Marton Zsolt váci megyéspüspök szeptember óta a családokért is dolgozik, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának kinevezett elnökeként. Új feladatköre kapcsán kérdeztük őt a családok értékeiről, egyházhoz ...
Egy darabka evangéliumra épült társadalom – Bodnár Sándor a Máriapoliról
Bodnár Sándorral, a magyarországi Fokoláre Mozgalom jelenlegi férfi felelősével az idén július 9. és 13. között megrendezésre kerülő nagy nyári találkozóról, a Máriapoliról beszélgettem, de a rá jellemző módon a száraz információk helyett elsősorban lelki kalandjairól számolt be, melyek az évtizedek alatt a Máriapolikon érték őt. Azért néhány konkrétum is kiderül. Találkozzunk Gödöllőn 2025. július 9-én!

Olvasási idő: 6 perc
Milyen érzések kavarognak benned, ha arra gondolsz, hogy nyáron lesz a Máriapoli?
Amikor a 70-es években megismerkedtem a Fokoláre lelkiségével, először a hit megélésének egy gyakorlatával találkoztam, amit egy pap közvetített számomra. Azt hittem, mindez csak annak a szűk körnek az élete, akik ennek a papnak a barátai voltak, mint Timur és csapata, olyanok voltunk, aki a hetvenes években nőtt fel, az érti ezt.
Ez a pap aztán meghívott nyáron valamire, fogalmam se volt, hogy mire, később kiderült, hogy ez a Máriapoli, és itt történt valami számomra rendkívül fontos dolog: rájöttem, hogy ez bizony nem Timur és csapata, hanem egy világméretű mozgalom, ami mélyen bele van ágyazva az egyházba, személyes kapcsolódással az akkori Szentatyához. Számomra ez a felismerés biztató, megnyugtató, otthonos érzést, biztonságot adó volt, megértettem, hogy a lelkiség mélységei isteni mélységek. A garanciája nem én vagyok, vagy egy másik ember, vagy nem az a pap, hanem Isten.
Bodnár Sándor
Ez tehát egy Máriapolin történt?
Én utána úgy hallottam, hogy ez volt az első Máriapoli 1978-ban Budakeszin. Úgy kell elképzelni, hogy voltunk több mint negyvenen, azt hiszem, negyvenketten talán. De hozzá kell tennem, hogy nem nyúlhatjuk le az Első Máriapoli címet ezzel az évszámmal, mert az előtte lévő évben is volt egy Máriapoli, amit a szegedi közösség tartott. Akkor még a szegedi és a többi közösség között semmiféle kapcsolat nem létezett. Az akkori rendszer számára minden külföldről irányított erő – és az egyház az tipikusan ilyen – óhatatlanul ellenség volt. Emiatt fű alatt kellett mozogni. Magyarországra a lelkiséget három csatornán is hozták: az akkori NDK-ból, Ausztriából és Jugoszláviából. Így gyakorlatilag három egymástól független és egymást nem is ismerő közösség alakult ki. Ezeknek mind megvan a maguk első története. Sőt, ha egészen visszafejtjük az eseményeket, az osztrákok a sümegi kapcsolataik révén már 1977 előtt is tartottak a Balaton-parton egy néhány napos valamit, amire szintén mondhatnánk most azt, hogy az volt az első magyar Máriapoli.
Máriapoli a 80-as években
Mi tehát a Máriapoli?
A Máriapoli szorosan kapcsolódik a Fokoláre Mozgalom karizmájához. Legtöbbünk számára az első és meghatározó élmény az ige megélése volt. Az a megrázó, felforgató felfedezés, hogy történik itt valami, ami megváltoztat, engem és a másikat, a többieket is. És ha közösbe tesszük az ige életének gyümölcseit, rácsodálkozhatunk arra az isteni valóságra, ami mindannyiunkban él. Ha igazából főszereplője akarsz lenni a saját életednek, szeress! Mindig, mindenhol, mindenkit. Ebből pedig következik a karizmának egy másik fókuszpontja, a kölcsönös szeretet. Ezen áll vagy bukik minden. Miért? Mert ahol ketten vagy hárman együtt vannak Jézus nevében, a kölcsönös szeretetben, ő ott van közöttük. Ezt persze abban a pillanatban, amikor a dolog történik, nem biztos, hogy kapásból meg tudjuk fogalmazni. Többé-kevésbé ugyanaz történik velünk, mint az Emmauszi útnak az emberi főszereplőivel, akik utána azt mondják, hogy hé, velünk valami történt, nekünk lángolt a szívünk. Amikor történik, csak azt érzed, hogy helyeden vagy, jól vagy a bőrödben, meg a többiekkel való kapcsolatban. Utána pedig észreveszed azt, hogy ja, ez bizony Jézus jelenléte volt közöttünk. Itt jön a képbe a Máriapoli. A lelkiség az egyes emberekben hoz változást, az addig csukott létemből alkot egy nyitott létet. Utána ez a nyitott valaki a másik nyitottságával találkozik és a kölcsönös szeretettel jut el a következő szintre, a köztük lévő Jézusnak a tapasztalatára. És van egy harmadik szint, ez a tapasztalat társadalmi szintűvé is tud válni. A Máriapoli erre való meghívás. Ez az egyetlen törvénye, a felebarát iránti szeretet, amiből a kölcsönös szeretet születik. Annak megtapasztalása, hogy az evangéliumra lehet társadalmi valóságot építeni.
Amikor ott voltam az első Mariapolin, persze nem voltak ilyen gondolataim. Én csak élveztem, hogy engem szeretnek. Azt gondolom, hogy a magam részéről én is próbáltam nyitott lenni, de mégsem erről szólt akkor számomra a Máriapoli. Utána jött egy második Máriapoli, az meg arról szólt, hogy én vetem be magam, és szeretem a többieket. Mondok rá egy konkrét példát, ami a számomra meghatározó volt. A helyi plébános, aki akkor befogadta a csapatot, azt mondta, hogy az utolsó nap meghív mindenkit ebédre, egy galamb-becsinált levest készít. Ehhez programként megszervezte, hogy a fiúk menjenek föl a templomtoronyba és szedjék össze a galambokat. Másnap reggel pedig bejelentette, hogy kell neki egy ember, aki segít leölni a 60 darab galambot. Számomra ez a szörnyűségeknek a csúcsa volt. Úgy éreztem az akkori érzékenységemmel, hogy valakit arra kérni, hogy öljön le hatvan galambot és közben ő itt a Máriapolin azt tanulta, hogy szeretetből ne mondjon nemet, ezért elvállalja, azzal szörnyű sérüléseket tudunk belül okozni neki. Én szeretetből nem engedhetem meg azt, hogy valaki ilyen sérülésnek tegye ki magát. Egyetlen megoldási lehetőség van, hogyha én jelentkezem.
Féltetted a többieket attól, hogy túl nagy lelki vívódásba kerülnek.
Igen, hogy egy életre megsérül valaki. Akkor inkább sérüljek én. Ez az életet adó szeretetnek egyfajta megnyilvánulása volt számomra. Elmentem, és leöltük azt a 60 darab szerencsétlen állatot, és meg se karcolt ez a történet. Az a szeretet, amit én beletettem, olyan páncéllal vett körül engem, ami megvédett.
Azt akarom mondani, hogy akárhogy is érkezzünk a Máriapolira, akár úgy, hogy élvezzük a többiek szeretetét vagy már mi is bele tudjuk adni a részünket, az mind jó lehet. Egyetlen, amire igazán szükség van, a nyitottság. Tehát a másikra való figyelem, és akkor adhatok és kaphatok.
A 90-es években a Máriapolik nyilvánossá váltak, nekem az első Máriapolim már egy ilyen nyilvános Máriapoli volt Kecskeméten egy művelődési házban, az egésznek rendezvény jellege lett. Ma hogy néz ki egy Máriapoli? Mire számítson az, aki eljön Gödöllőre 2025 júliusában?
A Máriapoli belső természeténél fogva nyitott mindenkire. A pici gyerektől az aggastyánig mindenki itt lesz és a programok ehhez igazodnak. Lesz, ami csak a felnőtteknek szól, lesz a fiatalságnak, a gyerekeknek: kiépül szinte egy önálló gyermekvilág. Lesznek közös programok is, ahol a család együtt vehet részt, ahol a minden korosztály együtt lesz. Tudniillik a társadalom is ilyen, a 4-es villamoson is az van mellettem, aki mellé leültem.
És minthogy ilyen az élet, ilyen a Máriapoli is, és ennek mind igyekszik helyet adni.
Lesz valami téma, ami köré szerveződik?
Mivel a jubileumi év témája a remény, mi is a reményt választottuk központi gondolatnak. Egy napot a szinodalitásnak szentelünk, vendégünk lesz Kocsis Fülöp érsek és Pál József Csaba temesvári püspök, akik mindketten részt vettek a szinodalitásról szóló szinóduson, illetve Marton Zsolt püspök is. Ezen a napon lesz alkalmunk kipróbálni a szinódus által kidolgozott lélekben való beszélgetést.
Lesznek délelőtt nagy plenáris programok, délutánonként pedig választható műhelybeszélgetések, fórumok. Sportolásra, játékra, csoportbeszélgetésre, misére, és kulturális programra is lehet számítani. Az esti teaház mindig a Máriapoli egy legkedveltebb eseménye.
Aki még soha nem volt ilyen találkozón, annak mit tudnál mondani, miért lesz jó neki eljönni?
Ha valakit érdekel, hogyan lehet fölépíteni az evangéliumra alapozva egy darabka társadalmat, az óhatatlanul jól fogja magát érezni. Főleg, ha nyitott arra, hogy aktív módon vegyen benne részt, akkor is, ha először jelenik meg a Máriapolin. Ha kész arra, hogy adja a szeretetét, és ha még az a lelki kíváncsiság is megvan benne, hogy együtt felfedezzük, mit hoz össze a kölcsönös szeretet.
Ha odamegyek és nem ismerek senkit, akkor lesz alkalmam megismerkedni a régiekkel?
Mindenki tagja lesz egy-egy kiscsoportnak, tehát az, hogy nem ismerek senkit, az legfeljebb az első csoporttalálkozóig tart, rögtön fogad egy közösség.
Hogyan lehet jelentkezni és részletes információkhoz jutni?
Minden megtalálható a www.mariapoli.hu oldalon, és itt lehet jelentkezni is május 31-ig. Folyamatosan bővítjük a programokkal, információkkal az oldalt és a szervezőket is el lehet innen érni, ha szükséges.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Fokoláre Mozgalom