A Nostra Aetate és a Fokoláre Mozgalom vallásközi párbeszédben megtett útja

Olvasási idő: 6 perc

„A vallásokat ne használjuk se fegyvernek, se falaknak, inkább tekintsük őket hídnak és próféciának. Így valóra válthatjuk a közjóról szőtt álmunkat, segíthetjük az életet, táplálhatjuk a reményt, a széttöredezett világban az egység kovásza lehetünk.”

XIV. Leó pápa szava a 2025. októberi imaszándékát bemutató kisfilmben hangzanak el, melynek a témája a „különböző vallási hagyományok közötti együttműködés”. Ebben a hónapban, amikor a Nostra Aetate (szószerint a Mi időnkben) című, az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatát taglaló zsinati dokumentum megjelenésének 60. évfordulóját üljük, a Szentatya arra buzdít, hogy tekintsük egymást testvéreknek, akik arra hivatottak, hogy együtt éljenek, imádkozzanak, dolgozzanak és álmodjanak. Ezzel tökéletesen rámutat a fent említett, meglepően rövid, de annál nagyobb jelentőségű zsinati irat legfontosabb pontjaira.

A zsinati megújulás új utakat nyitott, új szemmel tekintett számos dologra, és az elmúlt hat évtizedben a Nostra Aetate mindenképpen vezette és inspirálta a párbeszéd útján megteendő lépéseket, arra sarkallva a különböző vallásokat, hogy először is kölcsönösen ismerjük meg és aztán fogadjuk is be egymást. Ezért a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériuma ma, 2025. október 28-án a Szentatya jelenlétében megemlékezést tart a Nostra Aetate örökségéről a VI. Pál teremben.

„Az Egyház feladata – szögezi le a dokumentum mindjárt a bevezetőjében – , hogy az emberek, sőt a népek közötti egységet és szeretetet ápolja, most elsősorban azt veszi fontolóra, ami az emberekben közös és közösségre vezeti őket.” (NA 1).

_{Chiara Lubich 1997. május 8-án Harlemben, a Malcolm X mecsetben beszél}

Az emberiség egyetlen család – ezt a gondolatot Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója igazán a sajátjának érezte, hiszen mozgalmát az emberek közötti egység gondolatára alapozta, és ezt mindenféle szinten megélt párbeszéddel igyekezett megvalósítani. Immár öt évtizede ápol a Fokoláre mozgalom helyi közösségein keresztül és a Vallások közötti párbeszéd Nemzetközi Központján keresztül számos különböző vallási hagyományokhoz kapcsolódó intézménnyel, egyesülettel, szervezettel gyümölcsöző kapcsolatot. Abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a különböző vallású emberek közötti barátság elengedhetetlen táptalaja az egyetemes testvériség szárba szökkenésének.

Chiara Lubich először a 60-as években fedezte fel, hogy nyitnia kell más vallások felé, amikor Kamerunban, Fontemben a Bangwa néppel találkozott. „Az volt az érzésem, mintha Isten átölelne mindannyiunkat, mindnyájunkat együtt. Ott merült fel bennem először a gondolat, hogy a vallásközi párbeszéddel, tehát a más vallásúakkal is dolgunk van”- mesélte később. 1977-ben Londonban, ahol a vallás előmozdításáért megkapta a Templeton-díjat, beigazolódott, amit megsejtett Fontemben. Innen indult a személyes kapcsolatoknak, barátságoknak az a sora, mely lehetővé tette, hogy Chiara buddhisták ezreinek beszéljen először Japánban, majd később Thaiföldön, muzulmánoknak az Egyesült Államokban, Harlemben, zsidóknak Argentínában, és hinduknak India szívében.

A párbeszéd Chiara és a Fokoláre Mozgalom számára a keresztény szeretet konkrét megnyilvánulása. Ő maga így magyarázta: „Mi köt össze velük, mindannyiukkal? Az úgynevezett aranyszabály, mely az Evangélium egy mondata, de a nagy vallások szent könyveiben megtalálható. Így szól: Ne tedd másokkal, amit te sem szeretnél, hogy veled tegyenek, vagyis bánj jól velük, légy figyelmes, szeresd őket. (…) én keresztény, szeretlek téged, te muzulmán szeretsz engem, te muzulmán szereted a zsidót, és ő viszont, és életre kel az egyetemes testvériség, az egyetemes testvériség egy-egy darabja, melyet a Mozgalmunkkal igyekszünk építeni. Ennek a dialógusnak megvan a maga sajátos technikája: az eggyé válás, ahogy mi mondjuk – mely nem csak a másik felé gyakorolt nyitottságot, tiszteletet és nagyrabecsülést jelenti, hanem olyan gyakorlat, mely önmagunk teljes kiüresítését kéri, hogy megértsük a másikat. Le van írva, hogy a másik vallásának megismerése azt kívánja, hogy bújjunk a másik bőrébe, úgy tekintsünk a világra, ahogy a másik tekint rá, érezzük át, hogy mit jelent a másik számára buddhistának, muszlimnak, vagy másmilyen vallásúnak lenni.”

_{Dr. Vinu Aram}

Dr. Vinu Aram a szüleinek, Dr. M. Aramnak és Minoti Aramnak, a Shanti Ashram gandiánus mozgalom korábbi vezetőinek köszönhetően ismerte meg Chiara Lubichot. A Fokoláre Mozgalom és a Shanti Ashram közötti együttműködésnek köszönhetően olyan testvériség alakult ki, amely azóta is folytatódik. 2020-ban így emlékezett vissza a Fokoláre Mozgalom és az ő szervezetük közötti barátság kezdeteire: „Munkámmal folytatni szeretném, amit elkezdtek a szüleim és az ő nemzedékük. Azért a társadalomért dolgoztak, ahol mindenki megkapja a kellő tiszteletet, ahol az emberek nagy része méltó módon élhet, ahol, ha bárki felszólal, meghallgatásra talál, és ahol a fejlődés mindenkit szolgál. Hihetetlen, mennyire boldog vagyok, hogy ma már szinte 250 ezer embernek tudunk segíteni, és ebből 70 ezer gyereknek. Annak is nagyon örülök, hogy az indiai lelkület és tapasztalat legjavát az Ashramon keresztül is megoszthatjuk a világgal. Szeretnék megemlékezni Chiara és a szüleim első találkozásáról. A Vatikánban történt. Egyszerű találkozás volt. Natalia Dallapiccola, a Fokoláre Mozgalom vallásközi párbeszédének akkori felelőse odasietett, hogy édesanyámat és édesapámat üdvözölje, és Chiara is ott volt.

Abban a pillanatban nagy ideálok képviselőinek találkozását láttam magam előtt,

és mivel ők a jövőbe láttak – mert szívükben helye volt az egész emberiségnek, nem csak egy országnak, nemzetnek vagy csoportnak – arra bátorították a munkatársaikat, és akik ihletet merítettek életmódjukból, hogy ők is tágítsák ki a szívüket. Szerintem mi 2000-től egészen napjainkig ezért tudtunk együtt dolgozni. Találkoztunk, meghallgattuk egymást, közös programokat szerveztünk, konkrét projektekkel segítettük a legvédtelenebbeket, a gyerekeket, a szegénységben élő családokat. Bátorítottuk a fiataljainkat, hogy ismerjék meg egymást, és győzzék le a határokat, fedezzék fel az egységet a szavakon túl, az imában, a zenén és a közös munkán keresztül. A Fokoláre Mozgalommal folytatott munkánk azt tanúsítja, hogy amikor nyitunk egymás felé és közösen látjuk a dolgokat és együtt munkálkodunk a békéért és az egységért, minden határt túlszárnyalhatunk.”

Hasonlóan nyilatkozott Laila Muhammad, W.D. Mohammed imám lánya is, aki átélte édesapja és Chiara Lubich találkozását: “Amikor Chiarára gondolunk, az a csodálatos szövetség jut eszünkbe, amit megkötött édesapámmal, W. D. Mohammed imámmal. Már akkor elkezdődött a kapcsolatom Chiarával, amikor egyszerű gondolataival megérintette a szívemet és elmondta, hogy a Korán hány alkalommal említi a szeretetet; ez mély nyomot hagyott bennem, és soha nem felejtem el, hogy ezt épp Washingtonban mondta.”

Az alábbi kisfilm összefoglalja a legjelentősebb vallásközi találkozásokat Chiara Lubich életében:

A Fokoláre Mozgalom a helyi közösségekben is folytatja az alapítójuk által megkezdett párbeszédet. Kiemelkedő példa erre az algériai közösség, ahol a külföldről odaköltöző keresztény fokolariniken kívül a közösség szinte teljes tagsága muszlim vallású, hiszen maga az ország is szinte teljesen muzulmán.

_{2011 júniusában a kelet-algériai Tlemcenben a helyi muszlim közösség látta vendégül a nemzetközi Fokoláre Mozgalom keresztény-muszlim szimpóziumának képviselőit.}

Fabio Bertagnin Franciaországban élő olasz fokolarinó filmet készített ennek a közösségnek az életéről, melyet a felebaráti iránti konkrét szeretet hozott létre és tart ma is életben. A megszólaló muszlimok kiemelik, hogy a Fokoláre lelkületével való találkozás megerősítette saját hitüket. A keresztényekkel való közösség komoly tanúságtétel a társadalmukban, ahol a szélsőséges irányzatok egyre nagyobb teret nyernek. A film francia nyelven itt látható.

Hatvan évvel a Nostra Aetate megjelenése után a vallásközi párbeszéd gondolata talán mondhatjuk, hogy elfogadottá vált, de a gyakorlata mind a mai napig kihívás, sőt az is lehet, hogy ma még inkább sürgető, mint a dokumentum születésekor volt.

_{Kezdőkép: A II. vatikáni zsinat ülésterme}