Egy szenvedély útja a küldetésig

Ellen életében meghatározó élmény volt, amikor egy alkalommal nagynénje elhívta vitorlázásra a brit keleti partok mentén. Az alig nyolcéves kislány érdeklődése hamar szenvedéllyé vált. Délutánonként a könyveket bújta, és elkezdte félrerakni uzsonnapénzét, hogy megvalósítsa álmát, és neki is saját hajója legyen. Három év leforgása alatt összegyűjtött annyit, hogy meg tudta venni első finn dingi típusú vitorlás hajóját. Általános iskolai tanárai nem tartották különösebb tehetségnek, ezért nem tanácsolták a továbbtanulást számára. Így került a hull-i tengerészképzőbe dolgozni. Tizenhét éves korában megtakarított pénzéből vett egy jachtot, amit Idunának nevezett el, s amin tizennyolc évesen körbevitorlázta a brit szigeteket.  Huszonkét évesen már az Év vitorlása volt Nagy-Britanniában, és az Év fiatal vitorlás tehetsége Franciaországban.

Huszonegy évesen egyedüli nőként fejezte be a Vendee Globe egyszemélyes nonstop földkerülő vitorlásversenyt, amin második helyezést ért el, majd alig négy évvel később, 2005. február 8-án megdöntötte a megállás nélküli vitorlázás egyéni világrekordját. A sportág ezt a versenyt tartja a legkeményebbnek, ami jellemzően több mint hetven napig tart. Ez óriási eredmény volt. Amikor hajójával, a B&Q-val szerencsésen hazaérkezett Angliába, többezres ujjongó tömeg fogadta.

Ellen MacArthur 2005. február 8-án hatalmas ováció közepette behajózik vitorlásával Falmouthba (Rod Allday/ geograph.org.uk)

Másnap bejelentették, hogy a királynő Ellent a Brit Birodalom Rendjének (DBE) női parancsnokává tette. Ekkor mindössze huszonnyolc éves volt, a legfiatalabb ember, aki valaha ezt a rangos kitüntetést kiérdemelte.

Harminchárom évesen visszavonult a vitorlázástól, és de a történet itt nem ér véget, sőt! Ellen nem elégedett meg a saját személyes céljai elérésével, hisz „magáénak érezte” a társadalom, a Föld sorsát. Mindezek alatt az évek alatt az extrém sport megtanította arra, hogy

az ember a maga véges mivoltával egy korlátokkal teli, szintén véges rendszer része, a megállás nélküli versenyhez pedig pontos tervezés kell az anyagi és emberi erőforrásokat illetően.

A visszavonulása utáni évben ennek a felismerésének hatására megalapította a róla elnevezett Ellen MacArthur Alapítványt annak érdekében, hogy az energia felhasználásának fenntartható módjaira összpontosítson. A hírnevét azóta is arra használja, hogy a fiatalokat erre ösztönözze. A maga köré gyűjtött szakértői csapat felkarolta a manapság egyre népszerűbb körforgásos gazdaság modelljét, és világméretű kampányba kezdtek az óceáni műanyaghulladék visszaszorítása érdekében.

Ellennek nem voltak politikai ambíciói, azonban az események innentől kezdve más szintre kezdtek áthelyeződni. Egyre több multinacionális cég csatlakozott alapítványa tevékenységéhez, és mára milliók követik Ellen mozgalmát. Tevékenységére az Európai Bizottság is felfigyelt, és az alapítvány ajánlásait beépítették a 2018-as európai műanyag stratégiába.

Napjainkban, amikor a különböző világnézetek erőteljes egymásnak feszülésének vagyunk szemtanúi, sokan gyanakvással nézik a globális mozgalmakat. Ugyanakkor egyre világosabban látszik, hogy az egész Földet érintő sorskéréseket csak közös erővel tudjuk megoldani.

Ezt ismerte fel Ellen MarcArthur, minden idők legsikeresebb női vitorlás világbajnoka, akinek a tevékenysége ma már megkerülhetetlen a fenntartható fejlődést érintő politikák kialakítása során.

Ellen egy nagyon szerethető példakép. Kampányaival jelen van a közösségi média különböző felületein, és elképesztő energiákat mozgat annak érdekében, hogy a műanyagot az emberiség megszelídítse. Nem az a típusú ember, aki jókor volt jó helyen, hanem bámulatra méltó energiákkal lett az, aki. Őt nézve nem kétséges, hogy mindenkinek van hivatása, de rajtunk múlik, hogy kibontakozik-e vagy sem.