A pápa szemével látni a világot

Olvasási idő: 3 perc

A Magyar Katolikus Rádiót hallgatva figyeltem fel Pintér Gábor apostoli nunciusra. Ha vele készült interjút sugároztak, valahogy mindig ott ragadtam a készülék előtt. Nem csupán az nyűgözött le, hogy hány és hány országban járt már, hanem milyen egyszerűséggel és lelkipásztori szemlélettel látja meg a lényeget maga körül. Az interjúk az évek alatt elérték azt a terjedelmet, hogy érdemes volt elgondolkodni a könyvkiadáson. Megjelent a Pápaszemmel a világ körül című kötet, amelyben Szerdahelyi Csongor újságíró beszélget Pintér Gáborral. A nagykövet a beszélgető könyv megjelenésekor már Új-Zélandon és Óceániában teljesített szolgálatot, ám a kötet nagy része még előző állomáshelyén, a közép-amerikai Hondurasban született. (Azóta, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Leó pápa a Tongai Királyság apostoli nunciusának nevezte ki Pintér Gábort.)

Haiti, Bolívia, Skandinávia, Franciaország, Fülöp-szigetek, Ausztria, Fehéroroszország és Honduras. Felsorolni is hosszú. Pintér Gábor ezekben az országokban szolgált, mint a pápa nagykövete. De mit csinál egy ilyen nagykövet? Hogyan telnek a pápa képviselőjének mindennapjai, milyen emberekkel találkozik, milyen konfliktusokkal szembesül? A legtöbben legfeljebb sejtjük a válaszokat. Pintér Gábor érsek a Pápaszemmel a világ körül interjúkötetben bepillantást enged hivatásába – teszi ezt úgy, hogy az olvasó egy pillanatra sem érzi diplomáciatörténeti szakkönyvnek a leírtakat. Szerdahelyi Csongor kérdései nyomán egy személyes hangvételű beszélgetés-sorozat bontakozik ki. A könyv leginkább egy világjárásra hasonlít, ami egyrészt elkísér bennünket Kunszentmártontól egészen Új-Zélandig, másrészt embereket, kultúrákat és sorsokat ismerhetünk meg általa.

Pintér Gábor több mint harminc éve szolgál a Szentszék diplomáciai testületében. Ez már önmagában sejteti, hogy különleges tapasztalatok birtokosa. A kötet arra helyezi a hangsúlyt, hogyan lehet keresztényként és emberként jelen lenni ennyire különböző társadalmakban.

A pápai diplomácia emberi arca válik láthatóvá Gábor atya által. Olyan diplomata ő, aki egyszerre hídépítő, közvetítő, megfigyelő és lelkipásztor. Egyszerre képviseli a Szentszéket az állam felé, és segíti a helyi egyházakat. Valószínűleg nem véletlen, hogy a kötet egyik visszatérő gondolata szerint a nuncius tulajdonképpen „a pápa szeme”: ő látja, tapasztalja és közvetíti mindazt, ami egy-egy országban történik.

Éppen ezért különösen érdekesek azok a részek, amelyekben Pintér Gábor az egyes országokról mesél. Történeteket olvasunk, emberek millióit érintő tanulságokkal. Milyen kihívásokkal küzdenek a latin-amerikai társadalmak? Hogyan élnek a katolikus közösségek egészen eltérő kulturális környezetben? Előkerül az országok politikai vezetése és az egyház közötti – sokszor kényes – viszony is. Érdekes volt számomra az a rész, amikor arról olvashatunk, hogy milyen elképesztő méreteket ölt Hondurasban a paphiány. Pedig talán egy Közép-Amerikában található országról nem ezt gondolnánk. A cselekvés azonban nem marad el: a helyi egyházi közösségek kreatív módon vonják be a laikusokat, nagy számban képeznek lelkipásztori munkatársakat és akolitusokat. Honduras Latin-Amerika második legszegényebb országa, ahol a lakosság 75 százaléka szegénységben él és nagyfokú az egyenlőtlenség. Az egyháznak azzal is meg kell küzdenie, hogy az emberek szomjazzák a spiritualitást, ez azonban olykor ahhoz vezet, hogy szektához csatlakoznak, vagy a válaszokat a babonás praktikákban keresik, amelyek még mindig erősen jelen vannak a térségben. Egyes területeken rendkívül nehéz a lelkipásztori munka végzése, különösen a bűnbandák közötti konfliktusok miatt.

Vannak azonban reményteli esetek is. Elolvashatjuk egy pap történetét, aki plébániáján átélte két ellenséges banda háborúját. Elmesélte, hogy az állandó imádságnak köszönhetően Isten cselekedett, és ezek a csoportok kibékültek egymással: „Hihetetlen: csoportok, amelyek korábban egymást gyilkolták, most együtt imádkoznak”.

Külön élmény, hogy a világ távoli pontjain szerzett tapasztalatok ellenére

Pintér Gábor végig megőrzi azt az egyszerűséget és természetességet, amely gyermekkorából fakad.

A könyv egyik fontos üzenete, hogy a világ bejárása nem távolítja el az embert a gyökereitől, hanem még inkább segít megérteni azok értékét.

Az olvasmányélményhez a beszélgetések stílusa is hozzátesz. A válaszokból történetek, olykor humoros epizódok bontakoznak ki, máskor megrendítő élményeket olvasunk.

A kötet azoknak is tartogat meglepetéseket, akik kevéssé ismerik a Vatikán vagy az egyházak működését. A könyvből megtudhatjuk például, hogyan zajlik egy nuncius szolgálata, milyen kapcsolatban áll a pápával, hogyan készülnek a háttérjelentések, és milyen felelősséget jelent a Szentszék képviselete egy-egy országban.

Talán ez a kötet legnagyobb értéke. Miközben a világ távoli pontjaira kalauzol, végig arra emlékeztet, hogy a kultúrák, nyelvek és politikai rendszerek különbözősége mögött ugyanazok az emberi kérdések húzódnak meg: hit, bizalom, remény, közösség és szolgálat. Jó erre újra és újra emlékeztetnünk magunkat.