Aktuális emlék

Olvasási idő: 2 perc

^{Kezdőkép: Budapest II. ker. Fő utca 70-78., Katonai Ügyészség a mai Nagy Imre tér sarkán 1959-ben. Itt zajlott a cikk szerzője édesapjának pere 1961-ben, valamint korábban Nagy Imre és társai pere is. (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Fortepan képszám: 102894, Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)}

Ma reggel – váratlanul és elemi erővel – előbukkant bennem egy emlék, gondolat, s nem hagy békén. Édesapánkat, egy négy gyermekes gyári munkást, 1961. február 6-ról 7-re virradó éjszaka, hosszas, órákig tartó házkutatás után letartóztatták, és az év nyarán három év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet szerint „államellenes összeesküvésért”.

A rá vonatkozó iratokban a gyanút megalapozó dokumentumok között szerepelt, hogy 1950-51-ben nyugati országok állampolgárjaival levelezett: ezek az 1941-ben, az egri Líceumban végzett osztálytársai voltak; őket kereste meg a tízéves érettségi találkozó szervezése során.

Egy másik dokumentumsor az édesanyánk által írt postai levelezőlapok üzenetei voltak, amiket Egerből, szüleitől írt otthonmaradt, dolgozó párjának. Az egyik „rejtjeles volt”: féléves kislánya „írta” az édesapjának. Mit rejthet a titkosított levél?

Bebörtönzött társai között szép számmal voltak papok és szerzetesek. Ők külföldi hatalommal, a Vatikánnal tartottak fenn kapcsolatot, sőt rokonaiknak, rendtársaiknak is írtak levelet „külföldre”, és tőlük még valutát is kaptak, azzal „üzérkedtek”! Ilyesmik veszélyeztették hazánk szuverenitását abban az időben, amikor ilyesmivel egyáltalán nem rendelkezett.

^{Márianosztrai Fegyház és Börtön sétaudvara1987-ben, ahol Körmendy Imre édesapja börtönbüntetése első részét töltötte. Az egykori pálos kolostorban kialakított politikai foglyok intézetében sok pap és egyházi személy is volt.  (Fortepan, 124655)}

Gyermekként megéltem, hogy mik veszélyeztették az államot: kirándulások, táborozások, családok közös készülése karácsonyra, erkölcsi nevelés, oktatás, a társadalom kérdéseinek megbeszélése; a hitben való elmélyedés. Ez oly mértékű veszélyt jelentett, hogy az 1959-ben kapott új, lakótelepi lakásunkat „be kellett technikázni”, azaz a fájdalmas vérszívó poloska mellett a lelket, szellemet támadó, elszívó poloskát is telepítettek a lakásba^[1].

Gondolkodtam azon, hogy miért pont most tört rám ez az emlék, s felmerült bennem, hogy talán a szuverenitásvédelmi meg az átláthatósági törvény módosítása lehet a kiváltó ok. Nem szeretnék újra megélni ilyen helyzeteket, s másoknak sem kívánom ezt.

Mostanában szó van az arcfelismerő rendszerek alkalmazásáról (a technikai lehetőségek egyre tökéletesebbek), de néhány éve, amikor az egyetem átszervezése kapcsán „sétáltunk” Budáról Pestre, egyik kolléganőnk férjét – aki egy másik egyetemen dolgozott – kérdőre vonták munkahelyén, hogy miért vett részt ezen a tüntetésen.

Közép-Afrikában az a szólás járja, hogy „egy fej nem tartalmazza a bölcsességet”. Nálunk ezt így mondjuk a közmondásban: „Több szem többet lát.” Miért zavarja mégis sokakat az, hogy mások mást gondolnak egyes dolgokról? Lehet, hogy egymás meghallgatásával gazdagodnánk, hogy együtt közelebb jutnánk az igazsághoz?

_{[1] Az egykori történésekről szól Wirthné Diera Bernadett: Katolikus hitoktatás és elitképzés a Kádár-korszakban – Az 1961-es „Fekete Hollók” fedőnevű ügy elemzése c. doktori értekezése.}

_{Továbbá Kamarás István: Búvópatakok c. szociográfiája. „…A szentimrevárosi mozgalom volt a legjelentősebb, itt lehetett legkevésbé abbahagyni mindazt, ami elkezdődött. Másutt is volt egyházi iskola, másutt is virágzott a cserkészet, de nem mindenütt volt ilyen, a korabeli átlaghoz képest korszerű plébániai pasztoráció és ilyen erős és önérzetes keresztény középosztály.”}