Amerikai választások: egység egy megosztott világban?

_{Rebecca Cataldi „szavazótársával” a Fehér Ház előtt Washingtonban a választás napján az Amerikai Remény-kampány közben}

A 2024-es amerikai választások napján egy egyedülálló kezdeményezés látott napvilágot, amelyben különböző politikai hátterű amerikaiak fogtak össze az egység jegyében. A Braver Angels (szerk.: Bátrabb Angyalok) civil szervezet hozta létre az „Amerikai Remény-kampány”-t, amelynek célja, hogy a megosztottság ellenére az amerikaiak képesek legyenek együttműködni, és ezt megköveteljék a politikusaiktól is. A Braver Angels ezért arra kérte tagjait, hogy a választás napján, november 5-én republikánus és demokrata párokban menjenek a szavazókörökhöz, annak jeleként, hogy nem számít, kire szavazunk, az összefogás lehetséges, és a kötelességünk is. A párok piros és kék baseball-sapkát viseltek (a politikai beállítottságuknak megfelelően a republikánusok pirosat, a demokraták kéket), és kiálltak a szavazókörök elé az USA tizenkilenc államában és a fővárosnak, Washingtonnak otthont adó Columbia Kerületben. Egyszerű, de erőteljes üzeneteket hordozó táblákat tartottak maguk előtt, mint például:

– „Republikánus és demokrata szavazók vagyunk, akik elkötelezettek Amerika egységéért”

– „Akár a republikánusokra, akár a demokratákra szavazol, mi mind amerikaiak vagyunk”

– „Trump és Harris szavazók vagyunk, akik jóban akarnak lenni”

A választás után két nappal lehetőségem nyílt beszélgetni Rebecca Cataldival, a Braver Angels azon tagjával, akitől származott az ötlet. Rebecca a Demokrata Párthoz áll közelebb a politikai téren. A Nemzetközi Vallási és Diplomáciai Központ (International Center for Religion and Diplomacy, ICRD) konfliktusmegoldási szakértője, és a Braver Angels önkénteseként a munkáján kívül is sok időt szentel a civil társadalom egységének elősegítésére. Mivel a választási eredmények sokakban vegyes érzelmeket váltottak ki, kíváncsi voltam Rebecca álláspontjára. Mit érzett a szavazókörökben látottak alapján? Hogyan dolgozza fel a választási eredményt?

Íme néhány részlet a beszélgetésünkből, amely rávilágít a tapasztalataira és az „Amerikai remény-kampány” lelkületére.

Megosztanál valamit a kezdeményezés eredetéről, vagy arról, hogyan született az ötlet?

Bár nem kifejezetten hitalapú kezdeményezésként terveztük, az ötlet a Braver Angels hitbeli elkötelezettséggel foglalkozó vezetői csoportjában folytatott beszélgetésekből született. Miután előálltam a gondolattal, a csoportunk koordinátora hívta fel rá a Braver Angels országos vezetőségének a figyelmét is. Tetszett nekik a javaslat, mert már ők is régóta keresték a módját, hogy a szervezet miként tudna értelmesen és hasznosan fellépni a választás napján. Ennek eredményeképpen az ötletem országos kezdeményezéssé vált. Visszatekintve úgy érzem, hogy volt egyfajta isteni inspiráció is abban, ahogyan ez az egész kezdeményezés létrejött.

Milyen volt a választás napja? Beszélgettél a járókelőkkel?

A választás napja hihetetlenül pozitív volt! A társammal úgy döntöttünk, hogy a Fehér Ház előtt állunk ki egy szavazókör helyett, remélve, hogy így többekhez eljut a kezdeményezés. Elhatároztuk, hogy csendesen leszünk jelen; nem kiabálunk és nem megyünk oda az emberekhez (ahogy a Fehér Ház előtt gyülekezők szokták általában). Sok járókelő feltartott hüvelykujjal jelezte a támogatását, néhányan pedig még oda is jöttek hozzánk, hogy kifejezzék hálájukat az üzenetünkért.

Sokan, például brazil és indiai turisták is fényképezkedni akartak velünk. Nagyon megható volt az a pillanat, amikor egy fehér baseball-sapkát viselő indiai turista készített velünk képet, így az ő színe a béke szimbóluma volt az én kék sapkám és a társam piros sapkája között.

_{Rebecca és aktivista társa a sajtó figyelmét is felkeltette}

A sajtó több munkatársa is interjút készített velünk, köztük néhány japán és német hírszolgáltató is. Az egyesült államokbeli Nemzeti Sajtóklub egyik képviselője is lefotózott minket, és azt mondta, hogy egész nap ilyen üzenetet szeretett volna megörökíteni, mint a miénk. Négy órát töltöttünk a Fehér Ház előtt, és felemelő volt a tudat, hogy pozitív üzenetet tudtunk közvetíteni e sokak számára aggasztó napon. Ez az élmény folytatódott hazafelé a metrón is, ahol még többen reagáltak pozitívan, sőt, egy férfi még azt is mondta, hogy szeretné megosztani az üzenetünket egy általa szervezett konferencián. Meglepett, hogy az emberek önként jöttek hozzánk, mert vonzotta őket az üzenetünk. Ez megerősítette bennem, hogy sok amerikai vágyik az egységre és a békés egyet nem értésre.

És tudsz a többi résztvevő visszajelzéseiről is?

Igen, másnap este körülbelül tizenöten összegyűltünk Zoomon, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat. A kezdeti logisztikai nehézségek ellenére mindenki elsöprően pozitív eredményekről számolt be a kezdeményezés kapcsán és a személyes megélése terén is.

Az egyik demokrata beállítottságú résztvevő különösen megható tapasztalatot osztott meg velünk. Fájt neki a választási vereség, de a megélt élmény vigaszt nyújtott. A választás napján beszélgetésbe elegyedett Trump-szavazókkal, és hallotta a döntésük okait, amelyek teljesen eltértek az ő feltételezéseitől. Megjegyezte:

„Továbbra sem kedvelem Trumpot, és nem bízom benne, de szimpatikusak a szavazói, megbízom bennük, és többükkel elkezdtünk barátságot kialakítani”.

Váratlan, de örvendetes ez az eredmény. Bár eredetileg az volt a célunk, hogy a szavazókörök mellett elhaladókra tegyünk hatást az egység üzenetével, felismertük, hogy a kezdeményezés mélyen érintett minket, résztvevőket is. Vigaszt nyújtott és felvidított minket, valamint lehetővé tette, hogy a politikai határokat átlépve építsünk kapcsolatokat. Örömmel láttam, miként vált a személyes fejlődés és az egymás iránti mélyebb megértés forrásává a kezdeményezés.

Mesélj még erről kicsit részletesebben! Hogyan befolyásolta a kampányotok élménye az érzéseidet az eredményvárás közepette, vagy a választások másnapján, november 6-án?

A választás napjának élménye nagyon fontossá vált számomra. Nem tagadom, hogy csalódott voltam az eredmények láttán: amikor nem az általunk támogatott személy nyer, tehetetlenségérzet tölthet el, és úgy tűnhet, hogy a következő kormány kevésbé képvisel minket. De a Fehér Ház előtt eltöltött nap célt adott, és lehetővé tette, hogy tegyek azért az országért, amelyet szeretek, függetlenül attól, hogy ki nyert. Ez az élmény vigaszt nyújtott, mert amikor valami miatt szomorúság fog el, szeretek valamilyen hasznos vagy pozitív cselekedettel felülemelkedni rajta. Ha a fájdalmamat arra használom, hogy valami jót tegyek, úgy érzem, hogy bármi is okozta a szenvedést, az nem hiábavalóan történt, mert jó sült ki belőle.

Ennek a kezdeményezésnek is ez lett a hatása, mivel lehetőséget nyújtott, hogy tegyek egy olyan ügyért, amelyben hiszek. Elmondhatom, hogy a jelöltem veresége miatti tehetetlenségérzetemre is jó gyógyír volt, mert megnyugtatott, hogy még a kihívásokkal teli időkben is tudok változást elérni, és hogy az erőfeszítéseim valami jóhoz vezethetnek.

Emellett az elsöprően pozitív fogadtatás eszembe juttatta, hogy milyen fontos, hogy ne legyenek feltételezéseink arról, hogy az emberek miért szavaznak az egyik vagy a másik pártra, és ne a médiában megjelenő legszélsőségesebb hangok alapján ítéljük meg a szavazókat. A közvélemény pozitív reakciója megerősítette az Egyesült Államokba vetett reményemet, és azt, hogy képesek vagyunk közösen előrehaladni, függetlenül a választások eredményétől vagy a következő négy évtől. Az idegenek pozitív reakciója az egységről szóló üzenetünk kapcsán arra emlékeztetett, hogy a legtöbb ember nem akar megosztottságot. Ez reménnyel töltött el, és azzal az érzéssel, hogy van min dolgoznunk a polgártársainkkal közösen.

Végül a többi résztvevő pozitív élményeit hallva megerősödött bennem a hit, hogy minden Isten kezében van. Isten mindent fel tud használni – még a számunkra teljesen valószínűtlennek tűnő dolgokat is –, hogy olyan pozitív eredmények szülessenek, amelyekre nem is számítottunk. Csodálatos emlékeztető volt, hogy végső soron Isten a főnök, függetlenül attól, hogy az emberek mit tesznek, jót vagy rosszat.

Nagyon köszönöm, hogy kiemelted, milyen fontos, hogy ne tegyünk feltételezéseket azokról, akik a „másik oldalra” szavaznak, tehát például a te esetedben Trumpra. Van ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatod az elmúlt hétről?

Igen, volt egy mély tapasztalatom közvetlenül a választások után. Az egyik közeli családtagommal kapcsolatos, akit nagyon szeretek, és hálás vagyok neki, amiért jó hatással van az életemre, különösen a katolikus hitben való elmélyülés terén. Ez a rokonom másnap felhívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok. A republikánusokat támogatja, és elmondása szerint főleg gazdasági okokból szavazott Trumpra, valamint az abortuszhoz való hozzáállása miatt.

Meghatott a figyelmessége, és megosztottam vele, hogy bár szomorú vagyok az eredmény miatt, őszintén örülök, hogy ő örülhet neki. A válasza meglepett – felvilágosított, hogy ő sem örül, mert nem tartja sokra Trumpot, annak ellenére, hogy rá szavazott.

Ez a beszélgetés megerősített abban, hogy mennyire fontos, hogy ne tegyünk feltételezéseket az emberek választási motivációiról, még akkor sem, ha nem értünk velük egyet.

Felismertem, hogy egy ember szavazata mögött gyakran összetett és sokrétű okok állhatnak, és ezek a legtöbbször nem igazodnak tökéletesen a jelölt politikai programjához vagy akár a szavazó jelölt iránti érzéseihez.

És vannak terveitek a folytatásra?

A Zoomos hívás során az elsöprő pozitív visszajelzések miatt mindannyian egyetértettünk abban, hogy a kezdeményezést meg kell ismételnünk. Ezért szeretnénk a kampányt továbbvinni más jelentős napokon, például a Függetlenség napján tartott július negyedikei rendezvényeken, hogy hirdessük a depolarizációt és az egységet. Az elképzeléseink szerint nemcsak a szavazókörökben, hanem parkokban és élelmiszerboltok előtt is ki lehet állítani a republikánus–demokrata párosainkat.

Ezenkívül fontolgatjuk egy nagyszabású esemény megszervezését is, például egy fővárosi felvonulást Washingtonban, ahol az emberek az egész országból összegyűlhetnek, hogy a nemzeti egységet hirdessék. Természetesen egy ilyen nagyszabású esemény igen érzékeny kérdéseket vet fel, alapvető fontosságú lenne például, hogy a beszédek szigorúan pártatlanok maradjanak, és egyik oldalt se sértsék meg. Egy ilyen esemény hihetetlenül erőteljes hatást gyakorolna; én nagyon örülnék, ha megvalósulna.

***

Egyértelmű, hogy a megosztottság áthidalása nem kis feladat, de a Braver Angels „Amerikai remény-kampánya” és további kezdeményezések tapasztalatai arra emlékeztetnek, hogy a nézeteltérések ellenére ki lehet alakítani mély és jelentőségteljes kapcsolatokat. A remény és az egység üzenete ugyanolyan fontos (vagy talán még fontosabb) a választások utáni időszakban. Miközben az amerikai nép feldolgozza az eredményeket, e kezdeményezések arra ösztönöznek bennünket, hogy konstruktívan vegyünk részt a társadalmi párbeszédben, és arra hívnak minket, hogy őrizzük meg a reményt. A párbeszéd és egymás megértése által egy nagyobb egységet képviselő jövő alapjait fektethetjük le, a nézeteltéréseinket együttműködési lehetőségekké alakíthatjuk, és együtt építhetünk egy egészségesebb, reziliens társadalmat.