Média a Családért-díj, mert fontos beszélni a családról

A család témája mindenkit érint, hiszen, ha most valaki egyedül él is, mindenki családból érkezik. S amikor azt mondom, mindenki családból jön, ez nem azt jelenti, hogy minden szép és ideális volt, hiszen a triviális tényen túl, hogy mindenki egy anya és egy apa révén jött a világra, a család sokak számára részben vagy egészben egy fájó hiány. Egy elköltöző apa által hagyott űr, egy korai halál miatt elvesztett szülő, egy diszfunkcionális, alkoholista apa vagy anya is család és a hiányok vagy fájdalmak nyomait felnőttként is hordozzuk magunkban. Ma már a pszichológia sokféle irányzata kimutatta, hogy micsoda erős, akár generációkon átívelő hatása van annak, amit gyerekként a családban átélünk. Ezért olyan fontos írni, beszélni, tanulni róla. Részben, hogy a saját sebzettségeinket gyógyítsuk, tudatosítsuk és aztán meghaladjuk az abból fakadó rossz mintáinkat. Másrészt azért is fontos, hogy a saját gyermekeinknek vagy a pedagógusként, szakemberként ránk bízott felnövekvő generációnak egy tudatosabb kapcsolódási mintát adhassunk. Nem elsősorban azzal, hogy mondjuk, hanem sokkal inkább a tetteinkkel, a viselkedésünkkel, a kommunikációnkkal hatunk, többnyire öntudatlanul. És beszélni, írni kell a családról, mert a hiteles emberi történetek jobban megragadnak az emlékezetben, mint az elméleti okfejtések.

Hogy a jelölt újságíróknak miért is fontos a család témája, egy-egy mondatban elmondják egy kisfilmben. Nagyon sok fontos szempontot említenek, álljon hát itt összegyűjtve:

„Azért írok, mert azt gondolom, hogy az újságírónak – mármint az általam ideálisnak tartott újságírónak – az a dolga, hogy valamit rögzítsen abból, amiben élünk” – Nagy József, 24.hu.

„Ha leadok egy ilyen cikket, van bennem egy  drukk, hogy vajon milyen visszajelzéseket fog kapni” – Balogh Fruzsina, A Szív.

„Azok állnak a legközelebb hozzám, az olyan emberi sorsok, történetek, amelyek példaértékűek, erőt adnak, irányt mutatnak, inspirálnak” – Szűcs Anikó, Család.hu.

„Bennem leginkább egy  nagyon mély, őszinte kapcsolódni vágyás van” – Ferenczi-Bónis Orsolya, Magyar Krónika.

„A legfőbb visszaigazolás  mindig az alanyoktól jön és azoktól az emberektől, akikről szólnak ezek a cikkek, és akik utána be tudnak számolni arról, hogy  valamilyen pozitív változás történt az életükben” – Kovács Márta és Mohos Márton, 24.hu.

„Nagyon fontos gyerekekkel, anyukákkal, családokkal foglalkozni, és egyszerűen nagyon fontos empátiával fordulni a világ felé” – Bognár Péter és Mellik Éva, NLC videó.

„Nagyon fontosnak tartom, hogy a meséléstől elkezdve később a mit adunk a kezébe, mit olvas, honnan szerzi az ismereteit…” – Hegyesi Gabriella, Kossuth Rádió, Vendég a háznál.

„Engem a civilek érdekelnek. Ebben az országban annyi döbbenetesen tehetséges nő és férfi él” – V. Kulcsár Ildikó, Nők Lapja.

„Hogyan tudom ezt úgy elmondani, hogy hiteles is legyen, ne sérüljön az információ és mindenkinek jó legyen” – Dörmer Csaba, RTL Fókusz.

„Lehet, hogy mi sem látunk mindig kristálytisztán abban a történetben, amit megpróbálunk megfogalmazni” – Ambrus Eszter és Nagy-Bozsoky József, MTVA Örvényben.

„Nem a vájkálás, nem a kíváncsiskodás, nem a kutakodás az én célom sem és nagyon remélem, hogy a hallgatók célja sem ez, hanem a megismerés, rácsodálkozás, a körüljárás” – Süveges Gergő, Kossuth Rádió, Vendég a háznál.

„Azokkal az anyagokkal, amelyeket én készítek, főként  ,  hitet és reményt szeretnék adni nézőinknek illetve hallgatóinknak” – Bodó Mária, MTVA, Agapé.

Az alábbiakban a 2023-as Média a Családért-díj hazai és külhoni jelöltjeinek cikkei és témái közül mutatok be néhányat. Egyrészt azért, mert ezeket a cikkeket, rádió és tévéadásokat (mind a 24 jelöltet) jó szívvel ajánljuk megismerésre, másrészt, mert az olvasók is szavazhatnak, és így nemcsak hozzásegíthetik az adott újságírót a közönségdíj elnyeréséhez, hanem kifejezhetik, hogy mely téma, mely megközelítés a legfontosabb. Szavazni 2024. január 10-ig lehet a Média a Családért Alapítvány honlapján.

A jelöltekről és munkáikról részletesebben a https://mediaacsaladert.hu/jeloltek/ oldalon olvashatnak és az egyes jelöltek bemutatásán belül itt érhetőek el a teljes írások és műsorok is. Továbbá a Facebook oldalukon is megtalálják szép sorban a jelöltetek bemutató kisfilmeket. Most pedig akkor álljon itt egy kis ízelítő, egy vállaltan szubjektív kedvcsináló színes csokor:

Házasság

Balogh Fruzsina a megtanulhatatlan házasságról írt a Szív hasábjain, szokatlan, végtelenül őszinte módon, a témát saját szemüvegén, saját érzésein, gondolatain keresztül bemutatva. Írásából kiderül, hogy férjével közösen haladtak előre az önismeret útján, nem szinkronban, hanem folyamatosan egymásra hangolódva, időnként az elszakadás közelében, de valójában az egyre bensőségesebb kapcsolat felé tartva.

*

A csíkszentmártoni Borbáth Erzsike néni és Guszti bácsi nemrég ünnepelte ötvenkettedik házassági évfordulóját. Mindketten pedagógusok, akik részesei a közösségi életnek, tartják a kapcsolatot a régi tanítványaikkal is. Történetüket Csata Orsolya és Csiszér Árpád mutatta be az Erdély TV Mozaik című műsorában. „Ők tudatosan vállalták, hogy miközben figyelnek egymásra, szabad teret is engednek a másiknak, hagyják párjukat kibontakozni. A hétköznapi rohanásban igazi kikapcsolódás volt velük beszélgetni, róluk kisfilmet forgatni” – mondja Orsolya. Hozzáteszi, hogy a hírek forgatagában kevés ilyen történetet tudnak bemutatni a televíziók, pedig jó lenne, ha az emberek tudomást szereznének róluk.

Különleges élethelyzetek

Kárpátaljai szétszakított családokról készített riportot Szabó Sándor a Kárpáti Igaz Szó lapban. Az Ukrajna elleni háború miatt a családok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, az otthon maradt anyák komoly terhet cipelnek a hátukon. „Nem volt könnyű olyan édesanyákat találni, akik nyíltan beszélnek a helyzetről, amibe belekényszerültek. Viszont a beszélgetések során azt tapasztaltam, hogy számukra megkönnyebbülést jelent a problémák elmesélése. Az írással elsősorban azoknak akartam támpontot, egyfajta fogódzkodót adni, akik a témát saját környezetükben tabuként kezelik, nem hozzák szóba a családapa távollétét – viszont ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mint a két riportalanyom. Rajtuk keresztül igyekeztem rávilágítani a gyereknevelés nehézségeire, a mindennapi kihívásokra” – mondja a szerző.

*

Minden örökbefogadott gyerek mögött van egy örökbeadó anya, aki anyagi nehézségek, családi vagy más körülmények miatt az örökbeadás mellett dönt, jellemzően komoly vívódás után. Egyikük történetét, valamint a nehéz helyzetbe került családokat támogató Várva Várt Alapítványt mutatta be Süveges Gergő, a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában.

*

Gergő és Lidi történetét az újságíró egy pszichológus posztjából ismerte meg, aki leírta: kihívták a kunadacsi általános iskolába egy izgága elsős miatt, amikor pedig intelligenciatesztet készíttetett vele, hihetetlenül magas értéket kapott. A felmérést családlátogatás követte, és kiderült: a gyerek egy bács-kiskuni tanyán él szüleivel és két testvérével, ahol nincs áram, és ahová a közkútról kell vinni az ivóvizet, a fűtés is csak jelképes. De ez nem volt akadálya annak, hogy a család – ahol az édesanya és az édesapa korábbi élete göröngyökkel volt teli – igazi otthonra leljen. Életútjukat és jelenüket Nagy József mutatta be a 24.hu felületén megjelent riportjában: „Gergő és Lidi személyében két végtelenül kedves embert ismerhettünk meg, akik kiválóan példázzák, hogy senkit sem szabad megítélni a lakóhelye, életkörülményei alapján.”

Betegség a családban

Koraszülöttség, nyitott gerinc, egy különleges család története. Zora és Mira a vártnál korábban érkezett 2010 decemberében, az elsőszülöttről pedig csak ekkor derült ki, hogy gerincének alsó része nyitott. A kislánynak a retinája is levált, így elvesztette a szeme világát, de családja nem mondott le róla. Vállalták a kezeléseket – lábát már többször műtötték – függetlenül attól, hogy azok a családot anyagilag is megterhelték. A családot B. Vida Júlia mutatta be a Magyar7 hetilapban.

*

Egy közkedvelt tanár, aki feleségével két gyereket nevel, életüket pedig nem szétzilálta, hanem jobbá tette a leukémia. Attiláék házassága a betegsége előtt nem volt topon, de a párt éppen a veszély ébresztette rá arra, mennyire fontosak egymásnak. Történetüket V. Kulcsár Ildikó mutatta be a Nők Lapja hasábjain: „Tudjuk, ha egy kapcsolat nincs virágjában, és még egy betegség is beköszönt, annak általában nincs jó vége. Az ilyen történetek jellemzően nem úgy zárulnak, hogy a házasság újra szép lesz, és a pár előtt új korszak nyílik. Attiláéknál viszont ez történt.”

Családok segítői

Sokan csak hírből hallottak a dúlák létezéséről, pedig munkájuk komoly segítséget jelent a várandós anyukáknak, illetve a gyerekük érkezését váró apukáknak. Bíró Tímea az ő szerepükre akarta fölhívni a figyelmet, amikor riportjában bemutatott egy vajdasági dúla házaspárt a Hét Nap online felületén. Zsuzsa és Bálint a vajdasági Zentán élnek a kislányukkal, együtt hozták létre azt a szakszolgálatot, ami segít a leendő szülőknek felkészülni a baba érkezésére. A lelki támaszt adhatják meg a dúlák, akik végigkísérhetik a szülést, illetve előtte és utána is támogatják a párt, az újdonsült családot. „Kevésbé foglalkozunk azzal, hogy a kisbaba születése és a család bővülése az apukák életében mekkora változást hoz, és hogy az újszülött az anyukát úgymond kisajátítja. Emiatt hiánypótló, amit Bálint képvisel, és ahogyan segít a friss apukáknak” – emeli ki Tímea.

*

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemrég adott ki egy könyvet Gyerekek mentálisan sérülékeny családokban címmel, amely elméleti és gyakorlati ismeretekkel látja el a nevelőket, pedagógusokat arról, hogy miképp tudják támogatni az ilyen környezetben nevelkedő gyermekeket, hogyan tudják őket segíteni abban, hogy a nehézségek ellenére is egészséges, boldog, szeretett és szerető gyermekek, fiatalok, majd felnőttek legyenek. A Vendég a háznál műsorában Hegyesi Gabriella kérdezte Hoffmann Kata klinikai szakpszichológust, aki maga is szenvedélybeteg szülők mellett nőtt fel, Frankó Andrást, aki a szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának családterapeutája és vezetője, illetve Kormos Piroskát, aki a szolgálat szociálpedagógusa.

* * *

Ezek voltak hát, amik engem leginkább megfogtak, de számos kincset találnak még a 24 jelölt között, szavazni pedig január 10-ig lehet a kedvencekre (akár többre is). Beszéljünk, olvassunk a családról!