Lubich a PME első konferenciáján mondott egyfajta programadó beszédet. Íme ebből néhány részlet:

„Mozgalmunkban természetesen nem akarjuk a vallást és a politikát összekeverni, ahogy ezt a keresztény és nem keresztény fundamentalisták teszik. Nélkülözhetetlen a politika sajátos területének és igazi hatáskörének tiszteletben tartása. Az egység karizmája és a politika Másrészről pedig Jézus az Élet, a teljes Élet. S ez nem csupán vallási kérdés…

Az a tény, hogy az ember teljes életétől elválasztják Jézust, a jelen kor eretneksége. Az ember valami olyannak szolgál, ami kevesebb nála, s Istent, aki Atya, messzire száműzik gyermekeitől.

Nem. Jézus az Ember, a tökéletes ember, aki magába foglal minden embert, minden olyan igazságot és ösztönzést, amelyet az emberek érezhetnek, hogy általuk felemelkedjenek méltó helyük re. Sokszor arra gondolnak, hogy az evangélium nem old meg minden emberi problémát, és csak a kizárólag vallásos értelemben vett Isten Országát hozza el. De ez nem így van. Természetesen nem a történelmi Jézus old meg minden problémát. Ezt a mi-Jézus teszi, misztikus Testének tagja, az én-Jézus, a te-Jézus… Amikor Jézus kegyelme és szeretete ott él az emberben, abban az adott emberben, akkor Ő az, aki hidat ver és utat épít. Jézus minden ember legigazibb és legmélyebb személyisége. A keresztény másik Krisztusként adja sajátos hozzájárulását minden területen, a tudomány, a művészet, a politika terén”.

_{Csoportkép a PME alapításán 1996. május 2-án, Nápolyban (facebook.com/mppu.intl)}

A 2000-es konferencián, beszédének következő részében Chiara a Fokoláre kezdetén, 1959-től működő Szent Katalin Központ alapelveit vázolta fel, mint követendő mintát:

„…a politizálás nem merült ki a közjó csupán anyagi szinten történő keresésében, mely mindenki számára hasznos, hanem (a Szent Katalin Központ) egy olyan társadalom kiépüléséért tevékenykedett, mely egyre felemelőbb célok megvalósítása felé tör.

A politika lehetősége és kötelessége is, hogy az egyes embereket mint egyetlen test, az egész emberiség tagjait, ráébressze felelősségükre, és az evilági önmegvalósításnak és boldogságnak olyan lehetőségét teremtse meg számukra, mely csak az egyetemes testvériségben valósulhat meg. A Szent Katalin Központ politikusai hangsúlyozták:

a keresztényeknek tudatában kell lenniük, hogy azzal, amit megvalósítanak – közösen mindazokkal, akik az emberiség javát keresik –, a földi várost is építik, a Teremtő munkáját folytatják, és ugyanakkor közelebb hozzák az „új Eget és új földet” (2 Pt 3,13).

Krisztus ugyanis a kozmosszal együtt megváltotta az emberi tevékenységet is, és az ember művei megmaradnak, ha a szeretet parancsa szerint történtek.

A Szent Katalin Központ kitágította bennünk a politikai elkötelezettség általában elfogadott látásmódját is. Tagjait arra sarkallta, hogy hétköznapi döntéseiket illesszék bele egy nagy történelmi tervbe. Az emberek szívében jelenlévő igazság fényénél pedig értékelni tudták, mely politikai törvények időtállók és érvényesek.

Politikusaink nem érezték magukat egyedül, hanem érzékelték azok aktív jelenlétét és segítségét, akik a történelem folyamán ugyanennek a tervnek szentelték életüket. Ezenkívül olyan új törvényeket dolgoztak ki, melyek a kölcsönös szeretetben a személyek, csoportok, és népek között megvalósuló kapcsolatot sugallták. Mindig meg voltunk győződve arról, ami nap mint nap új formákban igazolódott be, hogy Isten gondviselése nem hagy bennünket magunkra, hanem együttműködik velünk az emberi dolgokban, így a politika területén is. Ez az a néhány eszme, melyet a Politikai mozgalom az egységért a Szent Katalin Központtól örökölt.

Közülük az egyik egy olyan alapeszme, mely minden dolog alapja, és amely garantálja, hogy politikusaink eredményesek legyenek a követendő eszmék élésében. Fel szeretnénk ajánlani ezt azoknak, akik közöttünk keresztények. De nem csak nekik: Krisztus a földkerekségen élő összes emberért meghalt”.

És íme egy harmadik részlete, melyben az egyetemes testvériségre alapozva túllép a saját országban való felelősségvállaláson:

„Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy éles határokat lássunk a népek között, hogy tartsunk a másik nép hatalmától; legfeljebb szövetségeket kötünk saját előnyünkre. Nem nagyon gondolunk azonban arra, hogy kizárólagosan szeretetből tegyünk a másik nép javára, az általános erkölcs még nem jutott el erre a szintre. Amikorra azonban az egyes személyek között olyannyira ki fejlődik a Misztikus Test élete, hogy valóban úgy fogják szeretni felebarátaikat – legyenek azok fehérbőrűek, feketék vagy sárgák –, mint önmagukat, akkor majd könnyedén alkalmazhatjuk ezt a törvényt az államok közötti viszonyokra is”. (Család: a társadalom reménye. Új Város, Budapest, 2002, 39-40.)

Az idézetek Az egység lelkisége  c. könyvünkből valók, mely megrendelhetői kiadói áron webshopunkból.