Amikor az evangélium utat talál a társadalomban

Olvasási idő: 3 perc

„Hiszed ezt?” Így szólt a 2025. januári életige, amely akaratlanul is újból felébresztette bennem azt a mérhetetlen vágyat, hogy együtt dolgozzak a nélkülözésben élőkkel. Mielőtt 1988-ban hitoktatói diplomát szereztem, az álmom az volt, hogy a legszegényebbek között taníthassak és bevonódjak a mindennapjaikba. Ez az álom azonban különféle tényezők miatt nem vált valóra.

Ezért

elengedtem az álmomat, és esélyét sem láttam annak, hogy egyszer megvalósulhat. Hát rosszul gondoltam!

2011 óta dolgozom a New City-nél, a Fokoláre Mozgalom fülöp-szigeteki kiadójánál. Időről időre felmerült bennem, hogy mégis miért ezt csinálom? Olyan, mintha be lennék „zárva” egy irodába, és „nem mehetek ki”, hogy valami konkrét dolgot tegyek másokért. És bevallom, elfogott a kísértés, hogy „ha már nincs semmim, ne is csináljak semmit”. Ez azonban szembemegy a keresztény életnek azzal a forradalmi erejével, amely képes az emberi törekvések minden egyes mozzanatát megváltoztatni.

2010 óta látogatom a Manilától 580 km-re fekvő Masbate szigetén élő fokolár közösséget és az ott található Fazenda da Esperançát (Remény Udvarát), ahol 18 és 59 év közötti kábítószer-, alkohol- és más típusú függők rehabilitációs programja zajlik.

Egyik látogatásom során ismerkedtem meg egy 35 éves tanárral, A.J.-vel. Mivel tudta, hogy évekig az akadémián dolgoztam, felkért, hogy legyek a témavezetője, én pedig örömmel vállaltam. Sajnos nagyon beteg lett, és nem tudta befejezni a szakdolgozatát.

Amikor az édesanyjától megtudtam, hogy A.J. kórházba került, rendszeresen látogatni kezdtem, és kapcsolattartóként én segítettem gondoskodni mindarról, amire a családjának abban a két hónapban szüksége volt, amíg A.J. haza nem tért. A család nem értette, hogyan állhat mindig a rendelkezésükre egy „idegen”, amikor csak szükségük van rá.

A tanévkezdés meglehetősen nehéznek bizonyult A.J. számára. Hiányoztak a taneszközök, és a tanterem is szörnyű állapotban volt. Miután megértettem, milyen kellemetlen helyzetbe került, néhány barátomhoz fordultam segítségért, akik szerencsére pozitívan reagáltak. A tantermet felújítottuk, kifestettük és felszereltük elegendő taneszközzel, így már minden megvolt, amire a hatékony tanításhoz és tanuláshoz szükség lehet. Az anyagi támogatásnak köszönhetően A.J.-nek sikerült szert tennie egy motorkerékpárra, így csekély fizetését utazás helyett gyógyszerekre és más szükségleteire fordíthatja. Rokonai nem győztek csodálkozni, milyen nagylelkűek a barátaim.

Egy másik látogatás alkalmával A.J. arra kért, találkozzak az iskolája igazgatójával és tanáraival, én pedig elmeséltem nekik kalandos utamat a tanári pályán és hogy Jézus miként alakított és formált az évek során. Beszélgetés közben eszembe jutott, miről is álmodtam 1988-ban, úgyhogy el is meséltem nekik. A végén pedig hozzátettem: „Ki tudja? Jézus talán a ti iskolátokon keresztül szeretné beteljesíteni ezt az álmomat.” Lelkes tapsviharral válaszoltak, és mindenki arcára csillogó mosoly ült ki!

Az osztálytermeik meglehetősen rossz állapotban voltak. Felvetettem, hogy mindennap „kérjük imában Jézust abban bízva, hogy ő majd teljesíti a kérésünket”. Nem sokkal később az óvodába és az első osztályba is tudtunk székeket és asztalokat venni. Mivel nem volt elegendő taneszközük az olvasáshoz, e-mailben kértem könyveket és más olvasnivalókat a Don Bosco Press igazgatójától. Néhány óra múlva 1700 különféle műfajú, általános és középiskolai könyvre szóló adományról kaptam választ. Majd arra kértem Jézust, mutassa meg azokat az embereket, akik fedezni tudják a szállítási költségeket. Két héten belül minden elrendeződött!

Amikor A.J. megemlítette nekem, hogy szeretne az iskolának egy számítógéptermet, az ezzel járó óriási kiadásokra gondolva úgy éreztem, nehéz lesz megvalósítani, és nem is valószínű, hogy összejön. Mindenesetre írtam egy e-mailt egy barátomnak, ő pedig azonnal visszahívott, hogy a projektet jóváhagyták. Később A.J. megkért, hogy segítsek a diákok iskolai sportfelszerelésével kapcsolatban. Ehhez is érkezett egy nagylelkű adomány.

Ez a mérhetetlen gondviselés segített ráébreszteni A.J.-t, mennyire meghallgatja Jézus az imáinkat, ha együtt az Ő nevében, hittel kérünk. Örömében könnyek szöktek a szemébe.

„Hiszed ezt?” IGEN! Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból, és ugyanígy keltette új életre és alakította át ennek az állami iskolának az oktatási rendszerét is.