Itt az idő, hogy egymás mellé álljunk! – Szemerkényi Réka Európáról

Az idei Egyesült Világ Hetének [1] eseményei és üzenetei a világjárvány következtében különös fontossággal bírnak. A koronavírus-járvány ugyanis hosszú idő óta az első olyan nagy nemzetközi feszültség, kihívás, amely ténylegesen az egész világot érintette. Az első, de egyértelmű, hogy nem az utolsó ilyen nagy válság lesz ez. Így hát különösen fontos jól megérteni a globális válság mélyebb jelentőségét és hosszú távú következményeit, és megfogalmazni az ebből fakadó következtetéseket, mert ezek fognak irányadó pontokként működni.

Két gondolatot fontos hozzáfűzni, kiemelni az Egyesült Világ Hetének keretében folytatott együtt gondolkodásban és párbeszédben. Egyrészt a jelenlegi válság mélyebb stratégiai következményeit, másrészt a válság Európára gyakorolt kettős hatását.

A jelenlegi helyzet stratégiai következményei

A koronavírus-járvány mindenki számára egyértelművé tette, hogy a világ – egy. Ez egy nagyon szép gondolat, de – éppen az Egyesült Világ Hetének résztvevői számára – biztosan nem új. Azonban a nemzetközi kapcsolatok szakmai világában ez a gondolat korábban soha nem jelent meg komoly szakmai súllyal. A világ egységének gondolatát az idealisták, jövőkutatók, keresztény vagy más vallási vezetők elképzelésének tartották, de semmiképpen sem politikai gondolatnak. Így a politikatudomány vagy a stratégiai elemzések szakmai keretei között helye nem volt.

A pandémia hatására azonban hirtelen ez a gondolat nemzetközi szakmai elemzések, vélemények egyik kiindulópontjaként jelent meg. Ez egy nagyon komoly szakmai fejlemény. A nemzetközi kapcsolatok területén ugyanis nagyon fontos pontosan értenünk, pontosan megértenünk a valóságot. A valóság értelmezése, felfogása határozza meg ugyanis a politikai döntéshozók számára a cselekvés irányát: hogy milyen törvények, politikai keretek, rendszerek vagy intézmények használatára, esetleg azok milyen jellegű megváltoztatására van szükség.

Egy helytelen helyzetfelmérés nagyon súlyos hibákhoz vezethet. A valóság pontos megértése tehát a lehető legkomolyabb következményekkel jár a nemzetközi kapcsolatok és intézmények területén.

Ha a világot „egy”-nek látjuk, abból egészen más következtetések fakadnak a nemzetközi kapcsolatok területén, mintha a világ egységét egy elméleti vagy idealisztikus elképzelésnek tartjuk, aminek vajmi kevés köze van a valósághoz. Ezen az (e szakterületen egészen új) alapon kell értelmezni, hogy a világjárvány milyen sok szinten jár komoly hatásokkal. Alapszinten, nagyon sok országban alakult ki egészségügyi válsághelyzet. A következő szinten, a gazdaság szintjén megjelenő súlyos következmények ezután jelennek meg, s mostanra kerülnek előtérbe. Az erre következő szint a politikai: a válságnak hamarosan kézzel fogható hatása lehet a nemzetállamok politikai szintjén is, hisz a választási eredményeket várhatóan nagyban befolyásolja, hogy a politikai vezetők miként kezelték a járványt, illetve annak gazdasági következményeit. Ez pedig szinte azonnal a következő szintre emeli a járvány hatásait: nemzetközi szinten is megjelenik vagy megerősödik a válság hatásaként egy növekvő geostratégiai szembenállás. Tehát nem túlzás megállapítani, hogy egy minden szinten megjelenő, súlyos kihívással állunk szemben – ámde egy új valóság-alapon. A világ egységének valóság-alapján.

Az idei Egyesült Világ Hetén

újra meghirdették a déli imát vagy megállást a békéért.

A világ egységének globális felismerésével érthetjük meg pontosabban, hogy melyek azok a politikai és nemzetközi lépések, amelyeket meg kell tennünk ahhoz, hogy megfelelően reagáljunk a válság által részben előállított, részben megvilágított valóságra. Ezzel a felismeréssel dolgozhatunk immár az egyesült világ elérésén – azaz egy olyan pillanatban vagyunk, amikor a politikai intézkedések és a nemzetközi együttműködések szemüvegén keresztül is egy ilyen világot láthatunk… Különösen ez a generáció, a fiatalok, erre vannak meghívva, erre a feladatra születtek. A fiatalok mai nemzedéke előtt áll a kihívás és a lehetőség, hogy ezt valóra váltsa.

A válság Európára gyakorolt kettős hatása

Ezzel elérkeztem a második ponthoz: mit is kell, lehet tenni itt Európában, mik az Európa előtt álló lehetőségek, melyeket a pandémia most különösen előtérbe helyezett.

Európa különleges szerepet töltött be a 20. században. Kontinensünk két, milliók életét követelő világháború és a hidegháború után jutott el a felismerésre, hogy a háborúkat el kell kerülni, és hogy nem a háború szent, hanem a béke. Hogy a béke – szent. Így vált Európa azzá a földrésszé, ahol a gyűlölet hamvain elkezdték építeni az együttműködést; ezen az erős és fájdalmas lecke által megtanult alapon alakult, fogalmazódott meg a „puha hatalom” fogalma; amit sokan abban látnak, ahogy Európa idővel a világ nehézségekkel küzdő országainak egyik legjelentősebb humanitárius segély-adományozójává vált, de ami ennél persze sokkal több. Ezek a tények határozták meg a 20. század európai modelljét, ami nagyon pozitív, függetlenül az EU-n belüli hiányosságoktól és gyengeségektől.

A jelenlegi válság mindennél élesebben mutatta meg, hogy noha Európának a 20. század végi puha hatalomként eddig tett lépései és intézkedései pozitívak ugyan, de nem elegendőek. A 21. századi Európa előtt különleges feladat áll, amely azonnal kettős is: az egyik a belső, a másik a külső ügyeket érinti.

Az Európa előtt álló belső ügyeket érintő feladat az, hogy az EU-n belül újból az együttműködés és a kölcsönös tisztelet valódi értékére kerüljön a hangsúly. Európából valószínűleg sohasem lesz egy egyesült ország, és valószínűleg mindig lesznek olyan tagállamok, amelyek ebben-abban kilógnak a sorból, kimaradnak, vagy bizonyos kérdésekben vonakodnak lépéseket tenni. Lehet, hogy ezzel fejfájást is okoznak a többieknek. De a cél nem a fejfájás megszüntetése.

Európa célja nem az, hogy egy egyesült országgá váljon, hanem hogy egy egyesült kontinenssé váljon, ahol számos ország, nyelv és kultúra van jelen, de mindenki elkötelezi magát a kölcsönös tisztelet és az aktív együttműködés mellett.

Tanulnunk kell a fájdalmas leckéből, amelyet az Egyesült Királyság adott, amikor állampolgárai a kilépés mellett döntöttek: senki mást nem veszíthetünk el. Hogyan is maradhatna Európa hiteles a világ szemében, ha nem képes megérteni saját tagállamai aggodalmait, ha nem tud velük együttérezni és konkrét segítséget nyújtani nekik? Ebből a szempontból az Európai Bizottság új elnöke, Ursula von der Leyen intézkedései és gesztusai már most nagyon pozitív jelentőséggel bírnak. Azzal például, hogy Olaszországtól és Spanyolországtól nyíltan bocsánatot kért, amiért az uniós intézmények nem cselekedtek elvárható gyorsasággal és előrelátással, valamint azzal, hogy a Bizottságot erős kézzel vezeti gazdasági téren, egészen új, pozitív irányokat vetít előre.

Szemerkényi Réka a többi előadó társaságában az Egyesült Világ Hetének indító webináriumán mondta el beszédét. 

A 21. században azonban Európának lesznek, vannak „külső” feladatai is. A szabadság, a demokrácia, az átláthatóság, a társadalmi felelősségvállalásra alapuló gazdasági fenntarthatóság, a kölcsönös tisztelet és együttműködés és az egymásra utaltság felismerése mind olyan értékek, amelyeket Európa magáénak vall, de amelyeknek a külügyi intézkedésekben, a világ többi szereplőivel való együttműködés során is meg kell jelenniük.

Hogy is maradhatna Európa őszinte és hiteles, ha teljes mértékben hidegen hagyja, hogy a határain túl semmibe vegyék azokat az értékeket, amelyeket egyetemesnek tart, vagy éppen ha azonnal feladja értékeit és aláveti magát külső negatív erőknek, ha azok Európa saját területére belépve erősebbek, s így gazdaságilag vagy bármi más módon fölébe akarnak kerekedni?

Pont az ellenkezőjére van szükség:

Európának nagyon határozottan együtt kell működnie a hasonló alapelveket és értékeket képviselő partnerekkel és nemzetközi szereplőkkel, ha azt akarja, hogy értékei megmaradjanak.

A 21. században ezek a kapcsolatok hihetetlenül felértékelődnek, mert a globális kihívásokkal Európa nem birkózhat meg egyedül. Elmúlt az az időszak, amikor elég volt pénzügyi segélyt küldeni a nehézségekkel küzdő országoknak, és a konkrét kihívások kezeléséből, megoldásából Európa ki tudott maradni. Európának el kell kezdenie globálisan gondolkodni és stratégiai módon cselekedni.

S mindezt az új, aktív, pozitív európai cselekvést hol is lenne érdemesebb kezdeni, ha nem Európa közvetlen környezetében – hiszen Európa déli és keleti részének jelentős fejlesztésekre van szüksége.

A válság következtében a kontinensre nehezedő sok nyomás mind azt mutatja, hogy a jelenleg ismert Európa nem használja ki eléggé a lehetőségeit. Súlyos a nyomás, és világos, hogy Európa előtt két út áll: választhatja a könnyebb utat, dönthet a jelenben a kevesebb együttműködés mellett (ám ezzel azt reszkírozza, hogy elveszíti létezésének célját), vagy választhatja a nehezebb, ámde konkrét, lényegi együttműködés erősítésének az útját, s ennek érdekében hoz döntéseket és stratégiai intézkedéseket.

A tét tehát nem kicsi. A jelenlegi válság belső és külső feszültségeinek következtében Európa elindulhat a kevésbé lényegi együttműködés irányába, ami elvezethet egy látszat-Európához, amelyben megvannak ugyan a keretek, de ezekben nem lesznek tartalmi elemek, értékek.

Vagy a jelenlegi válság nagy felismerését, hogy a világ – egy, Európa új tettekre használhatja fel, elindulhat legnemesebb lehetőségeinek megvalósítása, egy a világban gondolkodó és cselekvő Európa felé.

Ez nem a könnyű út. Ehhez félre kell tenni sok régi sértést, egymás mellé kell állni, össze kell fogni. De ez az az Európa, amely valóban vonz, és ez az a pillanat, amikor el kell kezdeni építeni.

Szerzőnk jelenleg az Európai Politikai Elemzések Központja (CEPA) ügyvezető alelnöke. Egyben a Fokoláre Mozgalom nemzetközi Politikai Mozgalom az Egységért társelnöke. Felelős külügyi- és biztonságpolitikai magyarországi megbízatásokat követően 2015–17 között Magyarország nagykövete volt az Amerikai Egyesült Államokban. 

[1] Az Egyesült Világ Hete immár 25 éve, május első hetében kerül megrendezésre a Fokoláre Mozgalom fiatal generációja által működtetett Fiatalok az Egyesült Világért Mozgalom szervezésében. Ilyenkor a fiatalok világszerte fórumokon, szolidaritási akciókon, sporteseményeken keresztül érzékenyítik környezetüket a megosztottság okozta problémákra és megoldási javaslatokat ajánlanak. Minden évben sor kerül nemzetközi körkapcsolásra is, ahol az egyes országok megismerhetik a világ más részein élő fiatalok akcióit.