Egyetemes szinódus a szinodalitásról, kezdetét veszi az egyházmegyei szakasz

A XVI. általános püspöki szinódus teljes hivatalos neve és témája: Szinódus 2021–2023: Egy szinodális egyházért: kommunió, részvétel és küldetés. A katolikus egyház három szakaszból álló, két éven át tartó, új keretek között megtartandó konzultációs folyamatát ünnepélyesen 2021. október 10-én nyitja meg Rómában Ferenc pápa. Egy héttel később, október 17-én indul el az első, 2022. áprilisáig tartó egyházmegyei szakasz, amit világszerte szentmisével nyitnak meg a püspökök.

Az elmúlt hónapokban megszületett, és egyre több nyelven elérhető egy Előkészítő dokumentum és egy Kézikönyv (Vademecum), melyek bemutatásakor Luis Marín de San Martín, a püspöki szinódusi titkárság altitkára magának az egyházmegyei szakasznak a feladatáról is szólt:

„Nem úgy értendő, mint előkészület a szinódusra, hanem mint már maga a szinódus.

Célunk Isten népét igazán bevonni a konzultációba, hogy minél szélesebb körű legyen, és hogy a valós életet jelenítse meg.”

Mario Grech bíboros, a püspöki szinódusi titkárság főtitkára pedig szokatlan módon arra kérte az újságírókat, „ne kényszerítsék ezt a folyamatot a szenzációhajhászás és a szokásos szlogenek béklyójába”, mert ez akadály lehet e történelmi jelentőségű esemény menetében. „Egy szinódust csakis a Szentlélek fényénél lehet megérteni, aki vezeti az Egyházat. Szeretném Önöket is ezen nézőponton belül vezetni”.

Az Előkészítő dokumentum elsősorban minden résztvevő eszköze ehhez a szakaszhoz, amikor is a részegyházakban zajlik a konzultáció, Isten népének meghallgatása. A Kézikönyv ellenben főként az egyházmegyei referenseknek és munkacsoportjaiknak ad gyakorlati támpontot, hogyan készítsék fel és gyűjtsék össze a híveket – a liturgiából vett részekkel, igehelyekkel, online imákkal, valamint a közelmúltbeli szinodális gyakorlatokkal és egy terminusokat magyarázó szinódus-szótárral. A szinódus titkársága hangsúlyozta, hogy ez nem egy szabálygyűjtemény, hanem útmutató, mely segédlet minden helyi egyház erőfeszítéseihez, tudva, hogy mindenhol más a kulturális háttér, a körülmények, az erőforrások és a korlátozó tényezők.

A két dokumentum alapfelvetése:

Hogyan valósulhat meg ma a különböző (helyi és egyetemes) szinteken a közösen haladás?

Hisz ezáltal hirdetheti az egyház az Evangéliumot a rábízott küldetés szerint. Továbbá mely lépések megtételére hív meg minket a Szentlélek, hogy szinodális egyház-létünkben növekedjünk?

Ahhoz, hogy választ kapjunk e kérdésekre, az Előkészítő dokumentum konkrét lépéseket jelöl meg: elsőként egy részvételi és inkluzív egyházi folyamat megélését, melynek minden résztvevője – főként a peremre szorultak – meghallgatást kap. Minden megkeresztelt az evangelizáció aktív alanya, ezért is olyan fontos a szinodális úton, hogy a lelkipásztorok ne féljenek meghallgatni a rájuk bízott nyájat. Isten népét bevonni a konzultációba nem azt jelenti, hogy az egyház a többségi demokráciát alkalmazná: a szinodális folyamat sohasem az érdekkonfliktusokon, hanem mindig az evangelizáció közös szenvedélyén alapul. Egy szinodálisan működő egyházban mindenkinek, híveknek, papoknak, Róma püspökének is van mit tanulnia a többiektől. Egy ilyen egyház főként prófétai jel lehet a közjó eléréséhez egységes javaslat kidolgozására képtelen nemzetek közösségének.

A részegyházak minden belső viszonyát érdemes megvizsgálni: lelkipásztorok, plébániák között, püspökök között (egymással és a pápával), és az egyéb vallási szervezetek, egyesületek, világi mozgalmak, oktatási, szociális stb. intézmények integráltságát is. Figyelembe kell venni a kapcsolatot és esetleges közös kezdeményezéseket más vallásokkal, a hittől távol élőkkel…

^{2021. szeptember 7-én A szinódus titkársága bemutatja a Szinódus 2021–2023 Előkészítő dokumentumát és Kézikönyvét (Avvenire)}

A dokumentum kifejezetten a helyi egyházra vonatozó alapkérdései:

Hogyan valósul meg ma a közösen haladás?

Milyen tapasztalatokat éltek át az egyházmegyében ezzel kapcsolatban?

Milyen örömökkel, nehézségekkel, akár sebekkel jártak ezek?

Milyen terveik vannak a változtatásra, melyek az ehhez megteendő lépések?”

Végül a dokumentumban 10 fő téma köré rendezik a szinodalitás megélését. Ezek elmélyítése is gazdagító lehet az egyházmegyei szakasz során a konzultáció résztvevőinek:

1.             Útitársaink: arra reflektálni, meghatározásunk szerint ki tartozik a „mi egyházunk”-hoz, és kik azok a „társak”, akik az egyházi körön kívül esnek, vagy akiket a peremén hagytunk.

2.             Meghallgatni: … a fiatalokat, a nőket, az Istennek szenteteket, a kiközösítetteket, a kirekesztetteket.

3.             Szóhoz jutni: végiggondolni, hogy a közösségen és annak szervezetein belül teszünk-e a szabad és hiteles, kétszínűségtől és megalkuvástól mentes kommunikációs stílusért.

4.             Ima, liturgia: megvizsgálni, hogy ezek milyen módon inspirálhatnak, mutathatnak irányt ahhoz, hogy „közösen haladjunk”. Megnézni, hogyan lehet előmozdítani a hívek aktív részvételét.

5.             Társfelelőssséggel a küldetésben: elgondolkodni rajta, hogyan támogatja a közösség azokat a tagjait, akik elköteleződtek egy-egy szolgálatban, pl. a társadalmi igazságosságért, az emberi jogokért és Közös otthonunkért.

6.             Párbeszédet folytatni az egyházban és a társadalomban: újragondolni a párbeszéd helyeit és módjait a helyi egyházakon belül, a szomszédos egyházmegyékkel, a szerzetesközösségekkel és a mozgalmakkal, az intézményekkel, a nem hívőkkel és a szegényekkel.

7.             Más keresztény felekezetekkel: milyen kapcsolatot tartunk fenn a többi keresztény felekezettel, ez milyen gyümölcsöket terem és milyen nehézségekkel jár?

8.             Hatalom és részvétel: feltenni a kérdést magunknak, hogy helyi egyházunkban melyek a hatalom gyakorlásának módjai, milyenek a tapasztalatok a csapatmunka terén, és mi történik a világi szolgálatok előmozdításáért.

9.             Megkülönböztetés és döntés: ránézni, milyen folyamatok során és mely módszerekkel születnek meg a döntések, hogyan épül fel a döntéselőkészítés és a döntéshozatal, valamint melyek a transzparenciát és a felelősségre vonhatóságot előmozdító eszközök.

10.             Szinodalitásra formálás: odafigyelni a keresztény közösségben felelős szerepet betöltő személyek képzésére, hogy képesebbé váljanak a kölcsönös meghallgatásra és párbeszédre.

A püspöki titkárság tömörségre kéri az egyházmegyéket, tíz oldalban határozza meg az írott anyag maximális hosszát. Ugyanis a cél nem dokumentumok gyártása, hanem hogy rügyet bontson a remény és próféciák.

^{Szeptember 21-én, a bíborosi tanács online találkozásán (Vatican News)}

A honlapon és minden dokumentumon visszatérő motívum Isabelle de Senilhess francia művésznő alkotása, a szinódus hivatalos logója, mely e cikknek is kezdőképe. A nagy, fenséges, bölcsességgel és fénnyel teli égigérő fa, a kirobbanó élet, a remény jele Krisztus keresztjére utal. A tizenöt alak az emberi közösséget fejezi ki a legkülönfélébb élethelyzetek, nemzedékek és eredet sokféleségével, nem hierarchikus elrendezésben. A ragyogó színekben ők maguk az öröm jelei. Isten mozgásban lévő népe a szinódus szó etimológiáját idézi: „együtt haladni”.

Ferenc pápa is utalt erre a jelentésre, mikor szeptember 18-án a római egyházmegyével találkozott. „Egy szinódusi folyamatban a fő dolgunk az egyház minden szintjén, hogy Isten egész népét bevonjuk a Szentlélek hangjának hallgatásába. A szinodális egyházat nem szabad úgy értelmeznünk, mint egy jelzőt a sok közül, egyfajta nézőpontot, melynek lehetnek más alternatívái.” A közösen bejárt útra példaként az ősegyházat hozta, ahol volt konfrontáció és meghallgatás, de a kérdéseket végül Isten szava döntötte el.

Szeptember 21-én, a szűk bíborosi tanácsadó testület online találkozásán a katolikus egyházfő megerősítette, hogy nem annyira egyik vagy másik téma elmélyítése áll a reflexió középpontjában, mint inkább az, hogy a klerikalizmus és a merev hozzáállás kísértésével szemben elsajátítsunk az egyházban egy olyan életstílust, melyet minden szinten a kölcsönös meghallgatás és ez lelkipásztori hozzáállás jellemez.

A témában korábban megjelent cikkünket itt olvashatják.