„Te magad légy a szeretet” – a Bethesda Gyermekkórház Simon András épülete

Olvasási idő: 6 perc

„Hálás vagyok a Jóistennek, hogy egy olyan egészségügyi intézményben dolgozhatok, ahol a lelkiség ennyire fontos és ilyen konkrét, korszerű és közösséget teremtő formában ölthet testet” – írta Müller Márk, HR és szervezetfejlesztési munkatárs, kommunikációs szakértő, válaszul arra a kérdésemre, hogy mit osztana meg szívesen az Új Város olvasóival erről a napról. Szerinte ez a projekt páratlan: „nemcsak lelki, jogi és építészeti szempontból, hanem szervezési, környezeti és világszemléleti szempontból is. Büszkeséget érzek mindegyik munkatárs, projekttárs iránt, aki ebben a folyamatban részt vett és részt vesz a jövőben.” Azt már utólag tette hozzá, hogy „ez volt a hetem fénypontja”.

^{Márk szavairól eszembe jutott, hogy rákeresek részlegük „ars poeticajára”. Így hangzik: „Humánerőforrás és szervezetfejlesztési folyamatainkkal, jelenlétünkkel igyekszünk a megtartó, gyógyító közösségünket építeni és az innovatív, folyamatosan fejlődő szervezetünk működését támogatni. Tevékenységeink fókuszában az értékmegőrzés és az értékteremtés egyensúlya áll, mindennapjainkban az egymásra odafigyelés és a párbeszéd kultúráját építjük. Gondoskodó figyelemmel nap mint nap azon dolgozunk, hogy élhető és szerethető munkahely lehessünk, ezzel is hozzájárulva a munkatársaink jóllétéhez és a családok gyógyulásához.”}

Az odafigyelő, kedves, nyugodt légkört a 30 éve bethesdás Dr. Fogarasi András neurológus osztályvezető főorvos is tapasztalja. A szakmai főigazgató helyettessel néhány falat pogácsa és pár korty limonádé után kivittünk két széket a főépület Biblia terméből, ahol az állófogadás zajlott, és kiültünk a napra beszélgetni. Elsősorban aziránt érdeklődtem nála, hogy miként tudják az ott dolgozók emberibbé és elviselhetőbbé tenni a kliensek gyógyulási idejét? Amit rögtön kiemel, hogy „családokkal foglalkozunk, ahol van egy gyerek, aki gyógyul”.

Emellett igyekeznek lerövidíteni a bent töltött időt: „az átlagos ápolási időszakunk 2,5-3 nap” – ez körülbelül a fele annak, ami a kezdeti években jellemző volt. A koncepció a teljes hazai egészségügyben azonos. „Megyünk a nappali kórház felé”, vázolja a főorvos, ami praktikusan azt jelenti, hogy a beteg „hadd aludjon a saját ágyában a napközbeni vizsgálatok végeztével”. Ez nemcsak az ellátotti, hanem az ellátói oldal miatt is fontos irány, ugyanis „éjszaka meg hétvégén kevesen akarnak dolgozni”, ezért ápolókban ők sem bővelkednek, holott „ők az igazi kincsei egy kórháznak”.

^{Annak érdekében, hogy ne fogyjanak ki a segítő személyzetből, 2022-ben összefogtak az Uzsoki Utcai Kórházzal és a Károli Gáspár Református Egyetemmel, melynek eredményeként a felsőoktatási intézményben megalakult a Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Kar. „Vannak már onnan kollégáink. Próbálunk egy pályaívet húzni nekik”, újságolja Dr. Fogarasi András. Az első évfolyamokon végzett hallgatók nemrég kapták meg a diplomájukat. Az oklevélátadó ünnepségen egyikük, Ledinszky Virág úgy fogalmazott: „az elmúlt időszakban megtanultunk felelősséget vállalni. Emberekért, közösségekért, szervezetekért. Megtanultuk, hogy a számok mögött mindig sorsok vannak, hogy a döntések mögött emberek állnak, hogy a hivatás, amelyre készülünk, legyen az a szociális szféra, a gazdasági élet vagy az egészségügy, soha nem csupán munka lesz, hanem küldetés”.}

Szintén az elmúlt évek fejleménye, hogy „a Covid óta nálunk is megnőtt a szorongásos és a depresszív tünetekkel érkezők száma”. Az ADHD-val és az autizmus-spektrumzavarral élők már a koronavírus-járvány előtt is nagyobb számban jelentkeztek, így ez a négy legjelentősebb tünetcsoportjuk, ezért pszichiátriai- és a pszichológiai osztályokon dolgozó kollégáik „alig győzik a sok munkát”. Ugyanakkor „ami a legjobban rontja az életminőséget, az a krónikus fájdalom” – mutat rá Dr. Fogarasi András egy újabb kulcsterületre, majd egy beismeréssel folytatja: „Hajlamosak vagyunk orvosként erre kevésbé odafigyelni, mert nem mi érezzük a fájdalmat, hanem a kliens.”

^{„Ezt egyedül nem lehet csinálni”}

^{Dr. Gyimesi-Szikszai Andrea Németországban élt a férjével, amikor megfogalmazódott benne, hogy fájdalomterápiával szeretne foglalkozni. A Bethesda vezetése támogatta az elképzelést. „Elkezdtem hiteles terapeutákat keresni, akiktől sokat tanultunk. „A Német Gyermekfájdalom Centrum Alma materünkké vált, velük azóta is szoros kapcsolatban vagyunk”. A fájdalomambulancia tervezéséhez Dr. Major János is csatlakozott, a rendelés az ő vezetésével indult 2013-ban. „A tízéves évfordulónkra azzal a szándékkal érkeztek lelkes gyermekgyógyászok Szombathelyről, hogy ők is szeretnének egy fájdalomkezelő ambulanciát. Rendszeresen jártak hozzánk tanulni, és egy évvel később náluk is elindult a rendelés”. Jelenleg pécsi kollégákkal zajlik hasonló egyeztetés.}

A Fájdalomkezelő Centrumról és a fájdalomterápiáról már Dr. Gyimesi-Szikszai Andreával beszélgetünk. „Olyan gyerekekkel foglalkozunk, akiknek krónikus, vagyis több mint három hónapja meglévő, visszatérő fájdalmaik vannak”. A fájdalomterápiás csapat többféle szakemberből áll. A fájdalomterápiában képzett orvosok mellett fontos szerepük van például a pszichológusoknak és a gyógytornászoknak, olykor pedig pszichiáter vagy gyógypedagógus segítségére is szükség van. Komplex szemlélettel állnak a fájdalomhoz, mert ennek a jelenségnek nemcsak testi, hanem lelki és szociális aspektusa is van, ezért a diagnosztizáláskor és a terápia során is mindhárom oldallal foglalkoznak.

A kapcsolatfelvétel a családok jelentkezésével kezdődik. Erre válaszként kapnak kitöltendő kérdőíveket, valamint elkérik tőlük a korábbi kivizsgálások dokumentumait. Akkor kapnak időpontot a konzultációra, ha az összes szükséges dokumentum rendelkezésre áll. „Az első alkalomra az egész családot hívjuk, hogy minden tagja értse, miről van szó. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy tehetetlennek érzik magukat, a gyerekek és a felnőttek egyaránt” – mondja az alaphelyzetről Dr. Gyimesi-Szikszai Andrea. Ezeken a megbeszéléseken hangsúlyozzák, hogy a krónikus fájdalom nem pusztán heveny fájdalmak egymásutánjából áll, továbbá azt, hogy az agy képes szabályozni a fájdalmat. A krónikus fájdalom kialakulása során „érzékenyül az idegrendszer, megváltozik a fájdalommal kapcsolatos működése, és önjáró lesz a fájdalom. Ezt szoktuk elmagyarázni, hogy ez miként alakul ki, és hogyan lehet belőle kijönni”. A terápiás javaslat mindig több elemből áll, attól függően, hogy kinek mire van szüksége. Ami a testi részt illeti, ritkán van szükség orvosi beavatkozásra, illetve rendszeres gyógyszeres kezelésre. Leggyakrabban a gyógytorna és életmód-szempontok kapnak fontos szerepet, például a megfelelő étkezés és alvás, illetve a rendszeres testmozgás.

A lelki szegmensről a pszichológus kollégák gondoskodnak, akik a Bethesda Gyermekkórházban egyéni és csoportos fájdalomterápiát is szerveznek. Szociális téren a legfontosabb, hogy a család át tudja venni a szakemberek által mutatott szemléletet, vagyis a már említett komplex hozzáállást. „Már az sokat segít nekik, hogy oktatjuk őket a fájdalomról” – mutat rá egy újabb kulcspontra Dr. Gyimesi-Szikszai Andrea. „A fájdalom szubjektív, ezért nem tudjuk műszerrel mérni. Emiatt gyakori, hogy egy gyereket megbélyegeznek azzal, hogy a fájdalma nem valós, talán csak fel akarja hívni magára a figyelmet. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a kivizsgálásoknál nem találnak konkrét szervi betegséget, amely megmagyarázná a tartós panaszokat” – teszi hozzá a főorvos. Bármilyen okok állnak a fájdalom hátterében, az egyik legfontosabb, hogy a páciens és a család hozzáállásán nagyon sok múlik, az aktív megküzdés nélkülözhetetlen feltétele a panaszok javulásának. „Az elmúlt 13 évben nagyon sok gyermek gyógyulását láthattuk” – összegez a szakember.

^{A 2024. március 23-án elhunyt Simon András tagja volt a Bethesda Kórház Alapítvány kuratóriumának. Az intézmény 1992-es újra alapításakor ő alkotta meg a kórház mai napig használatban levő logóját. A Hermina úti rendelőintézet névadó ünnepségén Dr. Velkey György János főigazgató felidézte a kezdeteket: „azért jöttünk ide, hogy egy oltóközpontot megvalósítsunk.” Kiemelte, hogy Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt. vezetője nélkül „ez az épület most is üresen állna”. Az évente 50 ezer beteget fogadó épületnek Dr. Tamásné Bese Nóra stratégiai igazgató szerint „fontos, hogy új indentitása legyen.” Ezzel kapcsolatban Smohayné Simon Gyöngyös, a grafikusművész négy gyermekének egyike beszédében úgy fogalmazott, hogy itt mindig „olyan szeretettel vannak irántunk, hogy otthon érezzük magunkat”.}