Fundamentalizmusok, ideológiák és az emberi agy

Olvasási idő: 3 perc

Szélsőségességek és radikális irányzatok határozzák meg korunkat. Ezeknek komoly társadalmi hatásuk van, nem ritkán erőszakos cselekményekbe torkollnak. E folyamatok hátterében ideológiák állnak, melyeket a politikatudomány régóta vizsgálata tárgyának tart. Újabban azonban a biológusok és az idegtudomány kutatói is érdeklődnek a téma iránt.

Az új kutatási terület egyik legígéretesebb szereplője a fiatal amerikai neurológus, Leor Zmigrod. 2015-ben megdöbbentette egy hír, miszerint fiatal brit lányok csatlakoztak az Iszlám Állam terrorszervezethez és Szíriába utaztak. Ekkor tette fel magának az egyszerű, de lényegre törő kérdést: miért éppen ők és nem mások?

Ebből indult ki kutatása, amit aztán Az ideologikus agy című könyvében fejtett ki részletesen. Ebben Zmigrod kísérleti pszichológiai és idegtudományi módszereket ötvöz, hogy megértse, miért csatlakozik valaki egy olyan ideológiához, mely extrém áldozatokat követel meg tőle. Munkája során államokkal és nemzetközi szervezetekkel, köztük az ENSZ-szel is együttműködött.

Mindannyiunkat hitek és meggyőződések vezetnek: ezek olyan irányító rendszerek, melyek segítenek értelmezni a valóságot, értelmet adnak az életünknek, elősegítik a társas kapcsolataink kialakítását, harmonizálják az érzelmeinket és gondolatainkat. Vajon ezek a meggyőződéseink egyszerűen kulturális örökségünk része, vagy személyiségünk mélyebb eleme?

Zmigrod szerint az igazi újdonság az, hogy „a biológia szisztematikusan visszatükrözi a meggyőződésünket”. Az agyunk ugyanis folyamatosan ideológiai sémák után kutat, amikbe lehorgonyozhat. Ideológiák jönnek-mennek, új formákat öltenek, új tartalommal telnek meg. A kutatások szerin az agyunknak két ok miatt van rájuk szüksége.

Először is azért, mert az agy prognosztizáló szerv: a bizonytalanság csökkentése érdekében próbálja előre kitalálni, mi fog történni. A második ok, hogy az agy társas szerv is, igényli a kommunikációt, az elismerést és hogy tartozzon valahova. Az ideológiák ebben könnyített pályát kínálnak: komplex problémákra egyszerű válaszokat adnak és ezzel csökkentik a szükséges szellemi erőfeszítést. Bizonyos értelemben a bizonytalanság fáradtságára szolgálnak gyógyszerül.

_{A Kapitólium ostroma 2021. január 6-án Washingtonban (fotó: Wikimedia Commons)}

Ezt a mechanizmust a koherens és önmagukba zárt narratívák erősítik, melyek saját kérdéseikre nyújtanak kielégítő válaszokat. Ha ezeknek ellentmondó tények merülnek fel, az agyban disszonancia keletkezik, ami erős érzelmekkel társulhat: haraggal, elutasítással, bezárkózással.

De mi váltja ki ezt a mechanizmust? Léteznek olyan egyéni jellegzetességek, melyek bizonyos embereket hajlamosítanak a merev ideológiákra vagy csak a környezetünk alakítja gondolkodásunkat?

Zmigrod ennek a kérdésnek a megválaszolására felhasználta Else Frenkel-Brunswik munkáit. A zsidó származású lengyel tudós a II. világháború elől menekült az Egyesült Államokba. Ő volt az egyik első, aki az előítéletek jelenségét kutatta kaliforniai fiatalok körében. Arra kereste a választ, hogy kik azok, akik könnyebben vesznek fel kirekesztő és idegengyűlölő viselkedésformákat. Az eredmények azt mutatták, hogy a merev és tekintélyelvű nevelés hasonlóan merev személyiséget alakít ki. De ami még érdekesebb, hogy ez a merevség kognitív szinten is kimutatható. Az előítéletekkel bíró fiatalok nehezebben birkóztak meg olyan problémákkal, amelyek mentális rugalmasságot igényeltek volna és az érzékelési-észlelési feladatokban is gyengébb eredményt értek el, például amikor színárnyalatokat kellett egymástól megkülönböztetni.

Van tehát valami kapcsolat az ideológiák és a kognitív működés között.

Erre az alapra épül tehát Zmigrod kutatása, mely azt méri, hogy a kognitív rugalmasság szintje előrevetíti-e az ideológiákra való fogékonyság szintjét. Számos eszközt használ ehhez fel: kognitív teszteket (például a szabályok változásával vagy bizonytalan helyzetben hozott döntési stratégiákkal kapcsolatban), pszichometriai kérdőíveket, és képalkotó módszerekkel mérték a merev és ideologikus gondolkodás szintjét, valamint az agyi idegműködést.

Vizsgálatai szerint valóban léteznek olyan emberek, akiknek kognitív hajlamuk van az ideológiákra. Kevésbé számít, hogy mi az ideológia tartalma – lehet politikai, vallási vagy más jellegű – inkább az ideologikus jelleg a mérvadó:  bizonyos emberek előnyben részesítik a szigorú és változatlan szabályrendszereket, és nehezebben alkalmazkodnak az új információkhoz. A környezet, mindazonáltal döntő jelentőséggel bír. Fenyegetőnek vagy bizonytalannak érzékelt helyzetben megnő a bizonyosság iránti igény, és ezzel együtt a merev szemléletmód tendenciája. A sokszínű és biztonságos közegben pedig – éppen ellenkezőleg – nő a nyitottság és az ambivalens helyzetek tolerálása.

Nem véletlen tehát, hogy gazdasági válságban, konfliktusok alatt, bizonytalan társadalmi helyzetben nő azok száma, akik merev ideológiákat tesznek magukévá. Érdekes megfigyelni, hogy a vallási közösségekben egymás mellett élnek különböző kognitív profilú emberek: merevek a rugalmasok mellett. A hit nem szükségszerűen azonos az ideológiával, de könnyen azzá alakulhat.

Nyitott maradt azonban egy alapvető kérdés: a biológia tesz hajlamossá az ideológiára vagy az ideológia változtatja meg az agyat? Ezen az egyelőre ingoványos talajon kezdett kutakodni a neuropolitika tudománya, mely ígéretesnek tűnik és sok vitát gerjeszt maga körül.