Alapítványok: az egyenlőtlenség eszközei?

Május 20-án jár le a személyi jövedelemadó bevallás és ezzel együtt az adó 1%-ok felajánlásának határideje. Számtalan alapítványnak segíthetünk ilyen módon, melyeket mind valamilyen nemes céllal hoztak létre. De vajon segítségünk tényleg a társadalmi szolidaritást szolgálja? Ha jobban belegondolunk, talán nem minden esetben. Döntsünk körültekintően, de mindenképp rendelkezzünk adónk 1%-áról.

alapitvanyok-az-egyenlotlenseg-eszkozei

A minap olvastam egy budapesti elitgimnázium honlapján, hogy megköszönik a szülőknek az adójuk 1 %-át, s kiemelik, hogy idén is az ő iskolájuk kapta a legtöbb felajánlást az iskolai alapítványok közül. Elgondolkodtatott engem ez a tény. Egyre több iskolának, óvodának van alapítványa, és a szülők jó szívvel támogatják azokat egy százalékkal, alapítványi bálokon való részvétellel s egyéb módokon, hiszen jó célokat szolgál: fejleszti az intézmény technikai felszereltségét, iskolán kívüli közösségi programokat finanszíroz, a kevésbé tehetős gyerekek részvételét támogatja iskolai kirándulásokon, és így tovább.

 

 

 

 

Azonban, ha kitekintünk az adott iskolán túli világra, kicsit más kép tárul elénk. A mai iskolarendszer a több lépcsőben elkezdhető középiskolákkal (8, 6, 5, 4 évfolyamos képzések) még jobban elmélyíti a jómódú, jó érdekérvényesítő képességű szülők gyerekeinek és az átlagosabb, szerényebb lehetőségű, kevésbé hatékonyan támogató családi hátterű gyerekeknek az elkülönülését. Köztudottan vannak igazi elit iskolák, ahová nemcsak tehetségesebb, de javarészt tehetős gyerekek járnak, és vannak „futottak még” iskolák, ahol szegényebb, nem olyan képzett családok gyerekei tanulnak. Az iskolai alapítványok pedig visszatükrözik a szülők lehetőségeit: gazdag szülők adójának több az egy százaléka, több adományt gyűjtenek a bálon, jobb feltételeket tudnak belőle teremteni a gyerekeknek, javul az iskola színvonala, ezért egyre felkapottabb lesz a magas státuszúak között, egyre több gazdagabb ember akarja oda bejuttatni gyerekét, és a kör újraindul.

 

Mondhatjuk persze, hogy ezekbe az iskolákba is járnak kevésbé tehetős, de tehetséges, esetleg nagycsaládból származó gyerekek, és az iskolai alapítványok őket is segítik. Ez igaz. Mégis más az, ha a kevésbé tehetős azt jelenti, hogy nehéz előteremteni a külföldi osztálykirándulásra a pénzt, vagy pedig azt, hogy nehézséget jelent a napi utazás, ruházkodás költségeit összeszedni.

Így, ahogy most működik a rendszer, az iskolai alapítványok a közösségi önzés, a saját társadalmi réteg megerősítésének eszközeivé válhatnak. Igazi társadalmi kohéziót teremthetne például egy testvériskola-rendszer, ahol a jómódú iskolák alapítványai egy-egy szegényebb iskolát is segíthetnének…

Fotó: gpointstudio /freepik

Forrás: Az írás először az Új Város 2019/3. számában jelent meg.

Legújabb könyveink: