Az ember és a közösség értékein alapuló Európa – Interjú Bakacsi Viktóriával

Több mint másfél éve kerültél Belgiumba, de a koronavírus-járvány miatt a rendezvények csak nemrég kezdődtek el, pl. a májusi Európa-nap kapcsán. Milyen élményekkel, érzésekkel gazdagodtál?

Nemrégiben az Európai Tanács épületeiben jártam Brüsszelben. Igazi labirintus, építészeti szempontból is különleges: ötvözi a régit és az újat. Mintha a színekben pompázó, környezetével üvegablakokon át egységet alkotni kívánó, nyitott és napfényes Új a méltóságteljes, stabil és apró részletek szépségére is odafigyelő Múltra támaszkodna.

Megérintett ez a párhuzam, mint ahogy az ott dolgozó emberek derűje és nyitottsága is. Azon, ahogy egymáshoz és másokhoz fordulnak, azonnal látszott, hogy nem a híradásokból ismert feszültségekkel terhelve tekintenek egymásra. Az Európai Unió valamennyi tagországából költöztek ide több évre, sokan családostul, különféle nehézségeket is vállalva. Sokan talán egy „jó állás” reményében, de a többséget valami más vonzotta ide: valóban hisznek abban, hogy lehetséges egy közös otthonért élni és dolgozni. Ez az ünnepélyesség ott van az arcokon, a légkörben, szinte magába szívja az ember. A beszélgetések során egyszerre tapasztaltam az egyes emberek és egyes népek iránti tiszteletet és az egység (nem egyformaság!) vágyának idealitását.

^{A Szíria csúcstalálkozó előkészülei, 2022. május 6.}

A csúcstalálkozók termébe is bejutottál. Milyen érzés volt?

Itt egyfajta megrendültség járt át, ugyanis egy energikus csoport épp a Szíriával foglalkozó csúcstalálkozóra készítette elő a termet. Egy pillanat alatt végigfutott bennem mindaz, amit a témában az elmúlt hónapokban tenni próbáltunk. A telefonok, az egyeztetések a kis szakértői csoportunkkal. A tanácstalanság, nekilendülés, csalódás, tehetetlenség, remény érzése, amit mind átéltünk. A személyes kapcsolatok szíriai emberekkel, beszélgetések, beszámolók és élettörténetek. A támogatásgyűjtések és egyikünk szíriai utazása, hogy kifejezze a szolidaritásunkat és helyszíni tapasztalatokat gyűjtsön. És a sok ima, amivel kértük a csodát…

Hirtelen az volt a benyomásom, hogy Isten velünk dolgozik. Igen, valóban túl kicsik vagyunk egy nagypolitikai színtéren. Viszont az is igaz, hogy ha az emberek vagy intézmények bezárnak egy ajtót, de mi hittel kérjük, akkor Isten valahol kinyit egy ablakot, és be is lép rajta. Ebben a találkozóteremben hála töltött el: bármilyen kevésnek tűnik, amit tenni tudunk, mégis egy olyan csepp, ami – ha kitartó – kivájja a sziklát.

Kiköltözésed előtt említetted már az Új Városnak adott interjúdban, hogy milyen keretek között dolgozol, de most kifejtenéd ezt bővebben?

Csoportunkkal egy Isten terve szerinti testvériség építésének közös ideáljával próbálunk Európa szívében, Európával és az egész világgal, Európáért és az egész világért élni. Négy évvel ezelőtt nyílt Brüsszelben ez a női fokolár kisközösség, amely az általunk „Európai projektnek” nevezett terv szolgálatában áll. Öten élünk itt a kontinens különböző területeit képviselve – két olasz, két belga és én Magyarországról –, az európai negyedben, közvetlenül az uniós intézmények szomszédságában. Együtt dolgozunk egy kb. 10 fős csoporttal: olyan barátaink ők, akik a különböző intézményekben vagy azokhoz kapcsolódó területeken dolgoznak, és egy értékalapú Európa mellett teszik le voksukat.

^{A munkacsoport egy része}

II. János Pál pápa egy „két tüdővel lélegző” Európáról beszélt. Chiara Lubich magáévá tette ezt az elképzelést, és megsejtette, hogy a Fokoláre Mozgalom tagjai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ez az Európa új lelket kapjon. Ebből született meg az „Együtt Európáért” elnevezésű csoport, amelyben különböző keresztény felekezetekhez tartozó mozgalmak tevékenykednek közös értékek mentén, és ez a gyökere az Európa Projektnek is.

Miből áll konkrétan ez a projekt?

Mi is lépésről lépésre fedezzük ezt fel a kis munkacsoportunkkal együtt, és bár még gyerekcipőben járunk, az eddigi jelekből és tapasztalatokból folyamatosan próbáljuk kiolvasni, hogy mit is jelent számunkra ez a küldetés.

Mindenekelőtt szeretnénk nem „iroda” vagy csupán „találkozóhely” lenni, hanem inkább „otthont” nyújtani mindenki számára, különösen azoknak, akik az uniós intézményekben vagy az európai iskolákban dolgoznak, vagy akik néhány napra képviselőként érkeznek Brüsszelbe. Lakott már nálunk néhány napig argentin diplomata, bangkoki Európa-projekt-menedzser, vagy olyan brit önkéntes, aki a gyógyszerek nemzetközi szabályozási rendszerén dolgozik. A hétköznapok során is sokan megfordulnak nálunk, rendszeresen vannak ebéd- vagy vacsoravendégeink. Rendszeresen tartunk olyan munkaebédeket is, ahová a különböző intézményekben dolgozó barátaink elhívják a munkatársaikat: jó lehetőség ez a kötetlen beszélgetésre, információ-átadásra, ismerkedésre, egyeztetésekre.

Van-e a dolgotok a nemzetközi Fokoláre Mozgalom tagjai felé?

Igen, otthont adunk nemzetközi szintű találkozóknak is, mint pl. a Politikai Mozgalom az Egységért titkárságának több napos munkatalálkozója, ahol közös témánk volt a politikusokkal való kapcsolatépítés.

^{A Politikai Mozgalom az Egységért titkárságával}

Illetve az „otthon” mellett szeretnénk „antenna” is lenni: megismertetni az országok szintjén, hogy mi minden történik európai és intézményi szinten, és fordítva, eljuttatni a Fokoláre Mozgalomban kidolgozott ötleteket és kezdeményezéseket az európai intézményekhez. Ez az összehangolás több szempontból is hasznos, és segítheti, hogy valóban hatással tudjunk lenni a társadalomra. Ezért hívtuk fel pl. a mozgalom kultúrával párbeszédet folytató csoportjainak figyelmét az Európa jövőjéről szóló konferenciára, és javasoltuk, hogy járuljanak hozzá a megvitatott kérdésekhez. Ennek persze része az is, hogy megpróbálunk tájékozódni, és részt venni Európa-szintű rendezvényeken.

^{Az Európa Tanács termében}

Sokan szkeptikusak az Európai Unió erejét illetően, a jelenlegi háború, és a gazdasági helyzet miatt a kétkedő hangok felerősödnek. Vajon van-e ebben a kontextusban mozgástere a politikusoknak és a ti Európa projekteteknek?

Természetesen sok nehézséggel, nézetkülönbséggel is találkozunk, különösen, ha Európa különböző területeiről érkező embereket hallgatunk. Gyakran a saját bőrünkön tapasztaljuk a másság kihívásait, de sokszor érezzük szívünkben a meghódított testvériség melegét is.

Mindig reménykeltő, amikor minden nehézség vagy esetleges hiba ellenére megcsillan a politika szép arca, és kiderül, hogy nem kevés politikai szereplőben ott van a nyitottság és a párbeszéd-készség is.

Számomra sokatmondó, hogy május 9-én este Ursula von der Leyen Magyarországon járt, hogy Orbán Viktorral tárgyaljon az Oroszországot érintő szankciókról. Az Európai Bizottság Elnöke délután még Strasbourgban tartózkodott egy megbeszélésen, de fontosnak tartotta, hogy személyesen elmenjen Budapestre, és megértse az olajembargóval szembeni ellenállás hátterében húzódó okokat. És már másnap reggel elkezdett dolgozni egy azokat figyelembe vevő módosított javaslaton.

Úgy gondolom, hogy sokszor ez a mi feladatunk is: elmenni oda, ahol a másik van, próbálni megérteni az álláspontját, és dolgozni egy közös megoldáson. Ezért is próbáljuk erősíteni a párbeszédet különböző pólusok között. Ugyanakkor fontos számunkra az együttműködés is olyan csoportokkal, amelyek ugyanúgy Európáért akarnak dolgozni, mint mi, vagy olyan értékeket akarnak előmozdítani, amelyekben mi is hiszünk. Ezért részt veszünk pl. az In Touch vallásközi találkozóin, vagy nemrégiben együttműködtünk a brüsszeli székesegyházzal Michel Pochet festőművész kiállításán, amely a Nagyböjti időszakban Isten irgalmáról és az emberi szenvedésben való részvételéről szólt. A kiállítást, amit sajnos még aktuálisabbá tett a háború, több tízezren látták.

^{A Berlaymont épület, az Európai Bizottság irodáinak székhelye}

Május 7-én részt vettem az Európa Napok néhány rendezvényén. A Berlaymont épület tele volt minden nemzetből, korosztályból és társadalmi státuszból érkező emberrel. Igazi kavalkád, színek, hangok, képek, játékok, ismeretterjesztő standok, három fő témában: ifjúság, környezetvédelem, digitalizáció. Európa keresztmetszete látszott, azaz hogy mi mindent sikerül tenni együtt! És persze megjelent a tagállamok jellegzetessége és szépsége is, minden országnak volt bemutatkozó sátra.

^{2022. május 7. Youth Talks workshop a Berlaymont épületben}

Bemutatnád azt a programot vagy helyszínt, ami neked leginspirálóbb volt?

A sok workshop közül a Youth Talks projekt célja az volt, hogy fiatalok beszéljenek fiatalokhoz, és inspirálják egymást, hogy a fejlődés előmozdítóivá váljanak. Három fiatal előadó volt: Judit Magyarországról a demokráciáról beszélt, Anna Ukrajnából a szolidaritásról, a Hollandiában élő szingapúri Gaffar pedig a kulturális sokszínűségről. Magával ragadó kommunikációs stílusuk és a mai társadalomról alkotott árnyalt véleményük nagy reményt ad a jövőre nézve. E fiatalok számára Európa nem absztrakt fogalom, vagy betartandó gazdasági és társadalmi szabályok halmaza, hanem nyitott tér, az ő otthonuk, olyan valóság, amelyben élnek és mozognak.

A közös értékekről beszélt tavaly az Egyesült Világ Hetén Davide Sassoli, az Európai Parlament januárban elhunyt elnöke is. Szívesen felidézem a gondolatait, mert olyanok számunkra, mint egy örökség: „Európa egy dolgot tehet: nem tudja megváltoztatni a világot, de hozzájárulhat ahhoz, hogy a világ megváltozzon. A sok vita, a sok kritika – ami szintén jogos – soha nem csökkentheti a törekvésünket, hogy hozzájáruljunk egy olyan világhoz, amelynek szabályai az értékeken, az ember értékén, a közösség értékén alapulnak.” Ehhez kívánok sok derűt és bölcsességet mindannyiunknak!