Budapesten kérdeztük a pakisztáni Szociális Központ vezetőjét

Elöljáróban röviden el kell mondanom, hogy a mélyszegénységben élő családokkal való munkát 30 évvel ezelőtt kezdte el egy belga ferences szerzetes, ezt folytatja ma a szóban forgó szociális központ. 2017-ben egy ott dolgozó magyar fokolarina kereste meg a magyarországi közösséget, hpgy tudnának-e anyagi segítséget nyújtani. Az egyszeri alkalomnak indult gyűjtés végül nem állt meg, hanem folytatódik a gyűjtés tanévről tanévre. Korábban írásunk a témáról: pakisztáni akció beszámoló és interjú a két fő adományszervezővel.

Több alkalommal írtunk már arról, hogy mi motiválja magyarországi adakozókat és a szervezőket, hogy pakisztáni szegénysorsú gyermekek iskoláztatását támogassák. Most tőled kérdezem, hogy számodra mit jelent ez a történet?

Mindenekelőtt köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatok valamit a pakisztáni Szociális Központ életéről. Számunkra nagyon sokat jelent a magyarok támogatása, mert nem csak anyagi segítségben részesülünk, hanem minden adakozó részéről szeretetet kapunk. Biztosak vagyunk abban, hogy minden adomány mögött komoly áldozat és lemondás van.

A hozzánk járó gyerekek és családjaik barakkokban, sátrakban, ivóvíz nélkül élnek, a gyerekek pedig nem járnak iskolába. Több mint 500 családról beszélek, akiknek egy kis részével törődünk és vállaljuk gyermekeik nevelését. Az a feladatunk, hogy segítsük a szülőket, ne engedjék meg gyermekeiknek az utcai lődörgést, az értelmetlen időtöltést.

Hogyan kell elképzelnünk a Központ anyagi forrásait? Vannak más támogatók is?

Alapvető fontosságú a magyarok segítsége, de remélem az idővel lesznek mások is. Mi is folyamatosan keresünk anyagi forrásokat. Eddig is voltak már olyanok, akik személyesen vagy mint közösség adtak kisebb-nagyobb összegeket, aminek nagyon örülünk.

Kérlek beszélj a Központ életéről! Hány gyermekkel foglalkoztok? Hogyan néz ki egy átlagos nap?

Központunk a hindukkal kezdett el foglalkozni, közöttük is a bagrikkal, akik a társadalom legaljának számítanak, kaszton kívüliek. Időközben jöttek közénk keresztény és muszlim gyerekek is. Jelenleg a keresztények vannak nagyobb létszámban. Alapvető célunk az, hogy a gyerekeket emberségre neveljük, amit szeretettel, békében és harmóniában igyekszünk tenni. Két csoportra osztottuk őket. Az első csoporttal fél 9-től foglalkozunk fél 1-ig, a másodikkal 1-től délután 5-ig. Az első csoporttal három diplomás tanítónő törődik kb. ötvenen vannak, 4-től 8 évesekig. Olyan alapképzést kapnak, mely egyfajta iskolaelőkészítő. Ez teszi lehetővé, hogy majd beiskolázzuk őket. A második csoportban lévő gyerekek már iskolások és iskola után jönnek hozzánk a Központba, ahol először ebédet kapnak, délután pedig segítünk nekik a házi feladatok megoldásában. Azért, hogy a gyerekek majd tovább tudjanak tanulni, segítünk nekik megszerezni a személyazonossági igazolványukat, születési anyakönyvi kivonatukat és más dokumentumokat, mert korábban ilyenekkel egyáltalán nem rendelkeztek. Rendezünk a gyerekeknek sportnapokat, kirándulásokat, elmegyünk velük a helytörténeti múzeumba, együtt piknikezünk.

_{Diwali ünnepség hindu gyerekekkel, 2021. Poulien balról a második.}

Milyen kihívásokkal kell jelenleg szembenéznetek? Milyen nehézségeitek vannak?

Miután a gyerekeket beiskoláztuk a legnagyobb kihívás, hogy kifizessünk minden költséget, vagyis a tandíjat, a könyveket, az egyenruhát és a gyermek háziorvos díját. Lassanként magunkra tudjuk vállalni a családok problémáinak egy részét, például valamit az egészségügyi költségekből.

A legnagyobb nehézséget az jelenti, amikor néhány tanuló, akik jó eredményeket értek el, és komolyan vették a tanulást, teljesen váratlanul abbahagynak mindent vagy családjukkal elköltöznek egy másik városba. Az is előfordul, hogy maguk a szülők gondolják azt, hogy gyermekeik tanulmányaik során már eljutottak arra szintre, hogy elmehetnek dolgozni és inkább pénzt keressenek. Számunkra ezek a helyzetek sok fájdalmat okoznak és csalódást is jelentenek.

Mi az, ami sikert jelent neked és kollégáidnak? Lehet azt mondani, hogy a Központ sikeres?

Büszkék vagyunk arra, amikor látjuk gyerekeink előmenetelét. Két tanulónk eljutott a 12. osztályba és már az egyetemi tanulmányaikra készülnek. Az egyik diplomás ápoló lesz majd, másik két gyerekünk pedig továbbtanul és emellett szakmát is elsajátít. A gyerekek nagyon hálásak a Központnak azért, hogy végre megvalósíthatják álmaikat. Különböző programokat szervezünk: együtt ünnepeljük meg a karácsonyt, de az Eid Milan elnevezésű muszlim ünnepet, és a hinduk ünnepét, a Dewalit is megüljük. Ezek a legszebb pillanatok, mert megismerjük és tiszteletben tartjuk egymás vallását. Rendszeresen találkozunk a szülőkkel, akik boldogok, mert látják, hogyan haladnak előre gyermekeik és egyre jobban együttműködnek velünk. Korábban nem így volt, mert a szülőknek inkább elvárásaik voltak felénk, és most már ők is hozzájárulnak a költségekhez, akkor is, ha egy egészen kicsi összeggel.

A magyar támogatók örülnek a személyes visszajelzéseknek, ha látják a gyerekek fotóit, tudnak arról, kit is segítenek. A támogatott családok is tudják, hogy kik a segítőik?

Igen, elmondjuk nekik, a támogatás olyan családoktól, plébániáktól, iskoláktól és személyektől jön, akiknek nagyon fontos, a szívükön viselik, hogy ők tanulhassanak és ezzel egy jobb jövőt építhessenek. Azt is elmeséljük, hogy az adakozók nagyon messze élnek tőlünk és a spórolt pénzükből támogatnak minket. Egészen biztosan tisztában vannak azzal, hogy mennyire szeretik a támogatók őket, és ezért nagy hála van bennük mindenki iránt, aki segít nekik.

_{A budapesti hálaadó szentmisén, 2022. augusztus.}

Pakisztán és a gazdag Európa között hatalmas a különbség. Hogyan élted meg ezt a különbséget azokban a napokban, amikor itt voltál Magyarországon?

Jó kérdés. Mielőtt Magyarországra jöttem volna, Észak-Olaszországban, Trentóban voltam egy képzésen és látva ott a lelki és emberi gazdagságot, nagyon nagy különbséget tapasztaltam. Az is igaz viszont, hogy minden kultúrának megvan a maga szépsége és jellegzetessége. Megköszöntem magamban ezt a különbözőséget, mert mindig tudunk valami újat tanulni egymástól.

Hazámban, Pakisztánban is nagyon sok emberi érték van, ami Európában már nem annyira tapasztalható, pl. az egységben élő család, az idősek tisztelete, a másik ember befogadása, akkor is, ha más, mint én. Pakisztánban is vannak gazdagok, akik azonban nagyon ragaszkodnak vagyonukhoz és gyakran egyáltalán nem érzékenyek mások problémáira.

Te magad pakisztáni vagy, ott éltél és tanultál. Mi a végzettséged és hogyan lettél a Szociális Központ felelőse?

Tanár vagyok, és mindig is szívesebben foglalkoztam olyan gyerekekkel, akik a társadalom szélére kerültek, például inkább a ferencesek iskoláiban vállaltam munkát. Nyolc éve kerültem a Szociális Központba, ahol a legelemibb dolgokra tanítottam a gyerekeket, és lassan-lassan, de egy kicsit megtanultak urdu nyelven írni és olvasni. Ezekért a gyermekekért dolgozni, életem egyik legszebb időszaka volt. Igazából korábban ezt a mélyszegénységet nem ismertem. Itt látnom kellett olyat is, hogy egy 14 éves kislányt eladnak egy idős embernek, hogy a felesége legyen. Ez nagyon megdöbbentett, és valahogyan összeszedtünk annyi pénzt, hogy kifizessük a váltságdíjat!

_{Utolsó munkanap, 2022. június.}

Most, hogy elbúcsúzol a Szociális Központtól és valaki másnak adod át a vezetési feladatot, milyen útravalót adsz az utódodnak, mi a legfontosabb ebben a munkában?

Úgy gondolom, nincs mit tanítsak másoknak. Az a valaki, aki átvette a helyemet, ugyanúgy gondolkodik és hasonlóan kezeli a helyzeteket, mint én. Remek gyakorlati érzéke van és képessége, hogy a többi kollégával, a tanárokkal együtt dolgozzon. Azt gondolom, hogy az évek során kialakult irány alapján, nem lesz annyira nehéz a Központnak a működtetése és fejlesztése, mert mindenki tudatában van annak, hogy a szükséget szenvedő gyerekeket szolgálják lelki, pedagógiai és emberi szempontból.

Hogy miért is adom át ezt a feladatot?  Már egy ideje nem vagyok jól, az itteni város klímáját nehezen viselem, Nagyon örülök ennek a változásnak, mert így valaki más is megtapasztalhatja ennek a nagyon értékes munkának az összes aspektusát.

Nagyon hálás vagyok a Központban eltöltött évekért, mert rengeteget fejlődtem, gazdagodtam. És ugyanolyan hálás vagyok minden magyar támogatónak is azért a szeretetért, amivel támogatják a pakisztáni gyerekeket.