„Az egyik felem tudós, a másik művész” – „többnyelvű” interjú Antal M. Gergellyel

Olvasási idő: 9 perc

Az Új Város hazai csapatának tagjait bemutató interjúsorozat részeként Antal M. Gergellyel, az ELTE BTK egyetemi adjunktusával, a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Finnugor Tanszékének oktatójával beszélgettünk. „A történelmünk során mindig politikai ideológiához kötődött annak a híresztelése, hogy a magyar nem tartozik az uráli nyelvcsaládba. A sumér szál például antiszemita hozzáállásból indult el. Ábrahám Ur városában született, tehát a zsidók onnan származnak. Ur városában kik laktak? Sumérok, akik, ha magyarul beszéltek, akkor megelőztük a zsidókat a világban. A hun vonal azért vált ismertté, mert ha tőlük származunk, akkor jogosan vagyunk a Kárpát-medencében, így leköröztük a szlávokat”, foglalta össze Gergő az egyik évszázados nemzeti problémánkat. Hozzátette: sokak szemében „nem elég elegáns és nem elég előkelő a nyelvi eredetünk, holott szerintem elismerésre méltó, hogy a középkorban eljöttünk idáig Szibériából, és létrehoztunk egy fejlett államot”. Az interjúban szóba kerültek a családi gyökerei, a művészet szeretete, a komi Újszövetség és egy sorsfordító cornwalli iskolai tanulmányút. A kérdező Szalma R. Botond volt.

Mikor tört utat magának írói és szerkesztői vénád?

Hatodikos koromban kezdtem el egy „limitált kiadású” újságot szerkeszteni az osztályomban, Új Világ néven.

Valamit már akkor sejtettél… Az Új Városhoz melyik évben kerültél?

Szerkesztőként 2018 februárban csatlakoztam a csapathoz. Előtte szórványosan írtam az újságba cikkeket. Jelenleg a Társadalom és a Kultúra rovatért felelek. Missziós munkának fogom föl a Fokoláre Mozgalom „legyenek mindnyájan egy” és az „egy testvéribb világért” szemléletének képviseletét. Ez egyfajta hídszerep a különféle emberek között, pozitív attitűddel, miközben nem hunyunk szemet a fájdalmak fölött.

Ha már összekötő szerep: hány évesen kezdtek el foglalkoztatni az idegen nyelvek?

Negyedikes koromban elkezdtem egy saját nyelvet kialakítani, a jevent. Horvátországban voltunk nyaralni, ezért egy mediterrán éghajlatú államot képzeltem el magamnak, valahol a Csendes-óceánon. Sajnos már nincsenek meg a jegyzeteim…

És milyen létező nyelveken beszélsz?

Magyarul és angolul beszélek, és valamennyire szlovákul, de a munkámból kifolyólag muszáj jóban lennem az orosszal is, emellett a finnel, észttel és az udmurttal is boldogulok. A gimnáziumban franciául és japánul is tanultam, ezeket még elő tudom húzni a kalapból társalgási szinten, ha szükség lenne rájuk.

Hogy kerültél Magyarországról, ha nem is fizikailag, Japánba?

Mindig is nagyon érdekelt az a kultúra. Apukám sokáig az újpesti Babits Gimnáziumban tanított. Oda jártam én is, és több tanítványa is mesélt Japánról, aminek hatására jelentkeztem japán szakkörre. Ezzel együtt nyolcadikos koromban az oroszt választottam második idegen nyelvnek, de az a kurzus a végül nem indult el, ezért a francia csoportban kötöttem ki. Nem bántam meg.

_{Charles Maung Bo bíborossal interjúzás közben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az Új Város képviseletében (fotó: Paksy Eszter)}

Honnan ez a szerteágazó érdeklődés?

Kisgyerekkorom óta foglalkoztattak a nyelvek. Kamaszként tudatosult bennem, hogy az apai nagymamám félig szlovák volt. Közben pedig megcsináltam a családfánkat: az anyai őseim egyik ága 1360-ban indult, egy lombard nemesi famíliából. Ők a XVII. századi Bécsbe mentek, aztán Bajorországba, és onnan a Partiumba, ahol a dédanyám született. Az őseim között volt olasz, francia, német, román, ruszin, cseh, szlovén, osztrák, magyar és szlovák. Tudnék miből válogatni.

Mikor kezdtél elmélyülni a felmenőid világában?

13 évesen iszonyatosan érdekelt a Habsburg-dinasztia, ezért 2x 45 perces előadást tartottam róluk történelemórán, ez is adta az inspirációt, meg talán a Gyűrűk Ura függelékeiben közölt családfák. Akkoriban amúgy irritált a „magyarkodás”. Néptáncra kellett járnom, amit ki nem állhattam. Ehhez képest pár év múlva elmentem néprajz szakra, miközben eredetileg filmrendező szerettem volna lenni…

Ettől mi tántorított el?

Tizedikes koromban elmentünk Angliába tanulmányi kirándulásra. Ellátogattunk Cornwallba, az ország délnyugati csücskébe. Ott figyeltem fel az egykor kihalt helyi nyelvre, a kornira, amit lelkes leszármazottak elkezdtek „visszatanulni”. Most ott tartanak, hogy úgy 3 ezren beszélik. Akkor, majd’ 16 évesen teljesen belelkesedtem: bementünk egy turisztikai központba, ahol ki voltak téve korni könyvek. Az osztálytársaim élelmiszerre és ruhára költötték a zsebpénzüket, én pedig bevásároltam ezekből a művekből. Az angoltanárnőm, Kálmán Ildikó tanárnő ezt látva feltette nekem a kérdést, hogy nem akarok-e nyelvész lenni.

Mit válaszoltál neki?

Azt, hogy elgondolkodom rajta. Bár hozzá kell tennem, hogy szeretett keresztanyám, Balatoni Teréz, aki nyolcadikig volt a magyartanárnőm és osztályfőnököm, szintén ebbe az irányba terelgetett a gimnáziumi évek alatt.

Miként lett ebből finnugrisztika?

Az emelt szintű érettségi sajátosságai elvették a kedvemet attól, hogy magyar szakra jelentkezzek. A központi jelentkezési határidő előtt egy héttel határoztam el, hogy beadom a már említett néprajz szakra a papírokat, mert az is elkezdett érdekelni. Az első egyetemi napomon hallottam az egyik évfolyamtársamtól, hogy itt fel lehet venni a finnugort minor szakként. Ide tartozik, hogy akkortájt meggyőződésem volt, hogy a magyar az nem finnugor nyelv… Pár hónap alatt rájöttem, hogy tévedtem, és valóban az a tudományosan elfogadható magyarázat, hogy a magyar az uráli nyelvcsaládba tartozik, ezért itt ragadtam, és közben beleszerettem ezekbe a nyelvekbe meg a kialakulásuk történetébe. Az első mesterdiplomámat már finnugrisztikából szereztem 2017-ben, és tudatosan készültem a PhD-ra.

_{Egyetemi hallgatóként Udmurtiában, 2015-ben}

Volt olyan terület, amivel elkezdtél foglalkozni, de aztán abbahagytad?

Hajaj… Belekóstoltam például az ír nyelvbe is, Dublinban töltöttem egy szemesztert Erasmus ösztöndíjjal még néprajzosként.

Ott milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Az írországi angolt 5 hónapig tartott megszokni, viszont azóta a legtöbb angol dialektust megértem. Ugyanakkor az első két hónapban összesen 14 helyen szálltam meg, akkora túltelítettség volt az albérletekben. Volt, aki két hét után hazament, mert nem talált magának szállást. Én végül egy olyan helyre költöztem, ami másfél óra gyaloglásra volt az egyetemtől.

Miután hazajöttél, mi volt a következő dobásod?

Jelentkeztem szlovák szakra, párhuzamosan így sokáig két szakos, két minoros voltam… Arra viszont csak ezt követően jöttem rá, hogy ha osztatlan tanári képzésre jelentkeztem volna, akkor lehettem volna szlovák nemzetiségi tanár, de ez sem baj. Szlavisztikán 2018-ban diplomáztam, aztán jelentkeztem az uralisztikai doktori képzésre. Közben megnősültem, a feleségemmel vidékre költöztünk, megszületett az első gyerekünk, majd jött a Covid, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy 2022-t írunk… Addigra befejeződött a doktori iskola, de nem tudtam úgy haladni a PhD-val, mint szerettem volna: többek között azért, mert nem jutottam el Oroszországba anyagot gyűjteni. Közben kitört a háború, ami tovább nehezítette a helyzetet. Az abszolutóriumot így is megszereztem, de fogalmam sem volt, hogyan tovább.

^{ELTE Bölcsész napok, 2025 (fotó: ELTE Finnugor Tanszék FB-oldala)}

Hogyan lendültél át ezen a holtponton?

A közoktatásban töltöttem el egy évet, közben elvégeztem egy egyéves magyar mint idegen nyelv tanári mesterképzést. Majd 2023 szeptemberében kerültem a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetébe, adatrögzítő munkatársként a Schmidt Éva Archívumhoz. Szerettem, a feladatokat és a kollégákat egyaránt. Főleg hanti nyelvű szövegekkel bíbelődtem, digitálisan föl kellett újítani 20–30 éves fájlokat. Annak szintén örültem, hogy 2024-ben leadtam a doktori disszertációmat, ráadásul szeptembertől kezdhettem dolgozni alma materemben, a Finnugor Tanszéken. Abszolút úgy érzem, a helyemre kerültem. Sajnos a Schmidt Éva-projekt 2025. decemberében lejárt, így most már csak két munkahelyem van…

Mit csinálsz, amikor nem a tanítással, a kutatással, szerkesztéssel vagy elfoglalva?

Az egyik felem tudós, a másik művész: verset írok vagy rajzolok, esetleg zenét szerzek, már amikor képes vagyok ihletett állapotba kerülni. A rajzolással csak az a gond, hogy akkor működik, ha jó lelkiállapotban vagyok, kevés a stressz… Az írás viszont jó feszültségoldó tud lenni. Van egy versblogom is, de nem hinném, hogy bárki rendszeresen olvassa. Művészet nélkül nem tudnék létezni.

_{Kutatók Éjszakája az ELTE-n 2024-ben (fotó: ELTE Finnugor Tanszék FB-oldala)}

A zene az életed melyik részébe fér bele?

A zene nálunk központi elem, családilag is. Fizikai hatással van rám a zene. Rosszul vagyok, ha túl hangos vagy amikor hamis. Ezért sem voltam soha bulizó típus. Viszont nekem folyamatosan szól valamilyen dallam a fejemben.

Most milyen szám duruzsol?

Egy japán popsláger, teljesen random, már egy jó ideje nem hallottam. Ha lehet, ne kérj meg rá, hogy elénekeljem!

Pedig már a nyelvemen volt… Akkor csak annyit mondj, hogy játszol valamilyen hangszeren?

Hárfázni tanultam hat évig. Most is van otthon, de csak ritkán ülök oda hozzá. Egyszer hárfáztam egy pásztorjátékon, amit a feleségem zongorán kísért, de nem szeretek szerepelni. Együtt zenélni viszont remek!

Hogyan bírsz ennyi mindent összeegyeztetni magadban?

A felsőoktatásba kerüléskor nehezen fogadtam el a karakteremet. Kitöltöttem egy Myers-Briggs féle személyiségtesztet, aminek az eredményeit igaznak éreztem. Ezek alapján az volt az egyik következtetésem, hogy ha én annyira elfogadó vagyok másokkal, akkor végre saját magamat is elfogadhatnám, hiszen nem vagyok egyedül egy ilyen személyiséggel…

Ha már elfogadás: azt minek tulajdonítod, hogy – akkor még nem hívőként – tagja lettél a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia közösségének?

A Jóistennek.

Oké, de valamennyi szereped csak volt benne neked is…

Addig kérdezgettem apukámat Istenről nyolcévesen, ameddig el nem küldött a templomba, hátha ott megkapom a megfelelő válaszokat.

Megkaptad őket?

Igen. Az ottani plébánián keresztül kerültem a Fokoláre Mozgalomba.

Térjünk vissza a nyelvkutatói munkádhoz. Mióta létezik a magyar, mint önálló nyelv?

A magyar, mint önálló nyelv nagyjából 2500–3000 évvel ezelőtt vált el a ma létező legközelebbi rokon nyelvektől, a hantitól meg a manysitól, amelyeket Nyugat-Szibéria egyes vidékein még beszélnek.

Melyik nyelvrokon országokban jártál?

Finnországban és Észtországban voltam többször is. Oroszországban háromszor jártam, kétszer Udmurtföldön, először azonban Komiföldre vezetett az utam 2013-ban, egy diákkonferenciára. Abban az évben adták át Sziktivkarban, Komiföld fővárosában a szovjet időkben lerombolt, de azóta újjáépített ortodox székesegyházat Permi Szent István tiszteletére. Bementem és megláttam az Újszövetséget komiul. Meg akartam venni, de kevesebb rubel volt nálam, mint amennyibe került. Az eladó megkérdezte, honnan jöttem. Amikor meghallotta, hogy Magyarországról, azt mondta, hogy odaadja annyiért, amennyi pénzem van.

_{Az emlegetett komi Újszövetség}

A komik számon tartják a nyelvrokonságunkat?

Valahol 20 és 40 között van az uráli nyelvek száma. Minden nyelvrokonunknál benne vagyunk a köztudatban, miközben, ahogyan a hallgatóknak szoktam mondani, tiszta ciki, hogy itthon azt sem tudjuk, hogy eszik vagy isszák őket. Számukra az, hogy nekünk önálló államiságunk van, elismerésre méltó, akárcsak az irodalmunk, kulturális termékeink. Az udmurtok például a magyar táncházmozgalom mintájára hozták létre a sajátjukat!

Ki volt az első honfitársunk, aki eljutott a szibériai nyelvrokonokhoz?

Reguly Antal, a XIX. század közepén. A róla elnevezett, 1989 óta működő társaságnak, amelynek a titkára vagyok, sajnos idén áprilisban hunyt el váratlanul a megálmodója, alapító elnöke, Csúcs Sándor. Ő volt az előopponensem a doktori műhelyvitán, majd a védésemen a bizottság tagja. Nagy űrt hagyott maga után, mert még rendkívül aktívan vett részt több szakmai tevékenységben.

Mivel foglalkozik a Reguly Társaság?

Tudományos ismeretterjesztéssel, előadások és kulturális programok szervezésével, egyetemisták pályázati támogatásával, valamint minden év októberében megszervezzük a Rokon Népek Napját.

_{A doktori védés után 2025. június 18-án (fotó: ELTE Finnugor Tanszék FB-oldala)}

Van olyan ország még, ahol iskolai tananyag az uráli finnugor nyelvrokonság?

Nálunk mellékesen jelenik meg az oktatásban, de a finneknél és az észteknél egyaránt hangsúlyosan része a tananyagnak. Emellett Észtországban a Rokon Népek Napja zászlós ünnep, amit egyhetes fesztivál kísér. Nálunk 2014 óta emléknap, de országszerte sajnos csak egy szűk réteghez jutnak el az október harmadik hetére szervezett programok.

Mi a reménységed, miben tudna változni a köztudat a nyelvrokonsággal kapcsolatban?

Őszintén örülnék neki, ha a magyarság több figyelmet fordítana a nyelvrokonainkra. Ha jobban megismernék őket, akkor rájönnének, milyen sokan szeretnek minket a világban… Ha megélénkülnének a kapcsolataink Észtországgal és Finnországgal. Ha egy Rokon Népek Napja nemcsak néhány tucat embert vonzana be, hanem a Kárpát-medencében több helyen is fesztiválokat szerveznének a nyelvrokonság megünneplésére. Ha pedig végre tisztában lennénk a nyelvünk származásával, sok gyűlölködésnek és felsőbbrendűség-érzésnek vehetnénk elejét. Ebben reménykedem.