Magyar diákok egy szentföldi iskoláért

Gondolom, hogy keresztény iskolaként hagyomány nálatok, hogy adománygyűjtést szerveztek. Kiknek segített már az iskola ilyen módon?

Veizer Valéria: 2005 tavaszán, több mint 10 évvel iskolánk újraindulását követően szerveztük meg az első karitatív hetet. Akkor Indonézia és Srí Lanka rászorulóinak szerveztünk adománygyűjtést. A 2004 karácsonyán Indonézia közelében történt szökőár-katasztrófa több mint 150 ezer áldozatot követelt. Országszerte gyűjtés indult, s diákjaink kezdeményezésére iskolánk is csatlakozott az Ökumenikus Segélyszervezet felhívásához. A következő évben az intézmény tanulóival és pedagógusaival egy Petőfi Sándorról elnevezett afganisztáni iskola javára szerveztünk gyűjtést, egy másik évben pedig az erdélyi árvízkárosultakat segítettük. 2010-ben a Tiszán levonuló ár kapcsán bajba jutott családoknak sikerült új szőnyegeket, kazánokat, tűzhelyeket vásárolni a gyűjtésünkből befolyt összegből. Jutott figyelem Böjte Csaba testvér árváira is, 2009-ben az általa létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára szerveztek gyűjtést az aszódi diákok. A következő években közvetlen környezetünkben élő rászorulókat támogattunk.

Hogyan jött az ötlet, hogy épp egy távoli országban lévő keresztény iskolát támogassatok? Hogyan fogadták ezt a célt a szülők, diákok?

Péterfi Gábor: A karitatív gyűjtéseinknek földrajzi szempontból mindig volt egy váltakozása: kezdetben főként távoli helyeken (pl. Indonézia, Afganisztán) élő rászorulóknak gyűjtöttünk, majd a gyűjtéseink célpontja fokozatosan a Kárpát-medencei régióra tevődött át. A váltakozásból következik, hogy a közeli helyszínek után ismét szerettünk volna az egyetemes szolidaritás jegyében egy távoli helyszínt találni következő gyűjtésünk céljául. Felfigyeltünk a Hungary Helps programra, ebben különösen hangsúlyos a sokszor távoli országokban élő, üldöztetést elszenvedő keresztények megsegítése. Megkerestük Azbej Tristan államtitkárságát, ahol örömmel fogadták a jelentkezésünket. Az is előrevitte az ügyet, hogy Dr. Munib A. Younan, a Jordániai és Szentföldi Evangéliumi-Lutheránus Egyház püspöke, a Lutheránus Világszövetség volt elnöke 2019 november végén Magyarországon járt, és előadóként részt vett a keresztényüldözés témájában megtartott nemzetközi konferencián, Budapesten. Ezekben a napokban Dr. Munib A. Younan feleségével együtt meglátogatta intézményünket, részt vettek egy interaktív tanórán, illetve diákokkal és pedagógusokkal beszélgettek a magyar és a szentföldi oktatás helyzetéről. A szálak összeértek: az iskolai karitatív hét hagyománya, a Hungary Helps és az evangélikus kapcsolat. A szülők – mint az elmúlt másfél évtizedben mindig – most is lelkesen támogatták az adománygyűjtést. Példa erre a papírgyűjtés, a családok már szeptembertől készülnek az újságok gyűjtésével erre a hétre. A diákok szerepe pedig a legfontosabb: nemcsak, hogy ők kezdeményezték 2005 elején az első gyűjtést, az elmúlt években Szó Ildikó tanárnő irányításával a diákönkormányzat fogja össze a karitatív hetek szervezését.

Milyen tapasztalatotok van általában a gyűjtésekről?

VV: A karitatív hét a keresztény szemléletmódot, az empátiát, a felelősségvállalást, az áldozatkészséget közvetíti tanulóink felé, továbbá célja a nemzeti szolidaritás Kárpát-medencei erősítése is. A program mindig a nagyböjti időszakban van, ami a lemondás, az egymásra és Istenre figyelés ideje. A rendezvény pedagógiai célokat is szolgál, a jótékony célra felajánlott pénzösszeg ugyanis diákjaink tevékenységének eredménye. Diákok üzemeltetik ilyenkor az iskolai büfét, saját készítésű kokárdákat és nőnapi virágokat árusítanak, papírgyűjtést szerveznek. A tehetséges diákok jótékonysági hangversenyt adnak a szünetekben társaiknak, s a belépőkből származó összeg is a kitűzött célt szolgálja. A sportok szerelmesei is segíthetnek: foci-, röplabda- és kosárlabda-bajnokságra kerül sor, s a nevezési díjakkal növelik a bevételt.

A tanulók kezdeményezésére az idei karitatív héten a programok tovább bővültek: a felsoroltakon túl ebben az évben a hajfonás, az íjászat és a baráti fotózás is bekerült a programok közé. Akik tehát összeállnak ketten-hárman egy-egy fénykép erejéig, és fizetnek fejenként 100 forintot a fotószakkörös diákoknak egy fényképért, egyrészt megörökíthetik a barátságuk egy pillanatát, másrészt a befizetett összeggel növelhetik azt az adományt, melyből a szentföldi keresztény fiatalok tanulását segíti az iskola. Eszünkbe juthatnak minderről Jézus tanításai is: „Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok.”, illetve „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”. A diákjaink tulajdonképpen kétszer adnak ilyenkor: egymásnak is örömet szereznek, és a tevékenységközpontú adománygyűjtéssel az egyetemes szolidaritás jegyében távol élő, rászoruló társaikat is segítik.

A gyűjtés kapcsán volt-e lehetőségetek oktatási célokat is megvalósítani: ismereteket átadni a gyerekeknek a keresztények eltérő helyzetéről a világban, kitekinteni az egyetemes egyház nehézségeire?

PG: Igen, legalábbis törekedtünk erre. Az iskolai előkészítés már hetekkel a március elejei karitatív program előtt elkezdődött. Osztályfőnöki órákon beszélgetések zajlottak a korábbi gyűjtésekről. Ne felejtsük el, hogy minden évben az 5. és 9. évfolyamon új diákok érkeznek hozzánk, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk ebben a témában. Földrajz és történelem órákon a Közel-Kelet helyzetére külön is kitértünk a kollégákkal, továbbá volt rendhagyó, szentföldi útibeszámoló is. A hittanórákon előkerült a keresztények mostani helyzete a világban, kiemelve a szomorú tendenciát, a keresztényüldözés terjedését. A ráhangolódást egy, a témával kapcsolatos játékos totóval zártuk, amit a tanulók a karitatív hét előtti napokban töltöttek ki. Az adománygyűjtés nyitónapja is tovább gyarapította ismereteinket a közel-keleti keresztény fiatalok hétköznapjairól. A megnyitó rendhagyó áhítattal kezdődött, Dr. Fabiny Tamás püspök igehirdetése nyomán a fiatalokat különösen megérintette az a gondolat, hogy a mostani gyűjtés a bibliai tájakon élőket támogatja.

Az előadásból kiderült: püspök úrnak szívügye a közel-keleti keresztények megsegítése. Dr. Fabiny Tamás sokat tett azért, hogy az aszódi evangélikus iskola és a szentföldi evangélikus intézmények között elinduljon a kapcsolatfelvétel. Az áhítatot követő előadásában a szintén jelen lévő Azbej Tristan államtitkár kiemelte: az aszódi evangélikus gimnázium az első iskola Magyarországon, amelyik bekapcsolódik a Hungary Helps Programba. Ezt követően kitért arra, hogy ma a világban öt emberből, akit a vallása miatt üldöznek, négy keresztény. Magyarország elsőként kezdeményezte az üldöztetésben élő keresztények megsegítését. Egy afrikai püspököt idézve elmesélte, hogy az ottani keresztények nem is csak a támogatásnak, hanem a gondoskodás tényének örültek.

Fabiny Tamás evangélikus püspök, Azbej Tristan államtitkár és Veizer Valéria igazgató

Mit lehet tudni az ottani körülményekről és a konkrét támogatott iskoláról?

VV: A Szentföldön az evangélikus egyház több iskolát tart fenn, köztük van egy Jézus szülőhelyén, Betlehemben is. Az iskolák Jeruzsálemben, illetve onnan nem messze találhatóak. Jeruzsálemet a zsidó, keresztény és az iszlám vallás is szent helynek tekinti. A térség ugyanakkor számos konfliktusnak volt a helyszíne az elmúlt évszázadban, a vallási ellentéteken túl elegendő itt a palesztin-zsidó konfliktusra utalnunk. Jézusnak a főpapi imájában szereplő kérésének („Legyenek mindnyájan egy” – Jn 17,21) megvalósulása előtt tehát még számos akadály tornyosul a térségben. Éppen az oktatás területe lehet az, ahol a diákság körében kialakítható az elfogadás légköre. Kezdetben négy szentföldi evangélikus iskola támogatása került szóba, végül az egyházi tárgyalások nyomán a ramallah-i iskola lett a kiválasztott intézmény. Az iskola 1979-től tartozik a palesztin evangélikus püspökséghez. A jelenlegi politikai helyzet összetettségét jelzi, hogy Ramallah jelenleg a Palesztin Nemzeti Hatóság nem hivatalos fővárosa is, s a település 10 kilométerre északra van Jeruzsálemtől, a zsidó állam fővárosától. Püspök úr előadásából megtudtuk, hogy az ottani diákok napjainkban is sokszor csak katonai támaszpontokon átkelve juthatnak el lakóhelyükről az iskolába. Az is új volt a diákjainknak, hogy a ramallah-i iskolában a diákoknak tandíjat kell fizetniük, hogy tanulhassanak. Az oktatás ebben a térségben kiemelten fontos eszköze a felemelkedésnek.

Hogyan történt az adomány célba juttatása?

PG: Azbej Tristan államtitkár úr felajánlotta, hogy segít az adományunk eljuttatásában, azonban a koronavírus-járvány közbeszólt. Végül egyházi közvetítéssel juttatjuk el a tavasszal összegyűjtött pénzadományt és a videóüzenetet a közel-keleti kisvárosba. A böjti gyűjtésből így lesz adventi ajándék. A pénzadomány elküldése mellett a karitatív hét fényképeiből és videófelvételeiből válogatást készítettünk, diákjaink pedig egy videóban angol nyelven összefoglalták ramallah-i társaiknak mindazt, amit a gyűjtés nekik jelentett.

Milyen konkrét eredménnyel zárult a gyűjtés és milyen lelki haszna volt az iskola közössége számára?

VV: Az idei karitatív hét során 800 ezer forintot gyűjtöttek össze az aszódi evangélikus intézmény diákjai és pedagógusai, ezt az összeget utaljuk át a szentföldi iskolának. Ami a lelki nyereséget illeti, a nagyböjti időszakban az adománygyűjtéssel idén is kiléphettünk önmagunkból, a megszokott komfortzónánkból. Azzal, hogy másokra odafigyelünk, másokon segítünk, a szolidaritáson túl olyan kinccsel gazdagodhatunk, amelyből a későbbiekben meríteni tudunk.