Konzervkígyó és digitális dzsungel

_{Martino Altomonte: A paradicsomi kígyó (részlet a korábbi Szeplőtelen Mária oltárképről), Szent Péter Plébániatemplom, Sarleinsbach (Felső-Ausztria), 1728. (Wikimedia Commons)}

Néha teljesen tanácstalan vagyok abban a tekintetben, hogyan kászálódjunk ki az emberi mivoltunkban elsekélyesítő digitális dzsungelből és az egyre erősödő érzelmi közömbösségből, ami sokszor családi és baráti kapcsolatainkban is jelen van. E korjelenség tompítására tíz-tizenkét évvel ezelőtt vezettük be a lányommal a „baba-mama program” kisiskolás majd kamaszkori változatát, ami egy-egy iskola utáni közös sütizésben, a természetbe szervezett barangolásokban, mozilátogatásokban ölt testet vagy egyszerűen csak shoppinglás címszó alatt sétálgatunk a mihaszna kacatok világában, hogy néhány óra múlva sarkonfordulva meggyőzzük magunkat azok feleslegességéről. A nyári szünet utolsó szombatján Bécs felé vettük az irányt, mivel szerettük volna megtekinteni a Természettudományi Múzeum izgalmas gyűjteményeit. Az ötlet megszületésekor a programot inkább egy szeretetgesztusnak és egy beszélgetős együttlétnek szántam, s akkor még nem is sejtettem, hogy az önfeledt kiruccanásként induló múzeumlátogatás egy (számomra) különleges lelki utazást is tartogat.

Nem vagyok valami nagy ásványrajongó, korábban mindig az évtizedekkel ezelőtti falusi búcsúk színes-szagos-giccses forgatagát juttatta eszembe. Azonban be kell valljam, ezúttal nagyon lenyűgöztek a több száz négyzetméteren bemutatott geológiai csodák. A Teremtő hatalmas kreativitását és intelligenciáját véltem bennük felfedezni, ami mellett az ember alkotta vegyipari komplexumok termékei csupán olcsó, lebutított utánzatoknak tűntek. Az egyik terem érdekes animációs filmmel fogadta a látogatókat: a Kr. e. 13,7 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett Nagy Bummnak nevezett ősrobbanás és kozmikus fejlődés főbb mérföldköveit mutatta be izgalmas filmes technikával. Az érdeklődők hipergyorsított módon követhették nyomon a galaxisok kialakulását, a naprendszerünk bolygóinak megszilárdulását és pályáinak összerendeződését, a Hold Föld körüli pályára állását. Ahogy álltam a hatalmas kivetítővászon előtt, hirtelen rám tört az istenfélelem, a „Te vagy a minden, én a semmi” érzése, ráébredtem a Teremtő zsenialitására, erejére és szeretetére. Teljesen magával ragadott ez a csoda.

Megrendülve mentem tovább a termeken, sorra mutatták be a földi élet főbb szakaszait, amik mellett az emberi történelem csupán a másodperc töredékének tűnt. Ezután az Amazonas kiállítás következett. Az első teremben a kivágott erdők látványa, a másodikba lépve egy 96%-os alkoholban konzervált óriáskígyó fogadott. Az előbb említett katarzis pont olyan hirtelen csapott át bennem drámába, mint az Ószövetség első könyvében.

Nem lehetett ezt a pillanatfelvételt nem összekötni a paradicsomi állapot elvesztésének nyomorával, ami az ember nagyravágyásából és a kígyó cselszövéséből született.

Végigfutott a tekintetem a kígyón, majd a többi kipreparált állaton. Minden sejtem összerezzent azon a lehetséges jövőképen, amelyben a „konzervkígyó” mellett az ember is helyet kap egy mesterségesen megkomponált, dermedt, lelketlen, élettelen világban.

Mély nyomott hagyott bennem ez a pillanatfelvétel. Szeptember első hetében másra sem tudtam gondolni, mint a konzervkígyóra és arra, hogy az önmagát és az általa létrehozott technikát felmagasztaló, a természettől és a társaitól elidegenedő ember talán soha nem volt még ennyire közel a kipusztuláshoz és az őt éltető környezet lerombolásához, mint éppen napjainkban a klímakatasztrófák vagy nukleáris háborúk árnyékában.

A következő hétvégén úgy döntöttünk a férjemmel, hogy Zala megye felé vesszük az irányt. A táj egyszerre kínál gyönyörű látványt az odalátogatóknak, és hordozta magán az értelmetlen profithajhászás sebeit. Szeretem például a Hévízi-tó melletti kis lápos nyugalmát, és fürkészni az ottani élővilág csodáját. Egy több éve zajló környezeti rehabilitációs program eredményeképpen a város megújította a tó körüli fás-lápost. Több szereplő (önkormányzat, kórház, nemzeti park, alapítvány) összefogásának eredményeképp természetbarát módon kialakításra került a véderdőben vezető tanösvény, mely megismerteti az odalátogatókkal a csaknem érintetlen őstermészet szépségeit. Bővült az erdő fa- és növényállománya – a nem őshonos fajok eltávolításra, míg a környezetbe illő és őshonos fajok betelepítésre kerültek.^[1] A város egy egyszerű, de nem szokványos kiállítással is várta a megpihenni vágyókat. A fás-lápos egy természeti kiállítótérré átalakult, ahol a helyi állatvilág képviselői kerültek festményeken bemutatásra. Amennyire egyszerűnek, annyira lenyűgözőnek is találtam.

Az oxigéndús növényzet között sétálva valamint az emberek közelsége kihúzott az előző heti búskomorságomból. Ahogy biciklivel jártuk be a környéket – amely egyszerre szólt a nyüzsgő életről és a vidék letisztult ember-természet kapcsolatáról –, megnyugtatott, hogy a digitális dzsungel morajánál erősebb az Isten adta természet hívó hangja. Az óriáskígyó pedig visszakúszott oda, ahová való: a vitrin mögé, rémképnek.

^{[1] https://www.balatontipp.hu/balatoni_hirek/heviz-jol-halad-a-hevizi-to-atfogo-tovedelmi-programjanak-megvalositasa/}