Élet a Szentlélek örömében – a Szociális Testvérek Társaságának 100. évfordulója

_{Ünnepi szentmise a Szociális Testvérek Társasága fennállásának 100. évfordulóján}

Mióta vagy a Társaság tagja és mivel foglalkozol civilben?

1995-ben léptem be a rendbe, 23 éve tettem le az első fogadalmat és 2006 óta vagyok örökfogadalmas. Azóta sok házunkban laktam már, most a Társaságunk hűvösvölgyi Nemzetközi Központjában lakom. A közösségben korábban novicmesternőként szolgáltam, jelenleg nincs dedikált feladatom. A testvérekre jellemző, hogy szociális testvérként civil foglalkozásuk van, én a Püspöki Konferencia Családügyi bizottságában dolgozom, Marton Zsolt püspök atya mellett.

Száz év igen szép kor, még egy szerzetesrend életében is, hogyan zajlott a jubileumi ünnepségsorozat?

A centenáriumra már tavaly óta készültünk, volt egy közös lelkigyakorlatunk a nyáron, ahol mindannyian együtt voltunk, és az elmúlt évben végiggondoltuk, átelmélkedtük, mit is jelent nekünk ez az évforduló. Alakítottunk egy munkacsoportot, akik kitalálták, hogyan lehet méltó ez az ünnep, hogyan tudjuk megünnepelni, hogy Isten ilyen hosszú ideig megtartott minket. Ez a száz év elég viharos volt, de továbbra is itt vagyunk és vannak fiataljaink, akik a jövőt jelentik.

Május 11-én van Salkaházi Sára testvér liturgikus emléknapja, ezt hagyományosan egy közbenjáró imaesttel, a Sára imaesttel szoktuk megünnepelni, idén ezzel a programmal indítottuk tehát az ünnepségsorozatunkat. Az Egyetemi templomban Mohos Gábor püspök atya mutatott be szentmisét, utána közbenjáró ima, majd szentségimádás volt, végül olyan emberek tanúságtételeit hallgathattuk meg, akik már megtapasztalták Sára testvér közbenjáró erejét, pl. munkanélküliség, gyermektelenség, vagy egyéb nehéz élethelyzetekben. Már évek óta tapasztaljuk, hogy Sára testvér többeknek segít, voltak, akik az ő közbenjárását kérve házastársat találtak, másoknál súlyos betegnek diagnosztizált magzat született meg teljesen egészségesen, és még sok hasonló történetünk van. Hiszünk abban, hogy ő szeretne és tud is segíteni. Az imaest végén éjszakai virrasztást tartottunk azokért, akik a hivatásukat keresik.

Az alapítás konkrét évfordulóját – május 12-ét – a Krisztus Király kápolnában ünnepeltük meg, bensőségesen. Itt felolvasták azon testvérek neveit, akik már a Mennyei Társaság tagjai. Jó volt megélni azt, hogy a föld és az ég együtt ünnepel ezen a napon.

Szombaton tartottuk meg a családi napot a Kertészeti Egyetem campusán: szerettünk volna együtt ünnepelni a családtagjainkkal, kültagjainkkal, rokonainkkal, barátainkkal. A szinte egész napos dicsőítés mellett sok programot terveztünk a gyerekeknek is: volt akadályverseny, ügyességi játékok, kézműveskedés. A felnőttek számára pedig előadásokat, fórum-beszélgetéseket szerveztünk. Örömmel láttuk, hogy a gazdag kínálatban mindenki megtalálja a neki leginkább tetsző programot és sokan kihasználták ezt a lehetőséget a találkozásra, beszélgetésre, együttlétre is.

_{Kiss Mónika SSS}

Neked melyik program tetszett a legjobban?

Szombat este került sor a jubileumi koncertre, amelyben egy gyönyörű ünnepi ajándékot kaptunk mi is és minden résztvevő a Belvárosi templomban. Sapszon Ferenc és a Kodály Kórusiskola, valamint egyik testvérünk, Benyus Mária családi együttese, a Benyus Testvérek Kamaraegyüttes adtak elő szebbnél-szebb műveket. A Szentháromságot dicsőítettük és ünnepeltük a koncert szépségével, és én úgy éreztem, mintha a Mennyországban lennénk, annyira szép és méltó volt. A legvégén együtt énekelték el nekünk egy kortárs angol zeneszerző „The Lord bless you and keep you” című szerzeményét, ami tulajdonképp az ároni áldás. Ez engem ott és akkor nagyon megérintett. Habár ez egy ráadás szám volt a koncert végén, nekem ez vált a négy nap legszebb pillanatává, bár mi nem magunkat ünnepeljük, hanem Isten egy nagyszerű művét. Az ugyanis egyáltalán nem egyértelmű, hogy elindul egy közösség, és száz év múlva még fennáll. Isten áldása van a karizmánkon, és olyan jó ebben újra meg újra megerősödni.

Szintén nagy ajándék, hogy vasárnap az ünnepi hálaadó szentmisét Erdő Péter bíboros atya mutatta be a Szent István Bazilikában. Megható volt számunkra, hogy ő fontosnak tartotta a személyes jelenlétet, és velünk együtt ünnepelt. Együtt mondtunk köszönetet a Szentléleknek azért, hogy létezhetünk.

Amikor arról beszélsz, hogy mindannyian együtt voltatok, akkor az hány főt jelent? Mennyien vagytok?

Magyarországon 80 fő körül vagyunk, 25-től 101 éves korig elég arányosan, minden generáció jelen van a közösségünkben. Ezen kívül Erdélyben, Szlovákiában, Kubában és az Egyesült Államokban, valamint Kanadában, Mexikóban és a Fülöp-szigeteken vagyunk még jelen. A tengerentúlról ezúttal kilencen jöttek el, hogy együtt ünnepeljünk.

Nagy tanulság a számunkra, hogy azok a szerzetesrendek, amelyek 1950 után úgy gondolták, tényleg nem szabad illegális módon, a kommunista hatalmat megkerülve vagy kijátszva fiatalokkal foglalkozni, azok kiöregedtek és mára megszűntek, vagy a megszűnés szélére sodródtak.

Istennek hála, nálunk nem így volt. Sára testvér kompromisszummentes bátorsága és kiállása az üldözöttekért sokak számára lett követendő példa az ő 1944-es vértanúsága után. Ennek pedig az a gyümölcse, hogy most szép számmal vannak jelen a fiatalok a társaságunkban.

A rendalapító Slachta Margit és az 1944-ben, a zsidók mentése közben kivégzett, de 2006-ban boldoggá avatott Salkaházi Sára testvér radikális bátorsága hogyan jelenik meg a Társaság mai tagjainak életében?

Az emberi élet védelme a fogantatástól a természetes halálig tart, ezen belül nekünk mindenhová van meghívásunk. Most talán nem vagyunk annyira ismertek a társadalomban, mint anno Slachta Margit volt, aki első női országgyűlési képviselőként, a Keresztény Női Tábor alapítójaként komoly ismertségre tett szert a maga korában. Ma talán kicsit észrevétlenebbül dolgozunk azon, hogy a keresztény értékeket a következő generációknak is át tudjuk adni. Lehet, hogy hitoktató testvéreink nem szerepelnek a médiában túl sűrűn, de az, hogy valaki egy hittanórán erkölcsi dolgokat tisztán kimond, pl. az abortusz, a házasság előtti tisztaság vagy a homoszexualitás témakörben, ez ma már egyáltalán nem magától értetődő. Ha az egyház tanítása a maga tisztaságában és egyszerűségében elhangzik, az már lehet prófétai a mai világban. Amikor a mélyszegénységben vagy fogyatékkal élőkért dolgoznak testvérek, időseket látogatnak, az önmagában is tanítás.

Sok testvér egyébként lelkigondozóként, a lelkivezetés szolgálatában, lelkigyakorlatok kísérésében dolgozik, mert igen nagy a szomjúság és a lelki ínség a világban. Úgy érezzük, erre van ma az egyik legnagyobb szükség.

A hűvösvölgyi rendház közelében lakom, ezért gyakran látok a környéken szürke egyenruhás, de egyáltalán nem szürke testvéreket. Honnan ez a derű, öröm és lendület, amiről igazából meg lehet ismerni titeket?

A derű kegyelem. Nincsenek különleges életformabeli eltéréseink a normál emberekhez képest. Reggeli és esti közös imánk van, naponta megyünk szentmisére, ezen kívül a személyes imaidőnk is nagyon fontos, ez az, ami kiegyensúlyozottá tesz minket. Így nem borul fel a nagy rohanásban az életünk. Rendszere van annak, hogy a közösségből vagy a közösséggel együtt töltekezünk. Kis döntések ezek, de megtartanak, egyensúlyba hoznak minket. Évente veszünk részt lelkigyakorlaton, megvan az elvonulás időszaka is, így újra és újra tudunk töltekezni abból a forrásból, Aki életet ad.